Van aki "későn" kezdte a tanító szakot? Közel a negyvenhez? Vagy ismersz ilyen férfiakat/nőket akik már jócskán túl a "szokásos" időintervallumon (tizennyolc-húsz helyett jóval később) jelentkeztek tanító szakra? Mik voltak a nehézségek ilyen korban?
Nehezebben fog már ilyenkor az agy?
Nem könnyen áll rá az ember a "szárazabb" tantárgyakra, lassabban fogad be néhány tantárgyat?
Túl sok lehet az anyag - munka mellett? (Igaz, jelen pillanatban könnyebb munkáról van szó.)
Vagy gyakrabban lép majd fel demotiváltság?
Más egyéb?
(Kiderült valaha valakiről, hogy nem is biztos, hogy "neki való" a tanító alapszak? Vagy azért, mert nem értette meg magát - mégsem - a gyermekekkel, vagy mert ő inkább másra lett volna jó? Esetleg idővel, ha bizonytalan is valaki, bele lehet ebbe - szinte magától - rázódni? Netalán adott embernek tanítói, egy másiknak sokkal inkább óvodapedagógusi pálya lenne való?)
Igen, van ilyen.
De ez miért gyerekvállalási kérdés?
Ilyen gyereket nem fogsz vállalni, aki 40 évesen tanul majd tanárnak?
Apukám 35 évesen, 2 gyermekes apaként, munka mellett kezdett tanulni, szociálpedagógiát. Azóta már 4 diplomája van. Sok múlik azon, hogy milyen a családod, támogatnak e ebben. Szülőként sok lemondással jár, hisz munka után szabadidődben nem a gyerekkel foglalkozol, vagy nem a háztartást vezeted, hanem tanulsz. Ha a párod nem nem vállalja magára a gyermeknevelés, háztartás vezetés terhét, akkor esélyed sincs.
Ha nincs gyermeked, akkor valamivel könnyebb.
Apukámnak még nem kellett nyelvvizsga a régi rendszerben. De ezt mindig mondja is, hogy ha azon múlt volna, akkor nem lenne 1 diplomája sem. Sok mindenkinek kihívás az idegen nyelv.
Maga a pedagógia egy nagyon izgalmas szakma. Én óvodapedagógus vagyok, ami nagyon sokban hasonlít a tanítóhoz és nagyon élveztem minden pillanatát a főiskolának.
Annyiban más a kettő, hogy az óvodábanban 5 fő kompetenciát kell tudni: ének, mozgás, mese, környezet-matematika, rajz- kézműveskedés.
A tanító pedig 2 szakot választ, amit tanítani fog. Pl, ha nem tudsz énekelni, de jó vagy testből, akkor azt választod.
A motiváció szerintem a környezeted múlik. Ha nem támogatnak, akkor nem tudod végigcsinálni. Sok időt, erőfeszítést igényel.
Szerintem ha valaki rugalmasan tartja az agyát, nem az a kihívás, hogy tanulni kell.
Inkább az időbeosztás, pláne, ha munka mellett csinálod. Nem tudom a tanítót egyáltalán hogy lehet megoldani, ott nagyon sok a gyakorlat, úgy hallottam. Azért 5 évig munka nélkül csak tanulni család mellett, hát nem tudom. Viszont hogy csinálod meg a gyakorlatot, ha dolgozol?
Köszönöm az eddigi - megszívlelendő - hozzászólásokat! Igazából szerintem annak könnyű, akinek huszonéves korában már volt egy diplomája, és hogy húsz évvel később ismét hallgató egy egyetemen az már neki megszokott "terep". Illetve egyik hozzászóló válasza egy kicsit elgondolkodtatott:
Valóban gigászi nagy felelősség gyermekekre vigyázni? Ahogy ő fogalmazott az iskolában bármibe, akármibe akár "bele is halhatnak"?
Simán, persze.
Miért, hogy gondoltad?
Észre kell venned, ha történik valami. Akár az, hogy valakit vernek a szünetben (és te csak órán látod őt), akár az, hogy allergiás valamire, és ha nem vagy gyors és tájékozott, megfullad a szemed előtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!