Mit gondoltok az alábbi szakok közül, melyek érdemlik meg a foglalkozás doktori címet? (általános orvos, fogorvos, gyógyszerész, állatorvos, jogász, államtudományi mester)

“De tényleg még te akarod megmondani, hogy milyen rendszerben szakvizsgázzanak a jogászok?”

Ezt egyébként honnan olvastad ki? Érdekelne.

Aggasztó a hozzászólásaid alapján, hogy milyen logikájú és érvelési képességű emberek járnak ma Magyarországon jogra. Nálam a bölcsészkaron még a frissen érettségizetteknek se engedem meg ezt a hanyagságot. (Ez a személyeskedő stílus meg hál’ Istennek soha nem fordult még elő a mi berkeinkben.)

Szeretném leszögezni a koherencia jegyében, hogy tegnapelőtt még Németországban éltél. :)

Nem kívánom etetni a trollt a továbbiakban, úgyhogy részemről ez az utolsó hozzászólás. Világosan rávilágítottam arra, hogy tarthatatlan az érvelésed, hiszen a szakvizsga megszerzésének tényéről a kormány egyik prominens képviselője állítja ki az oklevelet. Éppen ezért érvelésed egy tudományos nonszensz, hiszen a doktori cím szakvizsgához kötésével egy klasszikus egyetemi hatáskört adományoznál a végrehajtó hatalomnak. Erre te azt reagáltad, hogy te nem is mondtál ilyet, mert nyilván a rendszer is megváltozna.

Ebből logikusan az következik, hogy a szakvizsga megszerzését is egyetemi hatáskörbe utalnád--->véleményt és megoldási javaslatot kínálsz egy olyan szakmai kérdésben, amihez az égvilágon semmi közöd. Van egy az átlagosnál magasabb színvonalú íráskézséged, de amikor lekaparásra kerül a valóban szépnek tűnő felszín, megint előbukkan a bölcsészbetegség: a) nem tudod elfogadni, ha veszítesz, b) nem tudsz struktúrákban gondolkodni. Utóbbi nem is baj, mert nem erre képeztek ki, viszont köztem és közted van egy nagy különbség, én felmérem a szakmai határaimat és nem folytatok kutatásokat arámi nyelven.

Köszönöm a vitát és azt, hogy megsemmisítetted benne önmagadat! Egy élmény volt. ;)

Csak a koherencia jegyében mondom, hogy most is Németországban élek.

Rendben, elfogadom az érvelésedet, hogy a szakvizsgára se adjanak automatikusan a jelenlegi rendszerben doktori címet (bár még egyszer: ezt soha sem indítványoztam). Ez esetben a szakvizsga sem járható út.

Verdikt: a jogászok is csak és kizárólag PhD-ra kapjanak doktori címet, ahogyan Németországban is. (Ez volt az eredeti indítványom is, 7. hozzászólás.) Köszönöm, hogy rávilágítottál arra, hogy a jogászok szakvizsgája doktori cím kiadására alkalmatlan.

Én jártam több nem magyar nyelvű órára is jogon, így eléggé sokat olvastam olvastam idegen nyelvi jogi szakirodalmat,külföldi tanulmányúton is voltam, ahol szintén mindent idegen nyelven kellett olvasnom de OTDK dolgozathoz is felhasználtam sok külföldi szakirodalmat. A szakdolgozatomban is arányaiban a magyar szakirodalommal megegyezett a külföldi szakirodalmak felhasználása.

A jogászok éppen azok, akik az idegen nyelvben is otthonosan mozognak, egy ügyvédi irodában, vállalatnál elengedhetetlen a kiváló nyelvtudás (nem csak az általános, hanem a jogi szaknyelv ismerete), sok jogász dolgozik nemzetközi szerveknél akár bíró, választott bíró stb. Sőt, nem egyről tudok, aki külföldön szerzett mesterdiplomát vagy éppen PhD fokozatot vagy csinálta meg a különbözeti vizsgát és lett jogász abban az országban. Igen sok jogász-nyelvészt is ismerek.

Gondolom ezt te is belátod, hogy a magyar jogot a jogász első sorban magyarul tanulja, az eu-s joganyag, nemzetközi magánjog ahol bejön a nemzetközi vonal, illetve a jogösszehasonlításnál van szükség a külföldi szakirodalomra.

Hidd el egy orvos, fogorvos, állatorvos, gyógyszerész is magyarul tanulja elsősorban a szakterületét itthon és nem mindenki képzi magát szaknyelv tekintetében, de ugyanez elmondható bármely más szakról is. Nyilván ha valaki nyelvi szakon van, akkor evidens, hogy mindent az adott nyelven tanul, szóval ez inkább szakspecifikus.

A legnagyobb probléma, hogy nem érzékeled szavaid hiteltelenségét. Őszintén szólva én azt gondolom, hogy halvány fogalmad nem volt arról, hogyan működik a szakvizsga a jogászoknál. Az alapokkal sem vagy tisztában a hivatásunkat illetően, de azért tartalmatlan okoskodásba bocsátkozol. Erősíted a sztereotípiákat a sorstársaiddal szemben, mindezt egy nyilvános fórumon teszed. Nyilvánvalóan nem tartom doktori címre jogosítónak a jogi szakvizsgát, mert doktori címmel rendelkezők mehetnek csak neki. Könyörgöm! :D

Az idegennyelvű szakirodalom mennyisége szakterületfüggő. Nyilvánvalóan egy nemzetközi jogász vagy EU-s ügyekre specializálódó jogász több idegennyelvű forrást használ, mint egy átlagos büntetőjogász.

Aggasztó, ahogyan görcsösen azt próbálod már bizonygatni, hogy egy bölcsésznek többet kell tanulnia, mint egy jogásznak. Most kérdezzek vissza, hogy mennyi olyan tárgyad volt, ahol vagy elmondtad a-tól q-ig sorrendben, hogy mit tartalmaz az irodalom (törvény) vagy azonnal bukás? Ugye, milyen értelmetlen kérdés? Senki sem vágott neked vissza azzal, hogy nektek csak tartalmi összegzést kell adni az elsajátított tananyagról, nekünk pedig egzakt tényeket, tűpontosan, olyan szakkérdésekben, amikben az általános műveltség fikarcnyit sem segít, mert nincs előismeretünk.

Nem véletlenül nem hozta ezt eddig fel senki. Tudod, miért nem? Mert nem az állatorvos, orvos, gyógyszerész, jogász rendelkezik komplexusokkal, hanem ti. Ez a helyzet. És az sem véletlen, hogy többnyire a mérnököknek sem jelent problémát ez a hagyomány. Vélhetően végzettségünk piaci értékével korrelál a kérdéshez való hozzáállásunk.

“Őszintén szólva én azt gondolom, hogy halvány fogalmad nem volt arról, hogyan működik a szakvizsga a jogászoknál.”

Persze, hogy nem volt. De nem is állítottam az ellenkezőjét. Sőt, nem is érdekel. Én csak felvetettem, hogy esetleg a mellé elfogadható lenne a foglalkozásdoktori cím. Ennyi történt. Közben meggyőztél, hogy ez nem jó ötlet. Oké maradjunk akkor a PhD-nál.

Nem értem, milyen “hiteltelenségről” beszélsz. Te próbálsz meg elhitelteleníteni olyasmiket a számba adva, amiket soha se mondtam. Engem semennyire se érdekel a jogász szakvizsgátok, hogy hogyan történik, ki adja kinek. Hidegen hagy. És a téma szempontjából offtopic, érdektelen. Egyedül te lovagolsz ezen, mint egy nagyon rossz ügyvéd vagy politikus, aki próbálja rásütni az ellenfelére, hogy sorosista bevándorláspárti, amikor az csak annyit mondott, hogy ne vágják ki a fákat a Ligetben. Ezért mondom: gyenge érveléstechnika.

De most látom újabb logikai hibát követsz el. Én nem azt bizonygatom, hogy a bölcsész NEHEZEBB lenne, mint egy jogász; hanem, hogy nem könnyebb, és főleg nem meki vagy büfészak. Fentebb te még — ha jól emlékszem te voltál — hazugsággal [sic!] vádoltál azért, mert közöltem a tényeket, hogy az ókori szakokon 5+ holt nyelvet tanulnak a hallgatók. (Megjegyzem, ezt a vádadat azóta se vontad vissza, pedig ezért úriemberek között a bocsánatkérés a minimum, a minősíthetetlen stílusodért nem kevésbé.) De én mindezt csak válasznak szántam nagyon nagyképű Ákos nemzetközi jogász fórumtársunk büfészakozására.

Tehát, csak hogy egyértelmű legyek. Nem gondolom, hogy a bölcsész szak nehezebb lenne, mint a jogász, és azt se, hogy könnyű lenne. De azt se gondolom, hogy nehezebb lenne, és főleg: annyival nehezebb lenne, hogy doktori címet érne. (Még egyszer: ez az érvelésetek egyik gerince, hogy a jogászhallgatók “megdolgoztak érte”. Megdolgoztak igen: az egyetemi diplomáért.)

Nehéz így vitatkozni, hogy folyamatosan olyasmit adsz a számba, amit nem mondtam; próbálsz beterelni egy olyan szerepbe, ami nem az enyém.

De azt értékelem, hogy az utóbbi pár válaszod mérsékeltebb hangnemű, tárgyilagos, és informatív. Ezt köszönöm.

Ui: én semmilyen komplexussal nem rendelkezem. Ezt a kérdést nem én tettem fel (a többi hasonlót sem), nekem csak van véleményem a témáról, amit elmondtam. Nem tudom, kinek van komplexusa, de azt gondolom, hogy például a klinikai pszichológusoknak joggal lehetne, hiszen nevetséges, hogy pont nekik nincsen, amikor 89% doki paramétereibe 100%-ig beillenek. (És, a gyógyszerész foglalkozásdoktori hivatalos indoklása is a betegek bizalmának erősítése volt – a klinikai pszichológusoknak ez nem jár?)

Nekem személyesen semmilyen komplexusom nincs a témában, nálunk senki nem használja a doktori címét semmire, a professzorok sem.

Részemről a bunkóságom egy teszt volt arra vonatkozóan, hogyan reagálsz akkor, ha valaki ugyanolyan sítlusban érintkezik veled, mint amit te megengedsz magadnak. Érdekes, ahogyan próbálsz kifarolni a saját érveid éle mögül, ahogyan egy pici támadás éri azokat, továbbá a személyedet is, nem tagadom. Ebből arra következtetek, hogy érvelésed már egyáltalán nem önazonos, hanem inkább önigazolásra törekszel általuk. Továbbá szögezzük le, csupán íráskézséged segítségével próbálsz felülmúlni engem, ami kétségtelenül magasabb nívót képvisel az enyémnél. Ugyanakkor nincs az érvek mögött semmiféle szakmai ismeret, ezt pedig abszolút nem érzékeled hitelességi problémának. Ez egy jogásznak elfogadhatatlan gondolkodásmód, hidd el!

Azt azonban határozottan állítom, hogy egy átlagos bölcsész nem kutat 3 holt nyelven és beszél 2 nagyon különleges élő nyelven, valamint angolul, amikor elvégzi az egyetemet, már csak azért is, mert nem kevés bölcsészt ismerek, hiszen bölcsész végzettséggel is rendelkezem. Azonban nem zárom ki, hogy te a kevés kivétel egyike vagy, aki ilyen tudással rendelkezik. Ugyanakkor ezeket a képességeket egy professzor is megirigyelné, ne szépítsük...

Ha pedig visszaolvasod a gondolataidat, a jogászoknak járó doktori cím jogosságának megkérdőjelezése szépen kezdett átcsapni a jogász képzés nehézségének megkérdőjelezésébe. Én értem, hogy nehéz elfogadni, hogy tudok neked olyan 6 oldalas szöveget mutatni, amin nehezebb átrágni magad, mint egy 100 oldalas tanulmányt elsajátítani és tartalmilag visszaadni.