Légyszi olvassátok el!?

Huha..lehet reggel can, de mi volt 4 eve?! Nem tavaly veteltel el?

Es mikor nem volt otthon? Amikor elveteltel?

Es ooo ... miert is gondolod azt, hogy o ne elte/eli meg tragikusan? Lehet maskepp gyaszol.

Szerintem ideje lenne felkeresned egy dokit, akinek kiontheted a szived/lelked.

Teljesen megértelek és még a szitu is ugyanaz nálunk. A férjem még csak nem is igyekszik együttérzést mutatni. Megviselte, ezt láttam rajta és ott toporgott a kórházban végig. Aztán hazaértünk másnap és mintha elvágták volna. Sőt, konkrétan veszekszik velem, ha mondjuk vitaminokat kutatok a neten, amivel esetleg fel tudom készíteni a szervezetemet egy újabb terhességre. Ha netán megemlítem, hogy nem ártana neki is szednie valamit, már csak saját maga miatt is, egyből kiakad. És közli, hogy a sírás és az önmarcangolás sehova sem vezet. Még ha igaza is van, én úgy gondolom, hogy a társamnak nem így kéne viszonyulnia hozzám. A véleményét nem akarom megváltoztatni és még azt is ki merem jelenteni, hogy igaza van, de a dologhoz való hozzáállása kiakasztó, mi több, felháborító. Mellesleg simán az orrom alá dugja a kolléganője fb-ra kitett UH-képét szimpla érdekesség gyanánt.

Az előttem szólónak meg csak annyit mondanék, hogy igaza van abban, hogy egy 30 hetes magzat elveszítése fájdalmasabb testileg, lelkileg, de légyszi ne akard megmagyarázni, hogy egy 8 hetes embrió az smafu, annak az elveszítéséért nem érdemes sírni és kérlek, ne használd a "csak" szócskát előtte, mert ő nem "csak" egy paca a UH-képen, hanem egy élő emberkezdemény.

És azt sem tudom, hogy miből gondolod, hogy a kérdező évekig gyászolni óhajtja az elveszített embriót. Írt ilyet? De azt azért engedtessék már meg, hogy egy nő úgy dolgozza fel a vele történteket, hogy neki tetszik. Nyilván nem szabad teljesen beletemetkezni, de szerintem a szomorúság és keserű szájíz tökéletesen érhető és teljesen rendben van.

Én kétszer vetéltem el egy év alatt. Lényegében egy évig másról sem szólt az életem, csak aggódásról, sírásról, szomorkodásról, reménykedésről, csalódásról, fájdalomról. Nem olyan rohadt könnyű ám az egész!