Apukánál is normális ilyenkor az érzelmi hullámzás, vagy kezdjek el aggódni?
Az oké, hogy velem szórakoznak a hormonok, vagyis nem oké, de ez van. Első harmadban furcsálltam a testszagát, taszított, mostanra ez elmúlt. Nem kívántam egy ideig, de vérzés miatt nem is szabadott együtt lennünk, míg a hematóma fel nem szívódott. Most hol így, hol úgy. Egyszer doromboló kölyök cicaként az ölébe bújnék, ha oda férnék még normálisan persze a csontos kis keskeny csípőjű, fogpiszka combú ölébe (no azért a combja az enyémnél izmosabb és egy hajszállal vastagabb, a csípője kb. mint az enyém terhesség előtt, de ő közel 2m,és ahhoz képest értem 😄, majdnem átfogom a derekát a két kezemmel - mmm, na most rá is éheztem, tessék, tiszta dili vagyok😂), máskor pedig megfolytanám, vagy elsírnám magam, vagy világgá szaladnék tőle, vagy csak pusztán nincs kedvem hozzáérni, hozzá szólni. Igyekszem legalább nem sárkány lenni, de van, hogy a dühömet csak duzzogássá tudom szelídíteni, vagy picit kerülni, míg újra kitisztul a fejem kissé, be ismerem, nehéz most velem, még ha nem is annyira vészesen, mint ahogy ez hangozhat.
Node ő dettó ugyan ilyen! Eleinte örült, majd pánikolt felváltva, amit valahol érthetőnek és bizonyos szintig normálisnak találtam, még ha idegtépő is volt. Mikor még nem szólam neki, hogy fura, taszító lett számomra az alapból semleges, édes-füstös, testes, igazi kreol emberhez illő testszaga (anyai ágról valamilyen mértékben lehet benne egy vonóval, sőt, genetikailag egészen tagadhatatlanul van, mentalitásban semmi), arra gondolt talán megcsalom, vagy egyéb okból hidegültem el tőle, s ezért ő is gyanakvóbb és hidegebb volt velem. Aztán elmondtam, ő is elmondta, és bár nem tudott vele mit kezdeni, talán nyugodtabb lett. Talán, de attól még nyilván némileg frusztrált maradt. Most pedig egyszer bújós, cuki és szeretget, aztán meg éles váltás, és hideg lesz, mint a jég, távolságtartó. Egyszer tervezget, aztán azt mondja ez nem megy neki, befordul, vagy megiszik egy-két sört, kipanaszkodja, és megint minden oké 🤷🏻♀️ Néha csak néz rám tágra nyílt barna szemekkel, mintha tőlem várná a választ,hogy képes-e rá, én meg csak simogatnám olyankor, mert szeretném azt mondani, hogy igen, mert bizonyosan, de a hezitálásai annyira összezavarnak engem is.. Egyszer meggyőző, hogy szeret,míg máskor annyira távoli, és félek...
Na meg egyszer le akarja tenni a piát és a cigit, egyszer meg ne mondja meg neki senki mit csináljon, és elvonul haverozni és/vagy kocsmázni - holott senki se tiltotta őt semmitől, és ezek a dacolásai (komolyan azt sem tudom kivel, velem, vagy magával) jobban zavarnak, mint ha (ha nem is minden nap, de heti 1-2x) simán, duzzogás nélkül menne el, és nem viselkedne (legalább ő) úgy, mint egy tinédzser. No meg van, hogy sokszor nem eszik napközben, és mártírkodik, pedig senki nem dugja el előle a kaját, máskor meg kimegy rágyújtani, és egyszercsak meleg kajával állít be mindkettőnknek (hármunknak), és nekiáll zabálni mellettem az ágyban a tévé előtt, és ezt most kiemeltem, de esküszöm, ha a többit nem is, de ezt az éles váltását legtöbbször szóra sem méltatom, úgy megszoktam tőle már. De komolyan, tiszta dilis, legalább annyira, mint én, persze alapból is megérjük a pénzünket, de esküszöm most is vetekszik velem, a hormonális hullámvölgyek közepette.
Másnak is lett a párja vele együtt ilyen szélsőséges és változékony?
Igen, teljesen normális 😊 Te anya leszel, ő apa lesz. Neki is nagy átalakulás ez a 9 hónap, rohan az idő és érzi a felelősséget, a változást, hogy neki is sok áldozatot kell hozni, hogy a kényelem háttérbe fog szorulni stb. Már nem csak a nő és férfi lesz, hanem anya és apa, ami nagy szó, még szokni kell.
Amikor megszületett a kislányom, aznaptól a kórházban a nővérek anyukának szólítottak. Olyan vicces volt, mert ha a folyasón utánam szóltak, hogy anyuka legyenszíves, nem figyeltem oda, csak amikor már kiabáltak 😁
Enyem nem volt ilyen. Sot!
De nyilvan mindenki mashogy kezeli a dolgokat
A faterra hallgat, heccből szoktam hívni így 😄 Az anyukára és annak a mutertól kezdve az édesanyáig bármely változatára csak a lányomtól hallgatok, ez abszolút ismerős, pedig nagycsoportos már a lányom! Illetve az exem hívott ancinak vagy asszonynak, de vele rég nem beszélgetek.
Vele nem érdekelt ő hogy viseli.. lehet már ez is intő jel volt, bár sok egyéb mellett törpült el, de akkor még fiatal voltam és naiv, első nagy "szerelem" (visszanézve nagy francokat volt az szerelem) stb, bárányfelhők...
Szóval igen, én átélem, mert kénytelen vagyok, ez ezzel jár, de ismerem már, és igyekszem annyira tartani a kontrollt, amennyire telik tőlem, de... de igen, kicsit HP vagyok és furi, ami neki újdonság, ahogyan igazad van, neki még az apaság is újdonság és még megértőbbnek kellene lennem vele, illetve anyukaként talán ő is engem tekint dominánsnak az ügyben, miközben én két hullámvölgy közt azon tűnődöm ő épp mitől fordult közben legalább 3x 180 fokot, vagy éppen min rágja magát. Csakhogy mire odamennék szép szóval, egy kis simivel, vagy mással kihúzni belőle mi bántja, engem fog el a bizonytalanság, mert lehet ő csak elgondolkodik valamin,és észre sem veszi közben mennyire rideg tud lenni kifelé... Vagy épp szórakozik velem az orrom és a feromonjait hol vonzónak, hol taszítónak, hol semlegesnek találja, és kezdődik az őrület elölről, vagy épp folytatódik.
Én annyira segíteném, de sajnos pillanatnyilag nem vagyok ura magamnak, legalábbis az érzelmeimnek nem túlzottan, és olykor másnak se, ő pedig persze,hogy első gyerek, és nagy sokk, ha jobban belegondolok, szintén nem állhat a helyzet magaslatán.
Csak nem tudom mikortól kezdjek el tényleg aggódni, ez még oké-e tényleg, s mi az, ami már nem? Annyira szeretem, nem akarom elveszíteni, főleg nem így és most, nem és nem, soha 😭 Na tessék, bőgök, igen, én vagyok zizi, és én kérdezem, bagoly mondja verébnek...
Mindig is tükörképei voltunk egymásnak. És nyilván rosszul esik egymásban felfedezni a gyengeségeinket. Viszont most annyira jó lenne, ha legalább egyikünk egy biztos pont lehetne, így viszont nem tudom meddig oké így, és ha valamelyikünk egy hajszállal messzebbre megy, mikor szabadul el a pokol. Az utóbbi talán
túlzás, de nem tudhatom, nem tudom, és ez megrémít! Én tutira akarom mindkettejüket akármilyen flúg is ragad el aktuálisan, de az ítélőképességem nulla azügyben őt mikor miben és mennyire gyötri kétség, mégha szeret is 🤷🏻♀️☹️ Órákra vagy napokra magába fordul, aztán meg ölelget, és a borostájával összekócolja a hajam, mintha nem történt volna semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!