Lehet így valakim? Van ilyen?

Sziasztok!

22 éves vagyok és még sose volt senkim. Nem mintha nem lett volna rá lehetőségem, csak mindig valami közbe szólt; az élet, esetleges problémák, elfoglaltság, tanulás, jövőm (vagy pont nem viszonozták) stb. Most felvettek oda, ahova mindig is vágytam, így van időm esetleg "párkeresésre".

De annyira önállóvá váltam, meg tapasztalatom sincs, meg önmagam vagyok, hogy nem tudom ki fogadna el így? Pár barátban csalódtam már, így van egy ilyen "könnyen megközelíthetőnek, viccesnek és vidámnak tűnök" álcám és ezen túl nem nagyon engedek senkit. Sokan mondják, hogy mindig olyan vidám vagyok és semmin nem húzom fel magam :( Így aki nem türelmes/uncsinak vél, sose fog megismerni :( Nem tudom mit kéne tennem ez ellen, de közben elnyomni sem akarom önmagam és megjátszani magam. A másik meg hogy nem merek mások személyes életében vájkálni, várom amíg magától elmond (esetleg mélyebb) dolgokat. Én szívesen segítek bárkinek, de nem merek segítséget kérni, és sokszor ezért egyedül "kell" megoldanom dolgokat. Mi a gond? xD

Meg sokakat annyira vonzz a politika téma, engem meg az élet más oldalai érdekelnek.. ez is baj volna?

Valakinek ez nagyon negatívan hangzik? Vagy ez normális?

Köszi ha elolvastad ><