Lenne valami módja tinédzser korban melegekkel ismerkedni neten?

Azért az 1-estől megkérdezném hány éves?

Ne szexeljen 18-20 éves kora előtt?

Ezt írná akkor is, ha heteró lenne? Mert ha nem akkor azért a homofóbia látszik, ha igen, akkor fogalma sincs a mai valóságról.

#1 Annyira bírom az ilyen álszent megszólalásokat pár embertől hogy “18 éves kora előtt az ember csak tanuljon”

Mi a f....Mintha te 18 éves korod előtt rá se néztél volna egy fiúra/lányra sem :D

#6-os, szerinted mégis mi utal arra, hogy "lelki nyomorék" lenne a Kérdező?!?

Mert a te megszólalásodból maga a kérdés sokat sejtet a tragikus helyesírásodról, a mínuszos intelligenciaszintedről és "lelki nyomorodról".

("Akarod leélned" helyett "akarod leélni" lenne a nyelvtanilag helyes, de ez valószínűleg teljesen érdektelen számodra, hiszen pontosan tudod, hogy okos, művelt, értékes ember vagy.) 🤪

#4: Ráadásul nem kevés tanulmány igazolta, hogy a tinédzserkori szerelmek kulcsfontosságúak az ép személyiség, és a későbbi egészséges felnőtt kori társas élet kialakulásához.

Na, meg az is ezerszer bizonyított tény, hogy az embernek nem csak az iskolai anyagot kell elsajátítani, hanem legalább ennyire fontos (sőt, sokszor még fontosabb is), hogy megtanulja az életét menedzselni. Az ilyen "25 éves korom alatt rá sem nézek ellenkező neműre, mert nekem tanulnom kell" egyéneknek lesz boldogtalan, és sikertelen az életük. Mert ugyan lehet, hogy ezen az áron némileg jobban teljesítenek, de ha csak ezen az áron tudnak teljesíteni, akkor később, a munka világában is ez így lesz. És vagy továbbra sem lesz életük, vagy hiába az addigi jó eredményeik, pocsékul fognak teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy felnőttként kulcsfontosságú, hogy be tudd osztani az idődet. Méghozzá reális és egészséges módon. Ezt pedig tizenévesen sajátítja el az ember.

Ismerek pár olyan embert, akik vagy szülői nyomásra, vagy saját elhatározásukból, de mindent a tanulásnak szenteltek. Egyikük 50 éves, és soha nem volt nő közelében sem. A munkahelyén egy ideig nagyon jól teljesített, aztán amikor már nem tudott a többletfeladatokkal mit kezdeni, droghoz nyúlt, és pár éven belül összeomlott. Most a szociális foglalkoztatóban tengeti a mindennapjait.

Osztálytársam is volt ilyen. Ő nem csinál semmi mást, csak tanul. Gimiben tényleg jeles volt, bár a kérdés, hogy mit ér az a jeles, amit éjt nappallá téve lehet csak elérni? Nagy nehezen lediplomázott (nem ment neki könnyen, hiába volt előtte majdnem színötös), azóta meg ha kell, ha nem, túlórázik, mert csak úgy tudja az elvárt szintet teljesíteni. 30 múlt, és élete nincs. Ideje persze soha nincs semmire.