Szerintetek 50 évesen game over vagy nyílhatnak még lehetőségek?

A szomszédom (akkor 56 éves) és új párja (akkor 60 éves) a temetöben ismerték meg egymást, egymás mellé volt temetve mindkettejük párja, elöször csak erröl beszélgettek, utána meg privát is összejöttek.

Ezt csak azért írom, mert bárhol, bármikor meg lehet ismerni valakit, de a legkevesebb az esélye, ha bezárkózol egy szobába.

Bennem 43 évesen fogalmazódott meg, hogy mégiscsak anyuka lennék (azt feltételeztem, hogy megtaláltam a páromat...)

49 éves vagyok - kb. 25%-os párkapcsolatban voltam a közelmúltig. Mégsem igazán passzoltak a csillagállásaink. (Valamennyire igen.)

A szakítóokok egy része - többek között - az ex barátnő állt, aki mindenáron vissza akarta "szerezni" a férfit. (Részben anyagiak játszanak itt közre.) Meg ilyen-olyan apróságok.

Halál?! 36 éves koromtól elszántan küzdöttem azért, hogy APÁCÁNAK(!) állhassak mégis. 10 évesen annak készültem.

Tisztelt Kérdező! 50 évesen még elmehetsz papnak is cölibátusba! Esetleg mindenáron kell társkapcsolat?

Szerintem ez attól függ hogy milyen a személyiséged.

Mert van aki évesen olyan "nagypapis" és ismerek olyan 50-es pasikat akik sportolnak (triatlon), jobb állapotban vannak mentálisan és testileg is mint sok 30-as.

És ha valaki nyitott természetű, az tud egy sima bevásárlás, postai sorban állás, közben is ismerkedni. Keresni kell valamilyen hobbit ahol vannak nők is, úgy lehet ismerkedni a közös hobbi által.

Az sem mindegy szerintem hogy hol élsz?!

Mert ha valamilyen Isten háta mögötti zsákfaluban, akkor nyilvánvaló hogy jóval kevesebb lesz a lehetőséged, mintha pl Budapesten élnél.

De szerintem az életkor csak egy szám, a személyiséged többet nyom a latba. Hiába van sok lehetősége pl egy 20-30 évesnek az ismerkedésre, ha közben elviselhetetlen a személyisége!