Elváltunk, egy kisgyerekkel maradtam egyedül, egy nagyon furcsa kérdésem van, segitetek?

Azzal, hogy elváltál nem tetted tönkre az életét.

Én éveken át könyörögtem anyámnak, hogy váljon el. Nem tette. Mondván nekünk nem akart rosszal. Nem fogta fel azzal tesz rosszat, hogy eggyütt maradnak és mindig csak a cirkusz van.

Inkább egy "csonka" család, mint egy rossz házasság.

Érthető, hogy falat húzol magad elé, hisz nem igy akartad csalódott vagy. De ezt fogja a kicsi megsinyleni. Még, ha el is látod hidd el érzi, hogy nem úgy "érzel" ahogy "kellene".

Keress fel egy szakembert és próbáld mielőbb orvosolni a problémát.

Van lelked, tehát fáj. Ez jó hír, hiszen jót akarsz a gyerekednek. Egy kapcsolat lezárása mindig fájdalmas, még ha rossz volt is.

Ha megözvegyültél volna, akkor is egyedül lennél vele.

Sokan vannak így, nem tettél tönkre semmit. A dolgaid így alakultak és kész.

A kicsi meg rugalmasan talál magának apapótlékot: nagyapa, nagybácsi,férfi tanár stb.

A lényeg, hogy ne hibáztasd magad.

Minden jót,légy bátor!

Én is ebben a cipőben voltam, de hidd el, attól még, hogy a kapcsolatot tökéletesen lezárod a gyermek egy csodás boldogságforrás az életben, tényleg érdekes érzés lehet, mert általában ilyenkor még jobban ragaszkodnak a gyerekhez az anyák, nem elutasítják, de talán nincs benned elég anyai ösztön, pszichológus segíthet.

Amikor egyedül maradtam a kislányommal, nagyon boldog voltam, hogy egy rossz kapcsolatot lezártam, pedig én sem úgy terveztem, hogy egyedül nevelem,majd férjhez mentem és a párom csodás apja a gyerekemnek, kistesót szeretnénk, szóval miért is kéne egyedül nevelned a kicsit, lehet hogy találsz egy normális társat akivel újra család lesztek. Nem szabad ennyire borúlátón látni az életet!