Hol találtátok meg a párotokat? Más is tapasztalt olyat, hogy nehéz egy normális embert találni?

Érdekes, hogy végül alig írt valaki arról, hogy HOL ismerte meg a párját.

Mindig, mindenki jön a "hozzáállás, nem vonzod be, kisugárzás" szöveggel. Engem már ennél jobban nem tud nem érdekelni, de őszintén nem is értem ez mire vonatkozik. Találkozok új emberekkel, nekem mindegy, hogy ki micsoda, ember-ember, nem fogok az első férfi mellett rágörcsölni arra, hogy Úristen, hívj már el randizni!!! sőt egyik mellett sem...

És sok embernek egyébként szimpatikus megjelenés vagyok, mostanában pont rátaláltam a helyes önszeretet útjára, szerintem ez jól is látszik, de semmi.

És az hogy túl szűk a merítésem? Nem hiszem, de van egy szint, ami alá nem megyek, meg olyan is, ami fölé tudom, hogy nem érek.

De nem fogok akárkivel összejönni. Nekem nem egy oldalkocsi kell, hogy na legyen végre már valaki mellettem, hanem én ŐT szeretném megismerni, megtalálni, aki legalább olyan boldog velem, mint én ő vele.

Sokan úgy közelítik meg ezt a kérdést, mint egy ruhavásárlást. Próbálj fel minél többet, azt is amelyik a vállfán nem néz ki jól, előbb-utóbb találsz olyat, amelyik jó rád...

A #13 válasznál már abba is hagytam az olvasást. Tökéletesen leírja, ami ma megy.

Anno az egyetemen én sem tudtam ismerkedni, suli mellett dolgoztam, de úgy sem ment. Most itt vagyok 32 évesen, full egyedül és el kell könyvelnem magamban, ez így is marad. Egyszerűen a sok sz@rba belefáradtam és kiégtem. Már nem is vagyok hajlandó próbálkozni sem, online társkereső szóba sem jöhet. Lassan már ott tartok, hogy kiütésem van az egész témától. 😀