Miért ilyen nehéz a társkeresés egy felnőtt 30 éves férfinak?

Elöször is, miért várnád el mástól hogy "rohangáljanak utánad", ha te nem akarsz mások után rohangáni?

Másodszor ha valakinek nem vagy érdekes, miért írna vissza neked? Te írogatsz olyanoknak, akik nem érdeleknek?

Harmadszor, ha valaki írna és utána meg mégsem akar töled semmit, mert nincs meg az összhang, akkor meg azért hözöngenél, miért nem ír újra, miért akarja megszakítani az írogatást.

Negyedszer, nagyon nem mindegy, hogy valakinek van baráti köre vagy hogy van-e párja, barátok közül kevesen akarnának párkapcsolatot.

Teljesen megértelek, habár én csak személyesen vélem felfedezni ezeket a dolgokat..túl hiú vagyok társkeresőzni(de ezért nem ítélek el senkit).

Mindegyik promózza önmagát a közösségi felületekre, te ennek következtében kialakítasz egy képet..ráírsz és BUMM..rohadtul nem az, amit önmagáról állít.

Üresek, mint egy agyagedény, lekezelőek és sosem érnek rá.

Vannak kivételek, de nem tudom hol lehet őket meglelni.

Mondjuk ennyi idősen a jobbjuk már elkelt, maradtak a "nem szépek" meg az üres lombikok.

Én ugyan ezt élem át, csak 25 évesként.

Persze lehet azt mondani, hogy a jobbak elkeltek, de korábban (4 éve) is ugyan ezt tapasztaltam, nem csak most.

Azt persze megértem, hogy nem vagyok a legjobb képű srác, bár sok csaj mondta hogy jól nézek ki...

Unalmas meg tuti nem vagyok, elég sok hobbim van, és kifejezetten szeretem őket.

Aztán beszélgetésben is jófej vagyok, igyekszem vicces is lenni, bár az nem mindig jön össze..., És kedvesnek tartom magam.

Ohh, és karrier szempontjából sem vagyok lúzer, el tudom tartani magam, és nem is akárhogyan!

És még mielőtt valaki azt hinné hogy egoista vagyok, ezekre kivétel nélkül folyamatosan kapok visszacsatolást baráti körből (fiúktól és lányoktól egyaránt).

Na és akkor vannak a lányok... Akik... Hát... Unalmasok. De most komolyan, semmit sem csinálnak hobbiként, max olvasnak, de még arról se tudnak rendesen elbeszélgetni. Ha nem folytatod a beszélgetést, akkor az 99% hogy abbamarad. Nem is beszélve arról, hogy amikor már sokat beszélgettél vele, akkor sem veszi a fáradságot, hogy legalább egyszer Ő írjon rád és kérdezze meg: "Hogy vagy? Mi jó történt veled mostanság?"

Persze fel lehet hozni azt, hogy nem érdekled őt meg stb stb stb, de hogy 10ből 1 lány legyen aki normális és képes rendes kommunikációra... És akkor szerintem még sokat is mondtam.

De majd nézd meg! Ezek lesznek azok, akik 40 évesen macska és kutya mellett azt fogja kérdezni, miért vagyok egyedül? Tisztelet a kivételnek.

És akkor persze jogosan felhozza az ember azt az érvet: a fiúk sem állnak szóba egy mondjuk kevésbé vonzó nővel. Hát én egyszer megpróbáltam! Olyan csajokra próbáltam ráírni, akik egyáltalán nem voltak vonzóak számomra. És mi lett az eredménye? Ugyan az, mint a vonzó lányoknál. Kivéve egy esetben, ott a csajról kiderült hogy buta mint a kő, de neki meg is mondtam, hogy bocsi nem...

Szóval én azt mondom: hagyom a nőket ott ahol vannak! Ha nem kellek nekik akkor ez van. Amúgy is, mindent amit egy nő adhat azt meg lehet kapni mastól is: ölelést barátoktól, éjszakai dolgokat prostiktól, gyereket az árvaházból. Nyaralni el lehet menni barátokkal is. Nem is tudom mi van még...

Nade mind1. Neked is azt ajánlom, keresd meg a boldogságot nő nélkül. Mert sajnos vagy dobja az élet, vagy... Hát... Igen...