Apukánál is normális ilyenkor az érzelmi hullámzás, vagy kezdjek el aggódni?
Az oké, hogy velem szórakoznak a hormonok, vagyis nem oké, de ez van. Első harmadban furcsálltam a testszagát, taszított, mostanra ez elmúlt. Nem kívántam egy ideig, de vérzés miatt nem is szabadott együtt lennünk, míg a hematóma fel nem szívódott. Most hol így, hol úgy. Egyszer doromboló kölyök cicaként az ölébe bújnék, ha oda férnék még normálisan persze a csontos kis keskeny csípőjű, fogpiszka combú ölébe (no azért a combja az enyémnél izmosabb és egy hajszállal vastagabb, a csípője kb. mint az enyém terhesség előtt, de ő közel 2m,és ahhoz képest értem 😄, majdnem átfogom a derekát a két kezemmel - mmm, na most rá is éheztem, tessék, tiszta dili vagyok😂), máskor pedig megfolytanám, vagy elsírnám magam, vagy világgá szaladnék tőle, vagy csak pusztán nincs kedvem hozzáérni, hozzá szólni. Igyekszem legalább nem sárkány lenni, de van, hogy a dühömet csak duzzogássá tudom szelídíteni, vagy picit kerülni, míg újra kitisztul a fejem kissé, be ismerem, nehéz most velem, még ha nem is annyira vészesen, mint ahogy ez hangozhat.
Node ő dettó ugyan ilyen! Eleinte örült, majd pánikolt felváltva, amit valahol érthetőnek és bizonyos szintig normálisnak találtam, még ha idegtépő is volt. Mikor még nem szólam neki, hogy fura, taszító lett számomra az alapból semleges, édes-füstös, testes, igazi kreol emberhez illő testszaga (anyai ágról valamilyen mértékben lehet benne egy vonóval, sőt, genetikailag egészen tagadhatatlanul van, mentalitásban semmi), arra gondolt talán megcsalom, vagy egyéb okból hidegültem el tőle, s ezért ő is gyanakvóbb és hidegebb volt velem. Aztán elmondtam, ő is elmondta, és bár nem tudott vele mit kezdeni, talán nyugodtabb lett. Talán, de attól még nyilván némileg frusztrált maradt. Most pedig egyszer bújós, cuki és szeretget, aztán meg éles váltás, és hideg lesz, mint a jég, távolságtartó. Egyszer tervezget, aztán azt mondja ez nem megy neki, befordul, vagy megiszik egy-két sört, kipanaszkodja, és megint minden oké 🤷🏻♀️ Néha csak néz rám tágra nyílt barna szemekkel, mintha tőlem várná a választ,hogy képes-e rá, én meg csak simogatnám olyankor, mert szeretném azt mondani, hogy igen, mert bizonyosan, de a hezitálásai annyira összezavarnak engem is.. Egyszer meggyőző, hogy szeret,míg máskor annyira távoli, és félek...
Na meg egyszer le akarja tenni a piát és a cigit, egyszer meg ne mondja meg neki senki mit csináljon, és elvonul haverozni és/vagy kocsmázni - holott senki se tiltotta őt semmitől, és ezek a dacolásai (komolyan azt sem tudom kivel, velem, vagy magával) jobban zavarnak, mint ha (ha nem is minden nap, de heti 1-2x) simán, duzzogás nélkül menne el, és nem viselkedne (legalább ő) úgy, mint egy tinédzser. No meg van, hogy sokszor nem eszik napközben, és mártírkodik, pedig senki nem dugja el előle a kaját, máskor meg kimegy rágyújtani, és egyszercsak meleg kajával állít be mindkettőnknek (hármunknak), és nekiáll zabálni mellettem az ágyban a tévé előtt, és ezt most kiemeltem, de esküszöm, ha a többit nem is, de ezt az éles váltását legtöbbször szóra sem méltatom, úgy megszoktam tőle már. De komolyan, tiszta dilis, legalább annyira, mint én, persze alapból is megérjük a pénzünket, de esküszöm most is vetekszik velem, a hormonális hullámvölgyek közepette.
Másnak is lett a párja vele együtt ilyen szélsőséges és változékony?
Egyszer féltékeny, de nem mondja, csak eszi magát, egyszer még élni akar, aztán megkomolyodni, aztán megint inkább élni, de ha egy sör lemegy két röviddel a sarkon meló után, már gyötri a lelkiismeret és engesztelni akár, és kijelenti, ő egy szánalmas alak, ő erre nem alkalmas... Egyszer aszondja nem evett egész nap, holott láttam reggel a kajáját a táskába betenni, mit akar, menjek vele és szünetben etessem meg?? Ő majd éhen hal, leesik róla a gatya (s oszt tényleg) ... De haha, enni azért nem enne, nehogy azt higgyétek, inkább rágyújt, amit ki tudja mióta tesz le (neki nem hánytorgatom, tegye meg maga miatt, nekem a vita nem ér annyit, felőlem bagózhat is), tévézik és morog magában egy sört. Máskor meg kis konyhatündér, és mire eszembe jutna megkérdezni mit enne, már hozza két tálcán a kaját, és nekiül. Mondjuk nekem akkor is hoz, ha ő nem eszik, melegít vacsit vagy összeüt valamit gyorsan.
Piff neki, na ez tök úgy hangzott, mintha én nem is főznék, pedig tudok és szoktam is, na de mindegy, nálunk ez már csak úgy alakult ki, hogy ő lett a vacsi felelős, mégha többnyire ő csak melegíti is (bár jobban főz nálam, az anyja szakács, tőle tanulta, nehéz is überelni, de éhen nem veszik - csak olykor a maga hülyeségéből önként, mert lusta volt elővenni a szenyáját).
Olyan makacs, önfejű, magának való tud lenni, szenvedélyes, kiszámíthatatlan... offrovat: Skorpió. Whááá... Egyszer éljük ezt túl, onnantól az örökkét is elhiszem neki, ha ezt kibírjuk, akkor mindent!
Hát ő anyai ágon negyed vagy nyolcadrészt az, és bizony a szaga sem ecetes csirke, mint egy 100% fehéré, és ami alapból nem zavar, kiütközött várandósan, ez genetika, feromonok stb, de mentalitása, stílusra nem olyan, csak színre enyhén kreolabb az átlagnál 🤷🏻♀️
Én meg szófosó vagyok, mert képtelen vagyok a lényegre térni. Gyönyörű a bőre is meg a lelke is,csak most, hogy úton a fiunk, sokszor fordul magába, és a frászt hozzá belém. Borzasztó édes tud lenni, aztán gondol egyet, duzzog egy sört, és a fene se tudja mi bántja. Persze sejtem, de magam is keresztül megyek ezen-azon, és nehéz, borzasztóan nehéz mindkettőnknek magunkat is tartani és a másikat is támogatni, éreztetni, hogy hé, ketten vállaltuk ezt, ketten leszünk szülők, együtt képesek vagyunk rá! Kissé szétcsúsztunk most, és próbálunk nem jobban.
De nem tehetek róla, annyira félek, mi van, ha elszámítom magam, és az egyik csendje mégsem olyan ártalmatlan... Mi lenne, ha nem firtatnám miért nem evett, inkább jobban odafigyelnék, hogy pont vacsira legyen kész a kaja, vagy ha az ebédből raktam el neki, akkor ne várjak míg levetkőzik, dobjam is a mikróban, hogy meleg legyen mire letusol, vagy a fütyülőm tudja, akármi, amit tehetnék?
Egy hasonlóan rasszista "barátom" egyébként azt mondta, hogy ugye tudom, hogy őutána nem kellenék én már senkinek? Én, aki nem tudta, és tudná most sem számon tartani az udvarlóit (pedig nem vagyok modell) , haha. Mondjuk ha így volna sem zavarna, nekem ők csak nyűg, én választottam, s ha utána az anyaföldé és a kukacoké leszek csupán, nekem megfelelő, mert őutána nekem sem kellene más!
Hogy kritizálom? Nagy dolog! Én fekszem vele egy ágyba utána,s milyen örömmel! Szeretem, nem pedig süket vagyok és vak.
Kérdező itt törölték a válaszokat vagy ennyire elvagy magadban? Nem rosszból.
Tényleg elég szóf.só vagy tehet legyszi egy rövid pici sztorit irj lényegeset mert így nem lehet emnenni rajta 😀
Olyan mintha totál kattos lennél. És ennek szerintem semmi köze a terhességhez :D Amúgy a fehérek mióta ecetes csirke szagúak? Én még senkin nem éreztem ilyet.
A párod is megér egy misét, cigizik, kocsmázik, bizonytalankodik...hát, gratulálok a tökéletes apajelölthöz, csak ne lepődj meg, ha lelép. Miért kell ilyen emberrel gyereket csináltatni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!