Nőkhöz szól a kérdésem. Nektek mennyire befolyásoló tényező, ha egy férfinak van gyereke?

Nincs gyerekem, nem is akarok, nem is akartam soha.

Ha a gyerek már felnőtt, önálló, akkor nem lenne kizáró ok.

Viszont ha még kicsi, tehát velünk fogja tölteni a hétvégét, nyári szünet egy részét stb., akkor kizáró ok.

A gyereket nem akarom az apjától elszakítani, tehát nyilván nem mondanám, hogy ne jöjjön bármikor, amikor akar, de zavarna. Ahogy az ex esetleges játszmázásai is. De legfőként az, hogy nem akarom az életemet/életünket egy (kis)gyerekkel megosztani.

Teljesen egyetértek az első válaszával, én se jönnék össze sose olyan pasival, akinek van gyereke, ez ilyen elvi kérdés nálam, egyszerűen nem szeretem a gyerekeket és isten ment hogy egy ilyen esetben a hétvégéken játszó térre meg gyerek programokra kelljen járni.

Ami a gyerekes nőket illeti, lehet nem akarja, hogy konfliktus legyen később a gyerekek között. Pl az én szüleim is elváltak, apám kétszer házasodott és mindkét nőnek volt gyereke, katasztrófa volt ezt gyerekként megélni, mert az első gyerekkel nem szerettük egymást mégis együtt kellett lennünk. A második esetben meg totál egyenlő félként voltunk kezelve, ami azt jelentette h kb mindent fillérre pontosan el kellett osztani köztünk, tehát csak akkor kaphattál pénzt ha a többinek is jutott, ami egyáltalán nem életszerű, mert pl volt hogy egy 2 napos kirándulásra szerettem volna 10k-t és le lettem szólva, hogy szó se lehet erről. Meg jegyezném ez akkor volt mikor apával kellett tölteni a nyár x részét, ami persze jóval kevesebb idő volt a kiszabottnál.. Halisten.. Szóval elég sok hasonló konfliktus volt. Nehéz kijönni a szülő párjával. Ennek ellenére sok sikert kívánok neked!

Nekem sincs gyerekem. Nem mondanám kapásból, hogy kizáró ok, de akkor az adott férfival nagyon nagy összhangban kellene lennünk. Szóval ha lehet, akkor nem keresem a plusz gondokat, az én életemben is van elég.

Elsősorban nem a gyerekkel lenne a gond a szememben, bár a kölcsönös szimpátia a gyerekkel nyilván sarkalatos pont, de az ex esetleges játszmái, a 2 szülő közötti versengés a gyerek szeretetéért, és az utóbbi években "divatos" egy hetet itt, egy hetet ott éljen a gyerek mind-mind ellenérv. Én is elvált szülők gyereke vagyok, nagyon jó a kapcsolatom az apámmal, de én pl. el sem tudom képzelni, milyen rossz lett volna, ha hetente ide-oda "dobáltak" volna, szóval ez utóbbi szerintem a gyereknek sem jó.

Mire pedig kiderül, hogy egy ilyen felállás működőképes-e, akkorra már túl késő. Túlságosan belebonyolódik az ember, és túl sok sebbel tud csak kiszállni - vagy benne ragad.

A felnőtt gyerek is kockázatot jelent. Az anyja annak is mindig képben van (sajnos tapasztalatból tudom), előbb vagy utóbb jönnek az unokák is. Fiatal, gyerektelen nőnek ez nem pálya, különösen, ha nem akar gyereket. Azért ne add fel, vannak, akik elfogadják.

N

Akartam válaszolni, de már mindent leírtak előttem, ami fontos :) Az első, 3. és 4. válaszolók nézeteit osztom.

Viszont a környezetemben sok olyan mozaikcsalád van, ahol mindkét fèlnek volt már gyereke, amikor megismerkedtek, és tök jól működik a dolog. Úgyhogy van azért bőven ilyen is.

Ugyan, ellenkezőjére is van példa, én például mindkét szülőmmel tapasztaltam a pozitív példát (elvált szülők gyereke vagyok)

Anyum (vele élünk egyébként) összejött egy férfival, akinek van egy nálam pár évvel fiatalabb lánya (akkor lehettem én 10-12), és mind a palival, mind a gyerekkel nagyon jól kijöttünk (anyum is, én is, bátyám is), és a férfi is nagyon szeret minket. A kiscsaj azóta nincs az életünkben, itt jött képbe az ex, a lány anyjának játszadozásai

Apai részről pedig, ő is összejött egy nővel, akinek volt egy nagyobb, külön élő, önálló gyereke, meg egy nálam 5-6 évvel fiatalabb. Ekkor talán 14 lehettem, és ott is, a nővel is nagyon jól kijöttünk, a gyerekkel is

Előtte apai oldalon volt egy nagy kudarc, annak a nőnek is voltak gyerekei, akikkel én mondjuk, hogy kijöttem, a bátyám már kevésbé, de a nő egy r*banc volt, és utált minket, mint a szart, apa meg vagy nem vette észre, vagy tényleg nagy lepedőakrobata volt, vagy nem tudom... de mindegy is

Szóval a lényeg, hogy mindkét oldalra van példa, és lehet, hogy itt a válaszok éppen nem éppen a pozitív irányba billentették a mérleget, azért ne add fel :)

Az én esetemben 18. életévét betöltött felnőtt "gyermek"-ről van szó. Gyermektelen vagyok. Jó ideig együttműködő és szolgálatkész voltam egy közös projektet illetően.

Viszont a férfi úgy állt hozzám, hogy PRÓBÁLTA ELŐÍRNI(!) hogyan viszonyuljak a világhoz, a környezetemhez. Megpróbált "nevelni" engem!

Ezenkívül számtalanszor elmondta, hogy a volt felesége így, meg úgy, stb. stb.... hát ha ez az ábra, akkor minek találkozzunk bármilyen okból is? Logikátlan. Hónapokon át hallgattam.

Rendszeresen igyekezett terhelni a zűrös magánéletével. Nem emiatt kerestem a kapcsolatot vele, hogy ezt hallgassam! Egy darabig megadóan tűrtem csendben, de örülök, hogy megszakadófélben van a kapcsolat.