Ffi 57 vagyok. Hol, milyen internetes oldalakon tudok könnyebben 30+ korú lánnyokkal ismerkedni?
Kamaszkorom környékén úgy megkedveltem ezt a korosztályt, hogy azóta is csak ez vonz. :))
A korkülönbség érthetően nehezíti a dolgot. Meg az is, hogy viszonylag konkrét elképzelésem van a leendő partnerről.
Magam 177 cm, 95 kg, erős testalkatú, külsőre viszonylag jó megjelenésű, felsőfokú végzettségű, jó humorù férfi vagyok.
30-as, helyes, nőies külsejű (teltkarcsú, max. enyhén molett), kedves természetű, egyszerű lányt keresek.
Minden trollkodás nélkül, kinek milyen ötlete van? (Trollokra nem reagálok!)
Vagy lehet, hogy éppen olvassa ezt az ideális jelölt is? Akkor írjon rám bátran privátban.
10
Molett is jó neki. A többi stimmel :)
"10" válasz.
Nagyon sarkalatosan fogalmaztál.
A magyar tanárod nagyon profi lehetett, hogy így megtanított.
Bár nem tudom, mennyire lenne büszke rád.
De sajnos nem találtál bele.
Azt viszont nem értem, mi ez a marha nagy ellenszenv egyes kommentelőknél, akik bármilyen témában, de mindig csak nagyon agresszíven képesek az ellenvéleményüket megfogalmazni.
De azon mindig elcsodálkozom, hogy egyesek minimálisra korlátozódott szókinccsel milyen boldogan eléldegélnek.
"10"! Megsértett benneteket a Világ? Nagyon nehéz felnőttnek lenni, vagy mi történt?
Én is eltudok beszélgetni a 30-as korosztállyal (52), de ami a többség fejében lötyög, azzal viszont már nem lehet, nem tudok azonosulni. Ezzel a királylány szindrómával, a görcsös: "jól akarok élni, de most rögtön és azonnal" stílussal, hát ezzel már nem lehet hosszútávon együtt élni. Vannak nők akik egész életükön keresztül ebben a rózsaszín ködben leledzenek. Most halt meg egy 81 éves ilyen. Már maga alá piszkított, de még mindig egy úrnőnek képzelte magát. A másik 5X évesen állandóan a facebook-ra posztolja a gyerekes sz.rságait, mint valami hibbant tini, miközben az idő az már felette is elszállt. Tényleg egy tragédia, hogy mennyire nincsenek a realitás talaján. Válogatnak a 30-as éveikben, 40-esben pánik, hogy még gyerek sincsen, akkor azt is gyorsan, 50-nél megint a húspiacon, riadt fejekkel, hogy most akkor mi lesz.
Aztán meg persze mi vagyunk a szemét alakok, hogy nem úgy "gondolkozunk" az életről, mint ők.
Közben meg, ebben az egész párkapcsolati zűrzavarban, csak egy igazán értékes, maradandó és igazi örömet adó élmény(?), alkotás(?) van, maga a gyermek. Minden más csak egy buta színjáték.
Én azt nem értem ha ennyire jól megy az ismerkedés élőben miért keresne valaki interneten is főleg ha extrém korkülönbséggel szeretne párt (mivel interneten már 5+ év korkülönbség sokszor kizáró ok)
Ha meg igaz amit ír hogy 55+ évesen 30 éves nőket hódít rendszeresen akkor mindenképpen érdemes lenne online kurzust indítania ahol megtanítja a tuti módszert és vagyonokat keres vele. Mivel még az úgynevezett red pill is ami szerint a kor nem olyan fontos a férfinél azt tanítja hogy 45+ felett rohamosan veszít férfi vonzerejéből és státusz illetve pénz ami kompenzálni tudja.
Mindenesetre életművész szint hogy öregként fiatal nőket akaszt le vki
"17"-nek válasz.
Vannak dolgok amiket nem lehet internetes kurzusokon tanítani. Meg nem is érdemes.
Ami az életművész szintet illeti, nem szeretem ez a szót. Számomra nem annyira pozitívan cseng. Magam sem tudom miért.
A "fiatal nőket akaszt le" állítást meg annyiban pontosítanám, hogy nem leakasztgatom őket, s egyik egyéjszakàs kaland követi a másikat, hanem teljesen máshogyan gondolkodom. Pl. ha egyéjszakás kalandot nézek csak ki egy lányból, akkor ott rögtön le is állok. Nekem ezek a kísérletek nem kellenek. Valószínüleg ezért más karakterűek is a lányok, akikkel eddig megismerkedtem. S igazából viszonylag hosszabb kapcsolataim voltak velük. Pár hónap, minimum. Én ezzel tisztelem meg a nőket. Hogy nem tartom őket egyéjszakás, egyszer használatos élvezeti cikknek.
Jjja, és végül, de nem utolsó sorban. Nem tartom még öregnek magamat. Vannak ismerőseim, akik 45 éves koruk táján betették magukat a "ááá, mi má' öregek vagyunk" kategóriába. Ezek egyébként nagyrészt nők. Meg van pár olyan, mint én. Akik ugyanúgy élnek, utaznak, töltik a szabad idejüket mint 20-30 évvel ezelőtt. Én ezt tartom normálisnak.
Számomra ilyen szempontból megállt az idő. :)))
A megállt az idő és úgy élsz mint a jóval a fiatalabbak az nem pozitiv. Nőknél sem. Lásd Madonnát. Ő is hajtja a fiatal pasikat, azt hiszi sosem öregszik meg.
Sok 30-40 éves férfi is úgy él manapsag mintha 18 éves lenne. Semmit nem tett le az asztalra csak bulizik és nőzik.
Szóval inkább szánalmas amikor öregek fiatalt játszanak. Azt a kort kell jól megélni amiben éppen vagyunk. Kíhozni belőle azt amit tudunk. Idősen azt csinalni amit csak idősen tudunk (unokázin peldaul, vagy sokat olvasni mert tobb az időnk), 18 evesen pedig ökörködni a haverokkal stb.
Persze nem hibáztatlak azért hogy öregen is úgy akarsz élni mint 30 évesen, de hidd el ertelmesebben is lehet élni ebben a korban is.
Nézz körbe a csaladodban például mit tudsz segíteni. Lehet hasznosabb lenne mint 30 éves lányokat hajkurászni.
Ideje felnőni. Sosem késő.
Az egész családom mindig mindenben hozzám fordul segítségért, ha gondban van. És én mindig örömmel segítek. Így van ez évtizedek óta. Hasznosnak lenni a szeretteim számára, ez a világ legértékesebb dolga a szememben. S ez az egyik dolog, ami formában tart.
Unokázok is, ne aggódj. Főleg, hogy az egyik unoka egyidős az egyik gyerekemmel. :) (Mielőtt még frászt kapnál, két különböző családi vonalon. Egyszer már elváltam.)
Mindent csinálok családi téren, amit a korosztályom is csinál. Csak sokkal több energiával.
De ökörködni is szoktam az erre kapható korombeli haverjaimmal...meg az ezt elfogadni tudó huszon-harmincas korosztályú barátaimmal.
Igen, nem mindenkinél megy ez át könnyen. Egy 21 éves fiatalember bevallotta, hogy mióta ismer, kb. másfél éve, ès időnként együtt dolgozunk, időnként együtt bulizunk, mindig szuper jól érzi magát velem , sőt a legjobb barátjának tekint!!! ... de amikir a szülei is velünk voltak, s szóba kerülnek azok régi utazásai, diákkori nyaralásai, s kiderül, hogy én 4-5 évvel idősebb vagyok náluk, ott megroskad a pszichéje. Magyarán nem velem van baja személy szerint, hanem a számokkal, meg a beleszocializálódott merev gondolatokkal.
Egyszóval, én csak annyiban érzem, hogy "öreg vagyok", amikor élve az életemet önfeledten, gondtalanul, a társadalom egyes szereplői rám szólnak (képletesen mondva), hogy álljál már le, ne így élj, hiszen te már öreg vagy.
Nem akarnék senkit megbántani, de a mai, nálam fiatalabb korosztály nagy része sokkal öregesebben él mint én. Gondolom ezt kell bravózni, meg megtapsolni. Ügyesek! Így kell!!!
Én nem így élek.
És sokaknak szúrja ez a szemét, tudom. Mindenkinek más okból. ;)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!