Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Tényleg ekkora rémálom a...

Tényleg ekkora rémálom a terhesség?

Figyelt kérdés
Még csak 21 vagyok, de már sokat gondolunk párommal a családalapításra. Nyilván még odébb van, de már egészen érdeklődő vagyok az elmúlt időkben a témával kapcsolatban, mindenféle dologról olvasgatok, és őszintén szólva a terhesség meg a szülés kapcsán csak elriasztó dolgokat találok. Betegségek, komplikációk, ez fáj, az fáj, ez nincs rendben, az nincs rendben, ilyen meg olyan baja van a babának meg az anyának a legkisebbtől a legnagyobbig, aztán a baba a terhesség felénél meghal, egyszerűen komolyan annyira elriasztó és félelmeket keltő dolgokat írtok, hogy nem is értem hogy éli ezt túl bárki is. Mondjuk anno a szüzességgel kapcsolatban is ez ment és a legtöbben elhitették a kisebbekkel, hogy örüljenek, ha egyáltalán túlélik, de azért ez más. Azok alapján, amit itt a kismamák és szülők írnak az egész csak egy 9 hónapos rémálomnak tűnik. Mit mondtok?
2019. márc. 27. 21:26
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:
63%

Ez is lepontozás lesz, de nekem érzelmileg is nehéz volt. Fizikai bajokat már írtam.

Tervezett és várt baba volt, mégis kétségeim voltak, hogy milyen lesz.

Rettegtem az emberek tekintetétől, amit az eltorzult testemre vetettek, a tolakodó kérdésektől. Minden tömegközlekedéses utazás szorongással töltőtt el.

Amikor az addig megszokottak helyett olyan pitiáner szarságokkal kellett foglalkozni, mint a bavakocsi vagy ruhavásárlás, úgy éreztem, vége az életemnek.

A testemet is utáltam, kivéve a legelső és legutolsó idòszakot.

Volt osztálytársam babája a kiírt terminus után, méhen belül halt meg, ezért én végig rettegtem. Bármit vettünk, készültünk, arra gondoltam, hogy ők is csinálták ezt, ácsoltak kiságyat stb és aztán temetés lett a vége. Biztos voltam vele hogy vmi nincs rendben a babával. Érdekes módon Anyukám utólag elmondta, hogy neki is rossz előérzete volt.

Sokat olvastam a klímaváltozásról, ez sem segített.

Semmit, ami zavart, nem lehetett senkinek elmondani, mert a társadalmi tabunak számít bármi mást mondani, láttatni, mint a "boldog vagyok, hogy növekszik bennen a kicsi cuki pocaklakó".


Mindenre felkészültem, hogy hogy fogom megélni a babázást. Ehhez képest az első pillanatban megszerettem, pont olyan lett kívülről-belülről, mint amilyenről álmodtam, semmiféle depresszióm nem volt, örömömben könnyeztem minden nap az első hetetkben.

2019. márc. 28. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 anonim ***** válasza:
95%
Nekem annyi komplikacio van a terhessegem alatt, hogy egy rohadt remalom az egesz, korhazban fekszem hetek ota es imadkozunk h megmaradnom es egeszseges legyen a baba... de meg igy is azt mondom, hogyha a vegen minden oke lesz akkor megeri!
2019. márc. 28. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/26 anonim ***** válasza:
Az enyém egy álom volt, szerintem a világ legkönnyebb terhessége. Semmi rosszullét vagy hányinger, pici pocak, mormota alvás végig, semmi komplikáció. Néha el is felejtettem, hogy terhes vagyok.
2019. márc. 28. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:

Szia!

Harmadik terhességem, soha semmi kirívó nem volt. Az elsőnél nagyon izgultam, két ultrahang között, főleg mert volt az elején egy kis barnázásom, aztán hipp-hopp jött a szülés, ami amúgy 19 órás vajúdással nyitott, szóval jött a soha többet érzés, két év múlva jött a tesó, sima terhesség, én nagyon élveztem.

A szülés is sokkal könnyebb volt.


Most a 15. héten vagyok a legkisebbel, eddig minden rendben, most hogy álmos vagyok, meg fáj a derekam, hát istenem..Nem hányok, nem vagyok rosszul én boldog vagyok! Nem kell tőle félni!(Pedig nekem is van ismerősöm akinek tragédia lett a vége, de egyszerűen nem élhetünk úgy, hogy ettől rettegünk..)

2019. márc. 28. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 anonim ***** válasza:
Nyilván vannak kellemetlen dolgok, van akinek nincs szerencséje, végighányja a terhességet, van akinek terhesség vége felé fellépő reflux minden problémája. A szerencsésebbek közé tartozom, de tudom akkor is megérné végigcsinálni, ha nem így lenne. Én imádtam/imádok terhesnek lenni, büszke voltam/vagyok a pocakomra, a lányomra akit bár császárral szültem mégis csodálatos élmény volt. Rettegtem a műtéttől, mégis mikor kiderült szükséges lesz, már nem érdekelt, hogy ébren felvágnak, sem az, hogy gerincbe kapok érzéstelenítőt. Életem legszebb pillanata volt, mikor meghallottam éles macska hangon sírni őt. Nemsokára újra megtapasztalhatom az élményt, lesz egy fiam, bár titkon remélem nem lesz szükség császárra, de ha mégis, azt se bánom, semmi sem tudja elnyomni az örömömet! Ez az utolsó terhességem, több gyereket nem szeretnénk, kiélvezem az utolsó napokat is!😊 Arra meg nem is szabad gondolni, hogy beteg lesz a baba! 39+4 h km
2019. márc. 29. 03:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/26 anonim ***** válasza:
100%

Ez a rettegésed azt jelenti, még nem vágysz igazán egy babára.

Ha majd vágyni fogsz, azt észreveszed abból is, hogy nem érdekel mi lesz, akkor is akarod majd.

Ha ilyen rettenetes lenne, akkor senki sem szülne 2.3.gyereket.Igaz hogy vannak problémák, de a végén mindent elfelejtesz, amikor megszületik a babád.Iszonyat boldog érzés!

Nekem 3 gyermekem van, az elején hányás, hányinger volt,de imádtam terhesnek lenni.

2019. ápr. 8. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!