Mikortól engedtétek a gyereketeket egyedül autóval menni? Ez tényleg ennyire furcsa?

#35-ös vagyok.

Nekem ezt mondta a KRESZ oktatóm, a forgalmi oktatóm, a vizsgabiztosom is, és az osztálytársaim is hangoztatták már, akik szereztek jogsit. Ha jól tudom, az osztályfőnököm is mondta egyszer.

Azoktól kérdezem, akik szerint felelőtlenség egy friss jogsist egyedül elengedni:

Veszélyhelyzetben, amikor egy másodperc töredéke alatt kell dönteni, mit tud tenni az, aki a sofőr mellett ül? Félrerántja a kormányt? Azzal lehet, még nagyobb bajt csinál. A kormány nem nála van, a pedál az ő lába alatt...

Tehát, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a helyzeteket, amikor más hibájából van a baleset, és elkerülhetetlen... Ha éles helyzet van, tud tenni bármi HASZNOSAT a sofőr mellett ülő szülő, vagy csak a saját lelkiismeretét nyugtatja meg ezzel?

Amikor meglett a jogsim, apám eljött velem pár körre hogy lássa mennyire boldogulok vele egyedül a forgalomban. Amikor úgy látta már hogy fog menni és minden oké lesz akkor mondta hogy ha kell az autó akkor menjek vele, de előtte azért hívjam fel telefonon hogy tudjon róla, meg hogy egy darabban értem haza vele.

Egyébként itt helyben mentem vele, de amikor hosszabb útra mentünk a családdal akkor mondta hogy még jó ha mellettem van mert akkor 150 km-ert mentünk és még én sem tudtam mennyire fogom így bírni hosszútávon. Amikor már ez is jól ment akkor volt hogy egyedül mentem nagyobb távolságokra, kivéve a fővárost oda még én sem mertem eleinte felmenni. Amikor már eljött az idő hogy oda is felmenjek akkor már az is jól ment, és mivel jártam oda képzésre munkámmal kapcsolatosan így már egyedül vezettem fel.

Vicces ...

En anno atvenni a jogsit is kocsival mentem :-)

Es onnantol siman vezettem egyedul

Ha esszel vezet jelentosen csokken a hibadbol elkovetett balesetek szama

Nekem semmi bajom vele, a lanyomnak jovore lesz meg a jogsi megkapja a regi automat, tokeletesen megfelelo lesz arra h gyakoroljon ... Majd vesz maganak sajatott ha lesz penze addig ez megfelel neki :-)

44-re:

Félreérted, félremagyarázod te is és sokan mások is a sofőr mellett ülő apa/anya szerepét.

Nem, nem azért ül ott, hogy belepofázzon. Könnyen lehet, hogy egy szót sem szól akkor sem, amikor hibázol. Viszont esetleg otthon meg lehet beszélni vele, hogy mit kellett volna másképp tenned. Vagy a másik hibázott, és te hogyan tudtad volna a legbiztonságosabban lereagálni.

De nem ez a legfontosabb szerepe a szülő ottlétének az autóban. Hanem az, hogy a jelenlétével fegyelmez. Ne szépítsük: a legtöbben vagányak voltunk fiatal korunkban. Amíg nincs egy minimális rutin, addig a vagányság veszélyes helyzetekbe sodorhat (később már jobban el tudja dönteni az ember, meddig mehet el és meddig nem). Ha apád/anyád ott ül melletted, annak igenis van fegyelmező ereje! Legalábbis, ha az ő autóját vezeted, mert bármikor mondhatja, hogy többet nem adja oda, mert látja, hogy felelőtlen vagy.

A legrosszabb eset pedig az, ha a szülő nincs a kocsiban, de ott vannak a haverok. Esetleg súlyosbítva alkohollal, és nekiállnak heccelni a sofőrt, hogy ne legyen Nyúl Béla, ne legyen Csigabajnok, előzze már meg azt a teherautót stb. A sofőr hiába színjózan, ez a közeg hat rá, különösen a fiatal, rutintalan sofőrre.

Rengeteg baleset történik ilyen szituációkban és nem is kell a sofőrnek okvetlen ittasnak lennie.

Konkrét eset egy kis faluban: 80-nal ment haza üvöltő tuc-tuc zene mellett nyáron a szabadstrandról földúton az öttagú fiatal társaság. A sofőr nem vette észre (!), hogy odaértek az aszfaltos úthoz és hogy ott elsőbbséget kéne adnia, de legalábbis be kéne tudnia venni egy derékszögű kanyart. Semmi más jármű nem jött, de ő nekicsapódott a szemközti fának, az egyik utas elhunyt. És mellékesen örök haragba került két család: az elhunyt és a sofőr szülei. Pedig nem ivott a sofőr!

#48: Minden szülő ismeri a gyermekét. Én például nagyon jól ismerem a lányomnak az értékrendjét, nagyon jól tudom, hogy nem lesz szüksége a fegyelmező jelenlétemre. Pedig vagány csaj, de tisztában van a veszélyekkel, szükség esetén tud mérlegelni.

Ez nem életkorfüggő... Én meg ismerek olyan esetet, amikor a szülő hasonló szinten kontrollálta a gyermeket. És amikor a gyerek végre kiszabadult a szülői kontroll alól, annak ki akarta élvezni minden pillanatát.

Ma már nem él...

Nem az a megoldás, hogy minden lépését figyeljük! Az a feladatunk, hogy úgy neveljük, hogy legyen olyan világnézete, értékrendje, hogy ne kelljen figyelni minden lépését!