Alvászavarral kapcsolatban tudnátok segíteni? Volt valakinek ilyen?
Már évek óta tart, és egyre ijesztőbb. Elég gyakran fordul elő az, hogy azt álmodom, hogy egy az egyben ugyanabban a szobában vagyok, ahol tényleg alszom, a környezet, minden teljesen ugyanaz, én is ugyanúgy vagyok, a párom is mellettem. De egyszer csak jön valami nagyon abszurd félelmetes, halálos valami (targonca, ami ránk akar tenni egy betontömböt, szörny, kígyók stb.), és én arra kelek, hogy kiabálok, halálfélelmem van, és még jó pár percig nem fogom fel, hogy felébredtem, mert bár már nyitva van a szemem, ugye a helyszín ugyanaz. Sokszor rángatom szegény párom, hogy meneküljünk, kiabálok, ő meg próbál nyugtatni.
Gyerekkorom óta alvajáró-beszélő vagyok, nem nőttem ki (24 éves vagyok). Sokszor kelek simán arra is, hogy az ágy másik végében ülök ki tudja mióta. Az, hogy beszélek és nem emlékszem rá, párom elmondása szerint mindennapos. 4 hónapja szültem, a terhesség alatt sosem volt semmi, azt hittük, hogy elmúlt. Pár hete jön vissza.
Ami most pár hete visszatérő: riadtan felkelek, és biztos vagyok benne, hogy ott aludt a kisbabánk közöttünk, mi pedig ráfeküdtünk vagy belebugyolálódott a takaróba és megfulladt, és miután felébredtem, még vagy fél percig vadul keresem, emelgetem a takarót, felkeltem a párom, hogy ő is keresse (persze a szívbajt hozom rá). Hozzáteszem, sosem aludt velünk egy ágyban, az elején volt 1-2x olyan, hogy hajnali szoptatásnál elaludtunk együtt és 1-2 órát ott aludt. De ennek is már jó 3 hónapja. Félek, hogy a kisbabánkra is a szívbajt hozom, ha elkezdek kiabálni az éjszaka közepén, vagy ki tudja, mit csinálok álmomban.
Most már félek. Múltkor láttam egy műsort az alvászavarokról, és ott mutattak olyanokat, akik meghaltak álmukban, mert kiestek az ablakon, stb. Mit lehetne ezzel tenni? Néztem az alvásdiagnosztikai központot, több mint egy éves a várólista. Magánra nincs pénzünk. Volt még valaki így? Elmúlt idővel? Köszönöm a segítő válaszokat.
Én dettó ilyen vagyok, mióta az eszemet tudom.
Sajnos nem hinném hogy elmúlik. Esetleg ha kivárod azt az egy évet, és kikezelteted (bár nem tudom hogy lehet e).
Több embert is ismerek akik szintén ilyenek, és ők is azóta csinálják, mióta az eszüket tudják, szóval szerintem bizonyos emberek ezzel az alvászavarral születnek. És azt figyeltem meg, hogy öröklődik is.
Egyébként engem nem rémiszt meg a dolog, hála az égnek. Teljesen hozzászoktam én is és a szeretteim is. Ez nagyon durván hangzik, de tinédzserkoromban én attól rettegtem hogy egyszer leszúrom valamelyik családtagomat miközben nem vagyok magamnál, mert ilyet is hallottam már. De mostmár csak röhögünk rajta, időnként, ha valaki pont tanúja az éjjeli dolgaimnak, le is szokta írni hogy miket hadartam. Mostmár nem ijesztő, inkább nevettetően kínos az éjszakai ámokfutásom.
Akkor a legcikisebb mikor sikerül felébreszteniük, miközben épp pánikolok. A pillanat mikor rájövök hogy a halálos pánikom oka csak a fejemben létezik... Az a legkellemetlenebb pillanat.
Az agy a legtitokzatosabb dolog ezen a világon. Azt is érdekesnek találom, hogy a terhességed alatt abbamaradtak ezek a dolgok.
Sajnos kétlem hogy aki erre hajlamos, annál egyszer csak úgy elmúlik örökre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!