Vetélés után? Hogy tettétek túl magatokat a vetélésen? Mikor estetek újra teherbe?

Tavaly novemberben vetéltem el 9 hetes terhesen. Bár van egy 3 éves kisfiam, elég nehéz volt lelkileg, de ha a fiam nem lenne, akkor sokkal jobban fájt volna. Májusban teszteltem az abortusz után pozitívat, 1 hét múlva leszek az 5. hónapban. :)

Azt tanácsolnám neked, hogy próbálj meg ne gondolni arra, hogy mi volt, legalábbis ne minden nap. Nyilván ez egy olyan dolog, amit nem tudsz (és nem is kell) elfelejteni, de minél többet rágódsz, szomorkodsz rajta, annál nehezebben fog összejönni a következő terhesség! Biztos vagyok benne, hogy pszichikai dolog van a háttérben nálad!!! Ha ki tudod zárni a mindennapokból a történteket, tuti biztos, hogy egyszercsak azt veszed észre, hogy nem jött meg a menszid, és pozitívat fogsz tesztelni!

Kitartást, sok sikert kívánok!!!

Első vagyok! Még annyit, hogy ne görcsösen akarod a babát, mert az sem szokott segíteni.

Próbálj kikapcsolni, és a pároddal eszméletlen jókat szeretkezni, felszabadultan, tele szerelemmel, így biztos sikerülni fog!

Nekem júniusban volt, és én se tettem túl magam rajta... nekem pont decemberre született volna meg... :( A párommal azóta kb. ha 4-5x voltam együtt, sokat mondok...

Nagyon sajnálom, csak azt tudom mondani, amit nekem is: tedd túl rajta magad, fókuszálj a jelenre, jövőre, a múlton merengeni kár... keresd a szépet körülötted! Kitartást!

Az én történetem:

2007. július 19. spontán vetélés 9. héten

2008. július 21. megszületett a kislányom

2010. augusztus 17. missed abortion, a 12. héten derült ki, hogy elhalt a baba

2011. augusztus 16. megszületett a kisfiam

Érdekesek ezek a dátumok.

A spontán vetélés után nagyon kiborultam, pár hétig csak sírtam, sírtam, gyereket, babát látni se bírtam, aztán egyszercsak fordult a dolog, nagyon elkezdtem akarni, hogy megint terhes legyek, a metrón direkt babák mellé álltam, hogy megcsodáljam őket, szedtem E-vitamint, ittam teákat, kihagytunk 3 mensit és összejött elsőre.

A 2. műtét után nyilván a kislányom miatt, nem volt annyira időm, módom a kiborulásra, ez a szak kimaradt, rögtön az jött, hogy nagyon vágytam új terhességre. Megint csak 3 mensi után próbálkoztunk és ismét elsőre sikerült. Azt hiszem persze, a két sikertelen terhességgel együtt is szerencsésnek tarthatom magam, hogy elsőre sikerült kétszer is.

Az elmaradt szüléseim időpontja nekem is gyakran eszembe jutott, főleg, hogy sógornőmmel kb egyszerre voltunk kiírva, de mivel már babát vártam, így nem volt olyan vészes.

Én nem vagyok egy erős, optimista típus, de valahogy sikerült összekapni magam, tudom, nehéz átbilleni a másik oldalra, de valahogy meg kell próbálni. Nekem segített a tudat, hogy szedem a bogyót meg iszom a teát, hogy tényleg használtak-e, nem tudom, de valahogy tudatilag jót tett, hogy teszek valamit a terhességért.

Sok sikert, mihamarabbi pozitív tesztet és fel a fejjel!