Van nekem egy kis parám, ami elsőre hülyén fog hangzani. De más is van ezzel így?

én meg szoktam nézni előre az útvonalat Google Maps-on és a kritikus helyeken utcaképet is használom

rutinnal ennek a szüksége csökkenni fog

Ismeretlen helyen mindenkinek nehezebb a vezetés, mert a tájékozódásra is figyelni kell. Csak aki nem kezdő, annak jut erre is agyi kapacitása.

De ha nincs az autóban navigáció, akkor érdemes erre előre készülni pl. útvonaltervezővel. Induláskor a napi számlálót nullázva, a kilistázott (és esetleg nagy betűkkel újraírt) útvonalterv alapján, tudni fogod, hogy hol kell elkanyarodni.

Ha attól tartasz hoyg eltévedsz, nehezebben megy a navigálás stb., az rendben van, azzal nem vagy egyedül.

Ha viszont attól tartasz, hogy "olyan helyen megyek be valahova, ahol nem szabad, mert nem vagyok arra jártas, vagy olyan útra kanyarodok, ahova nem szabad" - nos ebben az esetben kurta nagy problémák vannak. A kresztáblák mindenütt egyformák (most beszéljünk csak Magyarisztánról), a szabályok is ugyanazok. Ha nem vagy képes felismerni egy behajtási vagy kanyarodási tilalmat jelző táblát BÁRMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, akkor sürgősen fordulj szakemberhez és/vagy add le a jogosítványodat.

Ez már nem para, pláne nem kicsi, hanem veszélyeztetés.

Persze, megesik, hogy idegen helyen eltérítenek a lehetőségek: a szabályok betartásával időlegesen, akár kilométereken át is másfelé kell csámborognom, mert pl. későn vettem észre, hogy be kellett volna fordulnom másik utcába, vagy nem alkalmas sávban voltam stb. De emiatt nem lépek át záróvonalat, nem hajtok forgalom elől elzárt területre, nem kanyarodok tiltott esetben, nem hajtok be behajtani tilos irányból sehova, nem lépem túl a sebességkorlátozás megszabta sebességet; még a megállóból elinduló buszt is beengedem a külső sávba.

Bármiféle ámokfutás nélkül, 1982-ben is elvittem a családot a Zsigulival a 240 km-re levő üdülőbe, haza is találtunk; pedig híre-hamva nem volt elektronikus segítségnek.

Ma már időben akár sávbesorolást is vezénylő, vagy ideiglenes forgalomelterelést, dugót is figyelembe vevő eszközök, alkalmazások vannak.

Az az igazság, hogy nem szeretem a GPS-t; igaz, nagy segítség, de bizonyos mennyiségű figyelmet is elvon, ráadásul szabályszegő megoldást is javasolhat, amit a teljesen ráhagyatkozó végre is hajthat. Ha meg mellette is folyton résem kell lennem, akkor inkább a saját fejem szerint haladok.

Előkészülni szoktam: a Google útvonaltervező mutatja az út során levő „töréspontokat”, azokat utcakép alkalmazással is körbe nézem; kinézek előzetes pontokat, ahol fel kell készülni. És alaposan „körbejárom” az érkezési helyet is, kinézek parkolási helyeket. „Otthonos”, biztonságos érzés ismerős helyként, élőben látni azt, amit csak a szobában ülve láttam egy bekeretezett képmutató valamin.