Baleset után más is érzett így? Mennyi idő után tudtok újra vezetni?

Én ugyanígy utasként éltem át (hátulról jöttek nekünk).

Kb. 1 évig utasként folyton a tükröket néztem és szinte mindentől megijedtem.

Utasként éltem át, hogy 100km/h-nál a jeges úton egy előzés után megcsúsztunk, majd már jóval kisebb tempóval egy oszlopnak csapódtunk (kocsi bal eleje). Személyi sérülés nem történt, utána nagyjából 3 hónapig volt bennem félelem 100-as tempó fölött.

Nem tudom mennyire számít, de 16/F, 2004-es vagyok, ez pedig 2016-ban történt, december 27-én (tehát durván négy éve).

Az idő sok lelki problémára, így az ilyen poszttraumás stresszhelyzetekre is többnyire megfelelő gyógyír, bár nyomtalanul ritkán múlik azért az ilyesmi.

Én már közel 10 évvel ezelőtt csúsztam szalagkorlátnak havas, jeges úton , azóta nagyon nehezen veszem rá magamat azonos körülmények között a vezetésre, mert egyszerűen nem volt tanulsága annak a balesetnek, mivel a 30. tök ugyanolyan kanyarban, alacsony tempóval történt a kicsúszás. Ellenben más szituációkban teljesen, sőt, talán túlzottan is magabiztosan vezetek.

Én csak utas voltam, amikor hátulról jöttek belénk. Nem volt túl nagy a tempó, de azért volt nagy csatt meg anyagi kár is lett bőven, főleg annak, aki belénk jött. Különösebb hatással nem volt rám, ugyanúgy ültem utána autóba, mint előtte is, csak körültekintőbben vezetek azóta. Jobban figyelek a forgalomra mögöttem és fékezni is körültekintőbben fékezek. Igazából mindig is így kellett volna, de ehhez kellett egy konkrét tapasztalat, ami meggyőzött, hogy tényleg mindenre is figyelni kell.

Amíg kezdő voltam, addig a saját néhány durvább hibázásom viselt meg hasonlóan, mint amiről a kérdés szól. Baleset egyikből sem lett, de lehetett volna. Azokat pár hét volt kiheverni, de nem hagytam fel miattuk egy napra sem a vezetéssel. Nem volt jó érzés utána autóba ülni, az önbizalmam a béka segge alatt volt, viszont az élet nem áll meg, néhány nap után már nem volt annyira rossz érzés, és mindegyik esetből sokat tanultam.