Tényleg ekkora rémálom a terhesség?

Tessék egy pozitív példa hátha segít:

Az elejétől kezdve semmi tünetem nem volt. Onnan tudtam csak, hogy terhes vagyok, hogy elaludtam körömlakkozás közben. A cukorterhelésem tökéletes volt, magas vérnyomásom is csak szülés előtt 2 hétig volt. 33 hetes terhesen még napi 5 kmert gyalogoltam a város egyik végéből a másikba. Nem okozott problémát se borotválkozni, se cipőt felvenni, nem voltam kívánós, nem voltak hangulatingadozásaim. Az egész terhességem úgy telt el, mintha nem is lettem volna terhes.

38. Héten magától beindult a szülés, kb mint a mesében. Délben kifolyt a nyákdugó, kezdődtek a fájások, delutan 3ig lazán pihengettem, 3kor megjött a férjem, es közöltem vele, hogy kezdődik a szülés, persze ő elkezdett pánikolni, mire en mondtam neki, hogy semmi probléma nincs, még sok van hátra, menjünk el a tervezett nagybevásárlásra. 7kor végeztünk a vásárlással, bevonultunk a kórházba, közöltem, hogy fájásaim vannak, magzatvíz nincs, és a fájások se rendszeresek, uh vizsgálat után mondta a doki, hogy már 5 ujjnyira nyitva vagyok, megyünk burkot repeszteni, kapok fájáserősítőt, és megszüljük a babát. Kb 9kor repesztettek burkot, és 0:13kor megszületett a gyönyörű lányom 49 cmel és 3250 grammal. Az a 3 óra kínszenvedés volt, de örültem, hogy viszonylag keveset szenvedtem (a burokrepesztés előtti fájások kb csak mensi szerű görcsök voltak), és hamar megvolt a lányom.

Elsö baba volt, nem volt se szülésznőm, se fogadott orvosom, csak bementem és szültem. Az orvosok teljesen el voltak ájulva, hogy első babás anyukaként milyen higgadt, nyugodt, és milyen tájékozott vagyok. Mindenki azt hitte, hogy már túl vagyok 1-2 gyereken.

Bármikor újracsinálnám.

Én megkínlódtam.

1. Tri: àllandó émelygés, halálfáradtság

2. Tri végétől medence fájdalom, minden lépés nagyon fájt hetekig. Plusz utáltam az emberek hülye kérdéseitm

3. Tri: súlyos vérszegénység, nagyvéna kompresszió, állandó ájuldozás, fulladás, egyszer 3 nap kórház...

De azért elég különleges élmény, csomót gondolok a tervezett következőre.

Az első három hónap pokol volt, de túlzás nélkül. Olyan émelygés, amilyet korábban elképzelni sem tudtam, és egyre gyakoribb hányás. Anyám a végén már komolyan aggódott értem, pedig általában mindenre legyinteni szokott.

VISZONT

az ismeretségi körömben ez rajtam kívül mindössze két emberrel fordult elő, tehát ez azért viszonylag ritka jelenség.

És amikor elmúlt ez a része, utána nagyon jó volt. A gyerekkel nem volt semmi probléma, csodásan éreztem magam. A legvége volt még nehéz, mert hatalmas hasam lett, kicsit túl is hordtam, és akkor azért már nehéz jól aludni. De ez kb. az utolsó két hét volt.

Ami meglepett, hogy miközben alapvetően derék- és hátfájós vagyok, a terhesség alatt semmi ilyen problémám nem volt. Úgyhogy ne aggódj, itt azért olvasol sok rémtörténetet, mert a problémamentes terhességéről senki nem ír ki kérdést. De azért mégis az a gyakoribb.

Ahogy nem egyformán élünk meg egy megfázást se vagy egy műtétet, vérvételt sem, úgy a terhességünk sem egyforma.

Van akinek másból se áll ez a dolog csak a panaszkodásból, más meg belátja hogy ez egy állapot ami elmulik majd úgy is, ha nem sopánkodik egész nap mindenkinek és csendben vár.

A terhesség mindenkinél más,nem vagyunk egyformák.

Én pl csak onnan gondoltam,h terhes vagyok,h a napra pontos menzeszem késett. 2 hét után mertem tesztelni egy korábbi vetéles miatt,amikor orvoshoz mentem,már 8 hetes voltam. Teljesen kivirultam,soha annyi energiám nem volt,mint terhesen. Ahogy nőtt a pocakom,egyre jobban úgy éreztem magam,mint egy királynő☺

Csak az utolsó 1-2 hét volt kicsit nehezebb,mert kis termetű vagyok és hatalmas pocakom volt,így kicsit lassabban értem fel a 3.emeleti lakásunkba.

Az utolsó 2 hétben magas volt a vérnyomásom,de ha nem kellett volna mérni,akkor észre sem vettem volna. Szóval,hidd el,ez csodálatos dolog,h érzed ahogy növekszik benned egy új élet!☺

Nekem tényleg 9 hónap rémálom volt a terhesség. Már előre félek a következőtől...

Nem, nem azért, mert hánytam volna, vagy itt-ott fájt volna. Azért, mert folyamatosan, komoly problémák voltak a terhességemmel, sokáig kérdéses volt, hogy megmarad-e a babám, középidőben meg kellett műteni, a 24. hét után pedig abban tudatban éltem napjaimat, hogy koraszülés lesz. Nem lehetett tudni, hogy mennyire, hogy egészséges lehet-e így a babám, hogy mi vár majd ránk miután megszületik.

Az egész terhességemet végig kellett feküdnöm. Gyakorlatilag beköltöztem a kórházba. Fél évig csak az ablokon keresztül láttam a napot, csak a nyitott ablakon keresztül éreztem a szellőt...

Térdig érő hó volt, amikor bekerültem, és Istennek hála nyár közepe volt, amikor hazamehettünk a kislányunkkal, aki Isteni csodával mégsem lett koraszülött.

Senkinek sem kívánom ezt a rengeteg aggodalmat, rettegést. Életem legszörnyűbb időszaka volt.

Én most taposom a 38. hetet, de nekem eddig a legszebb időszakom volt az életemben. Nem tervezett baba, elméletileg nem eshettem volna természetes úton teherbe, de mégis itt van a mi kis csodánk :)

Tudom, hogy elképesztő szerencsés vagyok, de nekem eddig soha semmi bajom nem volt! Egyetlen egyszer sem hánytam, még a közelében sem voltam. Néha egy-egy erősebb szag kellemetlen volt, nem esett jól, de attól sem fordult fel a gyomrom. Volt, hogy valamilyen ételt nem kívántam, ekkor ettem valami mást, ez volt a legdurvább terhességi "rosszullétem".

Most így a legvégén persze nehéz lehajolni (vagy lehajolsz, vagy levegőt veszel, a kettő együtt nem megy), kifulladok a lépcsőn, kicsit vizesedik kezem-lábam, de nem fáj a derekam, nem fáj a medencém, bármennyit tudok gyalogolni, kiválóan alszom, jó kedvem van, nincs semmilyen fájdalmam és kellemetlenségem. Most így ahogy ülök, csak annyi emlékeztet arra hogy terhes vagyok, hogy nagy a pocakom és a kislányom a bordáimon zongorázik a lábujjaival. Ennyi. Nem volt komplikáció, nem voltunk kórházban, minden értéke tökéletes a picinek és nekem is.

Imádtam minden percét, az egyik oldalról nagyon bánom hogy vége lesz ennek a csodálatos állapotnak, a másik oldalról természetesen alig várom, hogy a kezemben foghassam a kislányomat. Még meg sem született, de bármikor belevágnék egy tesó-projektbe!