Volt már majdnem baleseted azért mert nem adtál elsőbbséget?

Szerintem nincs ember, akivel ne történt volna még ilyesmi, nyilván az elsőbbség meg nem adásának is ezer módja van az apró figyelmetlenségtől a szándékos kakaskodásig.

Friss jogsisként főleg a rutin hiánya miatt történtek ilyenek, és szerencsére figyeltek rám. Később is volt figyelmetlenség, fáradtság, de megmondom őszintén megesik olyan szituáció is, hogy kénytelen vagyok kierőszakolni a másik elsőbbségről való lemondását, különben beragadok egy szituációba örök életre.

Volt.

Jobbkezes kereszteződés, 30-as övezet kijárata. Tőlem az utca nem több 30 méternél. Néztem jobbra, de semmi. elindultam, és félig kint is voltam már, amikor gyalog miatt megálltam. Közben belém jött egy eszement.

És egy olyan is volt, hogy balra kanyarodtam volna. Velem szemben állt egy kocsi, jobbra kanyarodó sávban. Mondom szépen egymás mellé megérkezünk a kétsávos útra. Tévedtem. Eljött egyenesen.

Meg egyszer elszállt a fékem, pont sávváltás közben. Lassított a másikban jövő, azt hittem engem akar beengedni, de nem.

Ilyen mindenkivel előfordul időnként, aki vezet. Olyan nincs, akivel nem. Csak olyan van, aki nem veszi észre, mert mondjuk telefonál közben, vagy csak szimplán debil, és megy tovább békésen, nem értve, hogy a másik mit dudál meg mutogat.

Velem is előfordul időnként, pl. ami többször volt már, kis átmérőjű körforgalomba behajtáskor a széles A oszlop kitakart egy komplett járművet. Ezt nem lehet kivédeni, mert van olyan, hogy pont azért nem veszem észre, mert kicsit előrehajlok balra nézni, és éppen ettől van végig takarásban a másik. Fékezünk, intek egy bocsit, kicsit szégyellem magam, és ennyi.

Vagy olyan helyen is előfordul, ahol szinte soha senki nem szokott közlekedni a védett úton, az ember kicsit figyelmetlenebb lesz ettől, de aztán egyszer mégis arra vetődik valaki pont rosszkor...

Velem egyszer az történt, hogy a telkem végében lévő, sehová nem vezető földúton, ahol 20 éven át nem láttam autót az enyémen kívül, ki akartam tolatni a bokrok közül nagy lendülettel (lejtő miatt), erre pont majdnem nekimentem valakinek, mindkettőnknek bele kellett fékezni.

Mindenesetre, 1988 óta vezetek, és még nem okoztam balesetet se saját, se céges kocsival. Nekem még kezdő koromban okoztak kárt, egy agresszív sofőr megállást követően kiugrott elém a mellékútról, és bár utólag átgondolva is igazán jól reagáltam, nekimentem, csak a kárt sikerült csökkenteni, hogy ne orral csapódjak bele merőlegesen, meg ne menjek bele a mély árokba, hanem csak végighúzzam a kocsija oldalát. Még így évtizedek után is emlékszem, hogy egy tizedmásodperc alatt végiggondoltam a lehetőségeket, hogy miket lehetne csinálni, és ezek közül mi a legjobb.

Ez a vezetés ilyen dolog, kivédjük egymás hülyeségét. Legalábbis, ha valaki nem hülyébb az átlagnál. Meg ha nem két hülye találkozik.

Nekem pont azért volt, mert elsőbbséget adtam. Ehhez nyilván le kell lassulni vagy megállni, erre hátulról belénk jött egy autós.

Szerencsére azonnal adott betétlapot, és a biztosító fizetett.

De nem hiányzott ez az élmény.