Mit gondoltok az alábbi szakok közül, melyek érdemlik meg a foglalkozás doktori címet? (általános orvos, fogorvos, gyógyszerész, állatorvos, jogász, államtudományi mester)

#88-89: Bocs, hogy beleszólok.

„Nem tudom, kinek van komplexusa, de azt gondolom, hogy például a klinikai pszichológusoknak joggal lehetne, hiszen nevetséges, hogy pont nekik nincsen, amikor 89% doki paramétereibe 100%-ig beillenek. (És, a gyógyszerész foglalkozásdoktori hivatalos indoklása is a betegek bizalmának erősítése volt – a klinikai pszichológusoknak ez nem jár?)”

Nem áll hatalmamban változtani a helyzeten, de semmi ellenvetésem nem lenne, ha a klinikai szakpszichológusok is kapnának doktori címet, illetve ha feltennél egy kérdést, hogy mi a véleményem arról, hogy ők is kapjanak-e, azt mondanám, hogy szerintem nyugodtan kaphatnának. Ha neked is ez lenne a fő üzeneted („adjunk nekik is”), nem pedig az, hogy „másoktól is vegyük el” (nagyjából a szomszád tehenének szellemében), akkor valami pozitív, építő jellegű dolgot képciselnél. De így meg egyérteműen rombolnál, és leginkább irigynek hatsz, függetlenül ettól, hogy neked van-e doktori címed vagy nem.

Ákos, aki csak a te univerzumodban bántotta a bölcsészeket, pontosan ennyit írt (45-ös):

„Csak ez fáj az alibiszakos embereknek, akik verik a nyálukat egy doktori után, csak meg kéne dolgozni érte.”

Nem nevezett nevén egyetlen szakot sem, így azt sem állította, hogy a bölcsészek lennének „alibi” szakok. Csak te akarod a szájába adni. Tehát pontosan azt teszed, amit a 88-asban kifogásolsz, hogy állítólag veled tesznek.

Erre te minősíthetetlen, lekezelő, személyeskedő stílusban nekiálltál vagdalkozni (a 46-osban):

„Ákoska.”.... „És ezeket nem a ti jogász latin színvonalatokon, hanem sokkal-sokkal durvábban...” „A jogász szakot elvégzik végtelenül ostoba, csak sokat seggelő libák – nálunk ez teljesen esélytelen.” „Szerintem egy kicsit visszavennék az arcomból a helyedben, nem áll jól.”

Tehát ismételten te csinálod azt, amivel másokat vádolsz. Te voltál az, aki kocsmai stílusban szóltál valakihez, akinek az volt az első hozzászólása, és amivel senkit nem bántott (téged végképp nem), mivel nem nevezett meg sem konkrét embereket, sem konkrét szakokat, csupán a (minden bizonnyal létező, és nem is feltétlenül szakfüggő) túl könnyen megszerezhető „alibi” címek és diplomák ellen emelt szót.

Te erre minősíthetelenül reagáltzál (meg személyeskedtél, és nehéz lenne belemagyarázni, hogy ezt pedagógiai céllal tetted volna, hiába írod a 65-ösben), aztán Ákos ezt a 49-esben kikérte magának, jogosan. Bocsánatot azóta sem kértél tőle, de te azért elvárnád hogy a kolléga bocsánatot kérjen tőled, amikor te viselkedsz minősíthetetlenül...

A 84-esben követelőzöl, hogy bizonyítsák neked (bár nem ígérte senki, hogy meg fogja tenni), hogy a jogászoknak is sok idegen nyelvű szakirodalma van. Te meg már 2 hete nem vagy képes az én kérdéseimre válaszolni a másik témában (bár megígérted). Nem mintha az idegen nyelvű szakirodalom vagy a megtanulandó ókori nyelvek száma lenne egy szak nehézségének ismérve. Minden szaknak megvannak a maga nehézségei (valahol az ókori nyelvek, valahol a kémia, valahol a jogi szövegek hajszálpontos és leginkább szó szereinti ismerete), és mindenhol rengeteg idegen nyelvű szakirodalommal lehet találkozni (bár egyes magyar vonatkozásű bölcsész szakokon azért kevesebbel, mint mondjuk jogon vagy a természettudományokban). De ha az ember tud angolul (ami most már szinte mindenhol elvárás), akkor egyáltalán nem okoz gondot az angol nyelvű szakirodalom. Az anyag mennyisége és bonyolultsága sokkal inkább mérvadó.

Az is tényleg furcsa (bár nem lehetetlen, csak bonyolult), hogy saját bevallásod szerint Németországban élsz, de azért mégis az ELTE-BTK-n tanítasz, és rendszeresen jogi szakkönyevket vásárolsz a Kecskeméti utcában. Azt is furcsa, hogy bár nem te vagy a 61%-os válaszoló a másik témánál, ő szintén Németországban él, és kíséretetisen ugyanabban a stílusban adja elő ugyanazokat az érveket:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb..

De rendben, ha ezt mondod (61-es), elhiszem. Meg úgysem nagyon számít.

Egyébként a Medicina könyvesboltban is főleg magyar nyelvű könyveket fogsz találni (de megsúgom, hogy még a BTK könyvtárában is), mégsem kérdőjelezi meg senki, hogy a friss szakirodalom nagy része angol.

Álláspontod tehát nem építő jellenű, itteni kommentjeid tartalma nem meggyőző, és stílusuk is hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanez igaz volt a másik korábbi vitánkra is. Így továbbra is azt tanácsolom a számodra, amit Ákosnak javasoltál: „Szerintem egy kicsit visszavennék az arcomból a helyedben, nem áll jól.” Mert éppen a te stílusod és erőszakosságod az, ami nem méltó egy kultúráltan viselkedő, diplomás, intelligens emberhez.

Gondolkodj el a viselkedéseden, próbáld meg észrevenni mások észérveit, és számolj azzal az eshetőséggel is, hogy talán másnak is lehet igaza. És akkor talán volt már értelme hozzászólnod. Ne akard folyton te kimondani a „verdiktet” meg az utolsó szót, mint a 83-asban.

Tisztelettel.

Én ugyanígy érzem: én csak civilizáltan beszélgetek, csak akkor kezdek el csípős lenni, ha valaki elkezd olyanokat megengedni magának, mint Ákos nevű hozzászóló. Nem véletlen, hogy változik a stílusom, a veszekedés nekem sem a sajátom.

Nem mondtam, hogy _minden_ bölcsész tanul 5+ nyelvet. Egy magyar szakos, informatikus könyvtáros nyilván nem. (De a magyar szakosok például kegyetlenül sokat olvasnak. A filozófia szakosok meg kegyetlenül sokat és nehezet.) Még egyszer: csak az ellen harcolok, hogy a bölcsész szakokat le”mekizzék”, büfészakozzák. Ez különösen azért nem szép dolog egy jogásztól (még egyszer: nem Tőled, hanem az Ákos nevűtől), mert egyrészt közös egyetem, másrészt meg azért valamennyire rokon humán területek.

Nem vitatom, hogy a jogászat nehéz, sokat kell olvasni, tanulni, megérteni. Én is tanultam valamennyi jogot (a közgázon), és rendszeresen dolgozom nemzetközi jogászokkal közös projekteken. Kölcsönös tisztelet és jó munkakapcsolat van közöttünk. De azt senki nem vitatta el, hogy a jogászat nehéz és ugyanakkor szép tudomány.

91. Legyél méltányos. Ákos ugyanott azt is állította (45. hsz.), hogy – idézem – “Egy nap többet tanulok, mint bármelyik bölcsészes pajti az egész egyetem alatt.” És ezek után jött a “nyálát verő alibiszakos bölcsészekkel”.

Tehát nem igaz az, hogy lelkes (valószínűleg elsőéves) jogászhallgatónk ne specifikálta volna, hogy kiket tart alibi szakosoknak: az összes bölcsészt. És ERRE reagáltam valóban gúnyosan.

De igazad van a stílussal kapcsolatban, én is kértem már ezt mindenkitől, magamra nézve is betartom (nem esik nehezemre), legyünk normálisak.

A bölcsész szakot általában azert büfészakozzák le, amiért a jogra azt mondják hogy nem érdemlik meg a foglalkozásdoktorit. Manapság már az összes egyetemen indítanak ilyen szakot, és ezt bizony megsínylette a minőségük. Tisztelet a kivételnek, természetesen ott is (mint nalunk a jogon) vannak kifejezetten nehéz tárgyak és hallgatok akik kitűnően diplomáznak. Ha mindket lehet minősíteni nem feltétlen jo irányba, akkor engedtessék már meg nekunk hogy büfészakozzuk a bölcsészeket.

Az pedig nem érv, hogy egy ókori nyelvész beszél x holt nyelvet, mert ez a szak specialitása. Mi sem kérjük hogy essetek hasra amiatt hogy egy nemzetközi jogász akár 5-8 nyelven beszél anyanyelvi szinten, jogi szaktudással. Mert ez a mi feladatunk. És pont emiatt ez nem tekinthető egy releváns érvként.

Mindazonáltal az ELTE-n például vannak kifejezetten angol-francia-német előadások amiket fel kell venni, és bizony manapság mar szükséges a jogi akadémiai szaknyelvvizsga ahhoz hogy egyáltalán Erasmusra, vagy külföldre mehess dolgozni. Arról nem is beszélve hogy polgárjogi előadásokon vagy alkotmányjogi előadásokon az eseteket külföldről nem fordítják le, csak az esetszámot kapjuk meg hog nézzétek át, és bármilyen meglepő, az Amerikai Legfelső Biróság nem fordítja le magyarra az ügyeit és azok aktáját.

Kozgaz egyetemen a jog nagyjából olyan lehet mint jogon a közgáz. Fikarcnyit sem ér, és köze sincs a valósághoz. Szóval szintén nem egy érdemleges hozzászólás, hogy így van fogalma a jogi oktatásról és annak nehézségeiről.

Ha már oktatás: Németországban élő (és ha jol vettem ki tanító?) bölcsész miert is szól bele a magyarországi képzésbe és okoskodik, ha nem is biztos hogy teljesen tisztában van vele? (Javíts ki ha tévedek kérlek)

Illetve engedjetek meg még egy észrevételt. Az okoskodókat senki sem szereti, így ha kérhetem az egyes előírásokat ne javítsuk ki, mert azon kívül hogy eszméletlenül bunkóság, visszanézni is rossz, és nem feltétlen ez a legjobb módja annak, hogy a másik felett való felsőbbrendűségünket fitogtassuk.

#95:

Bocsánat, valóban azt is írta, hogy „Egy nap többet tanulok, mint bármelyik bölcsészes pajti az egész egyetem alatt.” Bár mivel nem tudom, mennyit tanul ő, meg kik a pajtijai, meg hogy aztán elvégzik-e a bölcsészetet, így akár még igaz is lehet. Mindazonáltal az „alibi szakot” nem kötötte össze a bölcsészettel, bár akár feltételezhető, hogy erre gondolt. De erre akkor sem az a stílus a megfelelő válasz, de ebben is egyetértünk akkor végre.

#94:

Köszönöm, hogy elismerted (bár a 65-ösben még tagadtad). Mindazonáltal nem növeli irántad a bizalmamat, hogy az a fiók továbbra sincs törölve (mert lehet neki privát üzenetet küldeni, ha rámegyek), meg még idén június 9-én is hasznátad:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb.. (15-ös)

Továbbá ennél a fióknál sem látszik a neved, így valójában nem kommentelsz saját néven (habár állítólag azért csináltad az új fiókot, mert úgy akartál), illetve azt sem hinném, hogy az a német kifejezés (ami a fiókod valószínű elnevezése, mert amikor még látszott a neved ezzel a fiókkal, akkor is vitáztunk ám, és én még emlékszem, meg a toplistákban is szerepel...) a saját neved lenne. Nem az a baj, hogy koherensen ugyanazt állítod 2 éve, hanem az, hogy nem fogadod el az ellenérveket, valójában meg sem érted őket, nem is akarod. Továbbá a stílusod, de akkor ezen megbeszéltük, hogy változtatsz, ennek is örülök. Meg az is furcsa, hogy bár legalább 2 fiókot használsz, de azért engem vádoltál ezzel a másik fórumtémánál. Folyamatosan a saját viselkedésed vetíted ki másokra.

De nagyra értékelem, hogy végre elismerted ezt, ami egy nagy lépés. Minden jót kívánok Neked a továbbiakban!