Meleg srác vagyok, de hetero nők, lányok válaszaira lennék kíváncsi: A heteroszexuálisok világában léteznek még olyan romantikus, mély érzésű fiúk, férfiak, akikkel hónapokig úgy tudtok ismerkedni, hogy nem kerül elő a szex, nem tolakodnak, fűznek?
Akik elsősorban tényleg valóban lelki, intellektuális társra vágynak, és nem szexuális partnerre?
Léteznek még ilyen férjnek való srácok, vagy kihalt már teljesen ez a faj?
(A melegek között már nagyon azt gondolom, nem léteznek ilyen értékes, emberi férfiak sajnos, és ez elkeserítő. :( )
Köszi a válaszokat
"megvan a helye a saját világképemben az ilyen életvitelnek, és nem túl szimpatikus."
Már megbocsáss, de ha ennyire nem tetszik az, aki szexet keres és neki a szex az első és élvezi is, akkor ne lepődj meg, ha téged is bántanak amiatt mert csak komolyat keresel. Ő nekik az a vilagképük, hogy élj a mának. És akkor ki dönti el melyik a helyes és melyik a jobb? Talán te?
#27-es voltam
Nem vetítem ki másra a bajaimat, nem szokásom.
De bocsi, én még nem tartok ott, számtalan negatív tapasztalat ellenére sem, hogy "a világról" beszéljek, általánosságban. Mert a világon túl sok különböző ember él ahhoz, hogy általánosítsak. Ha az emberek 99%-a lenne is más mint én (Szerintem amúgy ha csak a nyugati világot és benne Magyarországot veszem, akkor amúgy 80-85-90% a reális), akkor is vannak még páran hozzám hasonló gondolkodású, értékrendű emberek, csak nehéz rájuk akadni...
Aki ott tart, hogy "a világról" beszél, az szerintem már irreális és keserű.
#27
Sajnos igazad van. Régen volt a világban egy évszázados, évezredes erkölcsi értékrend (Már a pogány Rómában is, aztán a kereszténységben, de még a kommunizmusban is, amit mérvadónak tekintett a társadalom, hogy mi a helyes, mi az elfogadott.
Én olyan régimódi vagyok, hogy még mindig ebben gondolkodom, hogy az ember elsősorban jóban-rosszban kitartó házastársat keres, és benne csak másodsorban szexpartnert.
De igazad van, mára ez az évezredes értékrend feledésbe merült, nem elég trendi, inkább az emberek az ösztöneiknek élnek, mint az állat.
Mindenkinek magánügye, de ettől még szerintem szomorú.
Én pedig örülök, hogy ma nincs egy ilyen elfogadott világkép vagy értékrend. Legyen mindenki szabad, döntse el mindenki, hogy mit szeretne saját maga.
Gondolj bele, hogy ha még mindig ugyanaz a régimódi világ lenne, akkor azoknak is párkapcsolatban kellene élniük, akik valójában csak kalandozni akarnak (függetlenül a szexuális beállítottságtól). Nem hinném, hogy boldogabbak lennének az emberek egy ilyen világban.
Ugyanakkor az is igaz, hogy ma sem boldogok az emberek, pont azért, mert nehéz megtalálni azt az embert, akivel egyezik az értékrended.
Abban viszont egyetértek, hogy szomorú az, hogy ma már az emberek (főleg melegek) töredéke keres hosszútávú / életre szóló kapcsolatot.
#27-es voltam
12-es vagyok, én nem ítélkezem csak kíváncsi vagyok, hogy amikor megismersz valakit és érzed hogy ő az “igazi” akkor nem vágysz rá? Hogy nyomod el és leginkább miért ezt az érzést? Én a helyedben elvesztegetett időnek érezném, főleg így hogy már meghalt valakid aki fontos volt. Tudom, nem a szex legfontosabb de ez is egy közös élmény amit minél jobban, minél tovább akarsz megélni.
A régi világot én nem hoznám jó példának mert ott pont azért házasodtak korán az emberek hogy ne bűnben szülessenek a gyerekek, hiszen akkor sem bírtak az ösztönökkel. Plusz mások voltak a szokások, hamarabb meghaltak, vagyonöröklés magas gyermekhalandóság stb. Voltak szerelmi házasságok de nem az volt a jellemző. A megcsalás meg igencsak létezett. Melegként meg aligha lett volna az olyan jó világ.
Egy kicsit aszexuális tendenciára való hajlamot érzek benned, nem gondolom hogy az lennél, de talán alacsonyabbak az ilyen szintű igényeid mint az átlag férfinak (vagy átlag nőnek). Nincs ezzel semmi probléma természetesen, csak annyi hogy te se ítélkezz mert nem biztos hogy a világ a helikopter úgymond.
#37
Dehogynem. De nem csak a szex az élmény. A fokozatosság, a lépcsőről lépcsőre lépegetés is csodálatos élmény. Mint ahogy a mondás szól, az életben nem maga a cél a lényeg, hanem sokszor az odáig vezető út. Ez olyan, mintha elmennél kirándulni mondjuk egy hegytetőre. Elmehetsz autóval, és gyorsan ott lehetsz fél órát az úticélodnál. Vagy felmehetsz gyalogtúrával, lassan, nézelődve, átélve a rengeteg szépséget útközben.
Én ezt a rengeteg szépséget sajnálnám pont, hogy lemaradnék róla, ez adja az igazi savát-borsát az életnek. A vörös rózsás randik, a lassúzós tánc, a félénk első érintés, az útkereső első csók... Ezek a nagy pillanatok, az örök emlékek, és nem az, hogy a századik férfival századszor is be az ágyba, aztán együtt leszünk, addig, amíg... Most ezt nyilván sarkítva írtam, mert ez a másik véglet, de a lényegére a mondandómnak rávilágít.
Amúgy pedig sokszor mondják, és én magam is megtapasztalom az élet egyéb területein, hogy sokszor a vágyakozás maga szebb és izgalmasabb, mint ha átélheted, amire vágysz. Tehát semmiképpen sem éri meg átugrani és megkerülni ;)
Konzervatív gondolkodású melegként számomra semmiben sem jobb ez a mostani világ, mint a régi lett volna.
Hogy miért? - Egyrészt, mert régen, ha valaki meleg volt, de nem ugrált, és a hétköznapokban normális életvitelt folytaott, mint a többi hetero férfi, akkor senki se tartott tőle távolságot, mert a köztudatban nem volt annyira benne, hogy ha egy férfiban, akár a mozdulataiban, a hangjában, beszédstílusában van egy kis akaratlan nőiesség, akkor az rögtön meleg, és biztos távolságot kell tartani tőle. Ma viszont mindenki ezeket a dolgokat figyeli a másikban, és ha a legkisebb gyanú is felmerül, jön a kiközösítés.
Vagyis gyakorlatilag rosszabb most "normális" melegnek lenni, mint régen. Ugyanúgy megbélyegeznek érte, csak sokkal könnyebben kiszúrják.
- Másrészt, felteszem, hogy ahol börtön, vagy akasztás jár vagy járt a melegeknek, ott a melegek is monogámabb életvitelt folytattak/folytatnak, mert örülnek/örültek, ha találtak valakit, akivel csendben, titokban élhették az életüket, és nem nincs/nem volt lehetőségük "virágról virágra szállni" - és nincs/nem volt ennyire elharapózva közöttük sem ez a hedonista szemlélet, ami most van.
Konzervatív gondolkodású emberként pedig egyértelműen otthonosabb számomra az a régi világ, mint a mostani. Jobban eligazodtam benne, jobban értettem és megértettem.
És elnézve a nagyszüleink generációját, azért mégsem volt az annyira élhetetlen modell. Ők többnyire egy életet éltek le együtt, egymás mellett, és ritka volt a válás. Erre a mai fiatalok töredéke képes csak, és még inkább töredéke vágyik csak rá sajnos.
Nem vagyok aszexuális, van rengeteg szexuális vágyam, sőt, állítom, szélesebb a szexuális spektrumom, legalábbis kíváncsiság szinten, mint a legtöbb emberé. De tény, hogy nem szeretném, ha ez uralná az életemet, mert nem tartom jó dolognak. Fontos a mértékletesség, az arany középszer ebben is, mint mindenben.
És az is tény, hogy bármennyi vágyam legyen is, azt csak és kizárólag egy stabil, bensőséges szerelmi kapcsolat keretében szeretném megélni, sehogy máshogy. Ez nálam egyrészt érzelmi igény, másrészt etikai kérdés.
Ezek nagyon gyönyörű gondolatok, de őszintén mit vársz? :D
Szerinted fogsz itt találni pont ilyen embert?
Ennyi erővel az utcán sétálhatnál a fejed felett egy táblával, amire ki lenne írva, amit a kérdésben is leírtál, hogy 'férjet' keresel. Mert annak is több értelme lenne, talán valakinek fel is keltenéd a figyelmét.
Nézd, én azt látom, hogy nagyon magasra tetted a lécet, amit szinte képtelenség így első ránézésre átugrani. Ha tényleg akarsz valakit, akkor először ismerd meg a másikat és ne az alapján dönts, hogy milyen a világképe és értékrendje.
Személyes példát tudok mondani:
Nekem a legnagyobb szerelmem, egy olyan ember volt, akivel sohasem tudtam volna elképzelni semmit. Nem egyezett az értékrendünk, mások voltunk, de mégis idővel szerelmesek lettünk, mert meg akartuk ismerni a másikat. Sajnos a távolság szétválasztott minket, de akkor sem bántam meg semmit.
A tanulság az, hogy egy kapcsolat csak kompromisszumokkal működik, és bizony engedni kell ebből vagy abból, hogy a másiknak kedvezzünk, ha tényleg fontos a számunkra. Akkor valóban kialakulhat az igaz szerelem, ha már a felek összekovácsolódnak, de ehhez az kell, hogy esélyt adj a másiknak.
Ne haragudj, jó szándékkal írom, de első olvasásra én is megrémültem ettől a szövegtől, amit ide kiírtál és szerintem sokan mások is. Pedig biztosan egy nagyon értékes ember lehetsz. :)
Persze, ha ezzel csak egy ember figyelmét is felkeltetted, akkor már megérte. Remélem sikerült! :)
22/F
Ja, nem társkeresési céllal tettem ki a kérdést... Jelenleg ez lenne az utolsó, amihez kedvem lenne, mert mostanában épp eleget csalódtam férfiakban ismerkedés során...
Csak nagyon tele van már a tököm az egésszel, és főként, hogy nincs kivel lereagálni, megbeszélni.
Nem tudom, miért vagyok ijesztő. Én magam olyan ember próbálok lenni, amilyennel én magam is szívesen ismerkednék, külsőre nézve sem, belsőre nézve sem várok se többet, se kevesebbet, mint amennyire én magam képes vagyok,vagy amit adni tudok.
Az értékrendtől viszont nem tudok elvonatkoztatni, szerintem az értékrend maga az ember. A külső, az IQ-szint, az anyagi helyzet, tanultság, stb, stb, mind olyasmi, ami nem csak rajtunk múlik, hanem rajtunk kÍvülálló tényezőktől is függ részben. Az egyetlen, ami teljes mértékben csak rólunk szól, és jellemez, az az értékrendünk. - szerintem. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!