Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Apukánál is normális ilyenkor...

Apukánál is normális ilyenkor az érzelmi hullámzás, vagy kezdjek el aggódni?

Figyelt kérdés

Az oké, hogy velem szórakoznak a hormonok, vagyis nem oké, de ez van. Első harmadban furcsálltam a testszagát, taszított, mostanra ez elmúlt. Nem kívántam egy ideig, de vérzés miatt nem is szabadott együtt lennünk, míg a hematóma fel nem szívódott. Most hol így, hol úgy. Egyszer doromboló kölyök cicaként az ölébe bújnék, ha oda férnék még normálisan persze a csontos kis keskeny csípőjű, fogpiszka combú ölébe (no azért a combja az enyémnél izmosabb és egy hajszállal vastagabb, a csípője kb. mint az enyém terhesség előtt, de ő közel 2m,és ahhoz képest értem 😄, majdnem átfogom a derekát a két kezemmel - mmm, na most rá is éheztem, tessék, tiszta dili vagyok😂), máskor pedig megfolytanám, vagy elsírnám magam, vagy világgá szaladnék tőle, vagy csak pusztán nincs kedvem hozzáérni, hozzá szólni. Igyekszem legalább nem sárkány lenni, de van, hogy a dühömet csak duzzogássá tudom szelídíteni, vagy picit kerülni, míg újra kitisztul a fejem kissé, be ismerem, nehéz most velem, még ha nem is annyira vészesen, mint ahogy ez hangozhat.

Node ő dettó ugyan ilyen! Eleinte örült, majd pánikolt felváltva, amit valahol érthetőnek és bizonyos szintig normálisnak találtam, még ha idegtépő is volt. Mikor még nem szólam neki, hogy fura, taszító lett számomra az alapból semleges, édes-füstös, testes, igazi kreol emberhez illő testszaga (anyai ágról valamilyen mértékben lehet benne egy vonóval, sőt, genetikailag egészen tagadhatatlanul van, mentalitásban semmi), arra gondolt talán megcsalom, vagy egyéb okból hidegültem el tőle, s ezért ő is gyanakvóbb és hidegebb volt velem. Aztán elmondtam, ő is elmondta, és bár nem tudott vele mit kezdeni, talán nyugodtabb lett. Talán, de attól még nyilván némileg frusztrált maradt. Most pedig egyszer bújós, cuki és szeretget, aztán meg éles váltás, és hideg lesz, mint a jég, távolságtartó. Egyszer tervezget, aztán azt mondja ez nem megy neki, befordul, vagy megiszik egy-két sört, kipanaszkodja, és megint minden oké 🤷🏻‍♀️ Néha csak néz rám tágra nyílt barna szemekkel, mintha tőlem várná a választ,hogy képes-e rá, én meg csak simogatnám olyankor, mert szeretném azt mondani, hogy igen, mert bizonyosan, de a hezitálásai annyira összezavarnak engem is.. Egyszer meggyőző, hogy szeret,míg máskor annyira távoli, és félek...

Na meg egyszer le akarja tenni a piát és a cigit, egyszer meg ne mondja meg neki senki mit csináljon, és elvonul haverozni és/vagy kocsmázni - holott senki se tiltotta őt semmitől, és ezek a dacolásai (komolyan azt sem tudom kivel, velem, vagy magával) jobban zavarnak, mint ha (ha nem is minden nap, de heti 1-2x) simán, duzzogás nélkül menne el, és nem viselkedne (legalább ő) úgy, mint egy tinédzser. No meg van, hogy sokszor nem eszik napközben, és mártírkodik, pedig senki nem dugja el előle a kaját, máskor meg kimegy rágyújtani, és egyszercsak meleg kajával állít be mindkettőnknek (hármunknak), és nekiáll zabálni mellettem az ágyban a tévé előtt, és ezt most kiemeltem, de esküszöm, ha a többit nem is, de ezt az éles váltását legtöbbször szóra sem méltatom, úgy megszoktam tőle már. De komolyan, tiszta dilis, legalább annyira, mint én, persze alapból is megérjük a pénzünket, de esküszöm most is vetekszik velem, a hormonális hullámvölgyek közepette.

Másnak is lett a párja vele együtt ilyen szélsőséges és változékony?


2019. ápr. 28. 22:41
1 2 3 4 5 6 7 8
 41/74 A kérdező kommentje:

Na ez már valami, ezt értem! Világos, lehet elhamarkodtuk, és kissé gyerekesen viselkedik. Örül, de ezzel oda a szabadsága, és ez számára ijesztő. Megismerkedésünktől a fogantatásig bizony azt állította, akarja. Mikor megmondtam, örült. Aztán volt egy kifakadása, hogy ne tartsuk meg, erre nem képes, nem áll készen! Akkor azt mondtam ha meg akarja öletni elvagyok, megy ez nekem egyedül is, hogyne menne, eddig is ment! Persze imádom, de annyira dühös voltam, hogy valóban elhagytam volna és vissza se nézek. Aztán jaj, ő nem úgy gondolta. Azóta nem mondott ilyet, hogy a picit ne akarná, mostmár csak magát említi, hogy neki nem megy ez, a megkomolyodás, a felelősség. Olyankor azt mondom, hogy dehogynem, mert igenis képes rá, olyankor lerendezi pár óra, vagy nap hozzám nem szólással az ellen érvelést. Aztán meg úgy örül, és annyira büszke, és olyan kis kenyérre kenhető, hogy szinte beleszédülök a hirtelen váltásba.

Annyira szeretném azt hinni, hogy ez normális, de néha nem is tudom,nekem is az fordul meg a fejemben, hogy elmegy cigiért és elfelejt visszajönni, vagy két fiam lesz egyszerre, csak az egyik kicsit nagyobb... Aztán meg úgy tesz, mintha minden teljesen normális és rendben lenne 🤷🏻‍♀️

Igen, amit végül kihámoztatok, és a fő kérdés is utal rá, valóban ez a bánatom.

És regényt még nem írtam, pont a terjengősségem miatt, ami azt illeti költőnő vagyok, illetve van pár novellám is, de csak a fiókban, szekrények én, telefonomon, gépen szanaszét.

2019. ápr. 29. 08:48
 42/74 A kérdező kommentje:
Amúgy nem beszélek sokat, csak írásban vagyok ilyen. Azt jobban sérelmet, hogy néha két szót se szólok.
2019. ápr. 29. 08:49
 43/74 A kérdező kommentje:
*sérelmezi
2019. ápr. 29. 08:49
 44/74 A kérdező kommentje:
Bocsi az elírásokért, a telefonom szeret okoskodni 😟😃
2019. ápr. 29. 08:53
 45/74 anonim ***** válasza:
100%

Röviden a történetetek.Te a hormonoktól vagy zizi a párod meg tőled..

Nálunk nem volt ilyen.Én alapban vagyok hullámzó hangulatú,terhesség alatt kisimultam.Párom meg kb amióta él egy kiegyensúlyozott ember.Hál istennek.

2019. ápr. 29. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/74 A kérdező kommentje:

Alapból is hangulat ember, én is, csak nem ennyire,most pedig nem segít, ahogy oda-vissza hatunk egymásra. Lehetnénk egy kicsit megértőbnek, egymással dacolás helyett. Az exem kiegyensúlyozott volt, de vele távkapcsolatban voltunk, és fűvel-fával kefélt. A másik, akitől nincs gyerekem, jól bírta volna, őt az sztk ellátás idegelte volna ki és a no szex, persze nem jutottunk odáig.

Mindenki más, örüljön, aki szerencsés! Olykor nem tudom eldönteni mi fér még bele és mi nem, és még csak nem is akkor, ha elvonul egy sörre a kollégákkal, hanem amikor távolságtartó, és két szót sem szól ☹️

2019. ápr. 29. 09:17
 47/74 A kérdező kommentje:
25 is elmúltak, és nem ismerek 12 évest, sőt, senkit, aki így írna, mint én. Illetve a barátnőm is ennyit tud pofázni messengeren és élőben is, csak másabb stílusban.
2019. ápr. 29. 09:46
 48/74 A kérdező kommentje:
Elmúltam
2019. ápr. 29. 09:46
 49/74 anonim ***** válasza:
94%
Egyikőtök sem normális.
2019. ápr. 29. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/74 anonim ***** válasza:
71%
Én nem bírtam végig olvasni az összes választ,én 27 évesen lettem terhes,valaki szerint az korai, hát mi nem viselkedtünk úgy mint két dedós,ne haragudj, de még olvasni is fárasztó ezt a színvonalat.
2019. ápr. 29. 10:17
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!