Mikor estetek újra teherbe vetélés után?

25. héten halt meg a babám, 2 napig hallgattam a szülőszobán az NST-ket mellettem, illetve s felsíró babákat. Én még azt sem tudtam, kisfiú vagy kislány.

Kicsit be voltam zavarodva, mert még akkor nem fogtam fel, hogy nem él a babám. Akkor fogtam fel, amikor szülés másnapján megjött a tejem. Ekkor kezdtem el nagyon zokogni. Rémálom volt.

Most volt a 3. próbás hónapunk, még nem sikerült. Remélem nem kell megint éveket várnom...

Ezek szerint csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Nekem februárban volt missed ab, első mensi után kezdtünk próbálkozni, még mindig semmi. Pedig az előző terhességem elsőre sikerült, ráadásul kétpetéjű ikrek voltak, szóval kétszer is sikerült elsőre, ha szigorúan vesszük :) Most meg már április óta megy a próbálkozás, de csak nem akar sikerülni, pedig nekem is azt mondták, hogy ilyenkor könnyebb. Én nagyon félek, hogy elcsesztek valamit és nem lehet soha többet.

Remélem neked könnyebb lesz :)

De neked legalább volt oka a sikertelenségnek, a szoptatás azért megnehezítheti eléggé a teherbeesést.

Hogy mit ronthatnak el? Olvastam cifra dolgokról, pl. behegesedett az egész méh, így nem tudott soha megtapadni semmi, nagyon megsérült a méhfal stb. Nagyon remélem, hogy nincs semmi ilyesmi, nem tudom, mit csinálnék, ha nem lehetne gyerekem.

Szerintem az őszinte vággyal egyikünk részéről sincs gond. A vetélés a férjemet is nagyon hazavágta akkor, ebből is tudom, hogy ő is nagyon vágyott a babákra. Most is beszéltünk erről, nagyon szeretné, szerintem őszintén mondja. Nézi a gyerekeket mosolyogva, olvadozik a babáktól... biztos, hogy nagyon szeretne már.

Hőmérőzök, tudom, hogy van tüszőrepedésem. Igazából éppen azért hőmérőzök, mert a műtét után megjött ugyan, utána viszont nem akart, és pont azért, mert nem volt ovum. Akkor helyrehoztuk a gondot, clostit is kaptam, ez a 2. clostis hónapom, a végénél járok. Szépen alakul a hőm, múlt hónapban is szépen lehetett látni, mikor volt ovu, pontosan két hétre rá meg is jött magától, időben. Szóval ilyen akadály már nincs szerencsére.

Görcs... hm, igen, biztos, hogy valamilyen szinten rá is vagyok görcsölve. Az a legnagyobb baj, hogy úgy érzem, csak akkor jön újra egyenesbe az életem, ha újra terhes leszek, ezért nagyon-nagyon akarom. Biztos, hogy ezzel akadályozom magam benne. Bár pont ennek a ciklusnak az elején voltam pont úgy, hogy elfáradtam, nem érdekel az egész. Persze most, hogy közeleg a nemvárt, megint jön a reménykedés. De eddig valóban nem igazán foglalkoztam vele.

Jókor vagyunk együtt, az tuti, egyrészt figyelek, másrészt viszont világ életünkben naponta-kétnaponta voltunk együtt, úgyhogy egyébként is kb. lehetetlen, hogy lemaradjunk a peteérésről.

Nem tudom mi lehet a baj, az előző egyből sikerült :/

Hát lányok, most lvaslak Titeket!ez szörnyű, hogy mennyien vagyunk ebben a helyzetben.Mintha "népbetegség" lenne.Nekem pont ma volt 1 hete, hogy elvették a babát.6 hetesen és 5 naposan minden rendben volt és 9 hetsen mikor mentem akkor közölték, hogy 7 hetesen és 5 naposan megállta a szíve!

Mi 1,5 évet vártunk rá és plusz még, hogy nekem endometriózisom van amire műtöttek és utána 1 hónapra jött!Most félek, hogy megint kiújúl mire összetudom magam szedni.Nagyon félek, hogy megint át kell élnem!Főleg, hogy olvasom itt sokan milyen nagy babákat vesztettetek el!