Elváltunk, egy kisgyerekkel maradtam egyedül, egy nagyon furcsa kérdésem van, segitetek?

Huuh, hát én ilyet még nem hallottam, pedig van pár elvált anyuka a baráti körben. Én is anyuka vagyok, de azt érzem, gondolom, ha szétmennénk a férjemmel, még jobban ragaszkodnék a gyerekemhez, és mindent elkövetnék, hogy ő jól érezze magát a bőrében, és ne sérüljön lelkileg és sehogy máshogy sem.

Arról nem beszélve, hogy lehet még családod (és amugy van is, hiszen a gyerekkel Ti is egy család vagytok ketten is!), ha te a klasszikus értelemben gondolod, hiszen hány de hány elvált nő talál újra társat magának.. esetleg még testvér is jöhet a gyermekednek.

De gyanítom, egy szakemberrel kéne erről elbeszélgetned,mert szerintem nem jók a gondolataid.. félelmetes számomra, amit írsz (a gyerek szemszögéből). Mennyi idős amúgy a kicsi? És te?

Nem vetlek meg, együtt érzek veled. Sajnálom, hogyha végérvényesen vége a házasságodnak. Ez bizonyára egy nagy és komoly seb a számodra, egyáltalán nem akarom elbagatellizálni. Az is igaz, hogy az ideális a gyermek számára az olyan család, ahol apa és anya együtt maradnak, és szeretik egymást. De meg tudom érteni, hogy van olyan, hogy ez nem jön össze, és elromlik minden. Lehet, hogy te is hibáztál ebben, lehet, hogy csak a párod. Ha hibáztál, azzal majd egy nyugis időszakban érdemes szembenézni, de most nem is ez a fontos.

A lényeg: még egyáltalán nem biztos, hogy tönkretetted a kisgyermeked életét. Lehet, hogy kapott sebeket (pl. ha esetleg kiabáltatok fölötte, stb.) de a szeretet sok mindent be tud gyógyítani. A kérdésedből nem derül ki egyértelműen, hogy te az édesanya vagy az édesapa vagy, de feltehetően az előbbi (bocs, ha tévedek). Szóval még semmi sincs veszve, és lehetsz még nagyon jó anyukája, és a tépelődő kérdésedből ítélve, szerintem eddig is az voltál! (Tudod, a rossz szülők gyakran meg vannak győződve arról, hogy mindent tökéletesen csinálnak, és pont a hozzád hasonló tépelődő emberek azok, akik sokkal jobban csinálják, mint gondolják!)

Ötletek:

1. Ha most nehéz ránézni (pl. mert lelkifurdalásod van, a volt párod látod a gyermekben, stb.) akkor ezekben a napokban, hetekben, próbálj segítséget kérni olyantól, akiben megbízol, pl. édesanyádban.

2. Akármit is tett a volt párod, neveld arra a gyermeked, hogy tisztelje és szeresse őt (és akkor vele is remélhetőleg jó lesz a kapcsolata)

3. Higgy a megbocsátás erejében! Tudod, én keresztény vagyok, és hiszek abban, hogy Isten megbocsát. Bocsáss te is meg: a párodnak is, és ha megbántad, ha valamit rosszul tettél, magadnak is.

4. Az ilyen nehéz helyzetekben megmutatkozik, hogy kik az igazi barátaid. Ne félj rájuk támaszkodni, ameddig rendbe nem jössz.

5. Jelent-e valamit számodra, vagy sem, nem tudom, de ma este egy számodra ismeretlen ember Prágában imádkozni fog azért, hogy a helyzet rendbe jöjjön.

James William McClendon

Teljesen érthető a kaotikus érzelmi világod. Amikor velem valami nagy dolog történik, akkor olyan a lelkem, mint a hógömb, amit összeráztak és káosz van benne. Aztán idővel minden a helyére kerül és kialakul az új rend. szerintem veled is ilyesmi lehet...nem tudod hova tenni a közös gyermeket lélekben, mert része egy olyan dolognak, ami már nincs.

Egyébként nem az Ő életét tetted tönkre, az övé még nagyon sokára fog kezdődni (nem tudom hány éves mondjuk). Neked az a dolgod, hogy felkészítsd az életre. Ő a Te tanítványod ilyen nézetben. Persze kihat az életed az övére, de nem egy a kettő. Próbálj újra jó kapcsolatot kialakítani vele és tartsd szem előtt, hogy annak ellenére, hogy átmenetileg (felnőtt koráig) Tőled függ a gyermeked egy külön álló emberi lény.

Remélem sikerül helyreállnotok, kitartást kívánok!!

24N (a szüleim nekem is elváltak és nem ment tönkre az életem ;) )