Mit gondoltok arról amikor az apa nem akar ott lenni szülésnél?

Ez olyan hülyeség hogy KELL meg hogy megcsináláskor is ott volt. Szerintem egy normális jól működő kapcsolatban egyik fél sem erőltet semmit a másikra.

Szerintem nem lesz attól rosszabb ember vagy apa hogy nem akar bemenni. Ez egy pár közös döntése kell hogy legyen. Pl az én férjem sem szeretné bejönni, de én sem szeretném hogy ott legyen. Ha azt mondaná hogy be akar jönni, akkor szépen leülnénk és megbeszélnénk a dolgot. Aztán közösen hoznánk egy döntést ami mindkettőnknek megfelelő.

"Ha egy férj ott van a szülésnél és utána nem kívánja a feleségét,attol el kell válni,mert nem szereti a feleségét."

Aki ilyet erőltet a párjára, az nem szereti a férjét. Az ilyen szörnyeteg miatt megy tönkre a házasság, nem a szerencsétlen férj miatt.

Szerintem ez szituáció- és emberfüggő. Ha a nőnek nincs rá szüksége, hogy ott legyen vele valaki, akkor nincs is kérdés.

Én az a típus vagyok, akinek szüksége van rá, hogy nehéz helyzetben ott legyen vele valaki, és legalább fogja a kezem, és tudjam, hogy nem vagyok egyedül. Ha az én férjem közölte volna, hogy neki nincs kedve bejönni velem, nehogy véletlenül meglássa az alsó felem, akkor az nagyon rosszul esett volna, hogy nem támogat egy ilyen helyzetben.

Ha pl ő hányna egész éjjel (én nagyon nem bírom a hányást), én sem közölném, hogy akkor addig elmegyek hotelbe, majd szóljon, ha meggyógyult, mert én ezt nem bírom. (Tudom, a szülés nem betegség, de hasonlóan kiszolgáltatott helyzet).

Szóval szerintem egy jó házasságban éppen annak a félnek illik támogatni a másikat, aki "jobb" helyzetben van. Ha meg annyira gáz van a szülésnél, még mindig kimehet a férj, viszont felesleges abból kiindulni, hogy trancsírozás lesz.

Én azt nem tartom társnak, akinek csak a szép pillanatok kellenek, bár mi lenne annál szebb, mint amikor megszületik a saját gyereke?

Nálunk egyikőnk sem akarta, hogy ott legyen. Ellene voltam a dolognak és ő sem erőlködött. Aztán találkozott egy régi munkatársával aki elmesélte neki, hogy mennyire csodás élmény volt, hogy ben t volt a szülésnél. Közben valahogy ahogy közeledett az idő és nőtt bennem a félelem úgy én is inkább arra hajlottam, hogy jó lenne ha bejönne.

Be is jött! Kikötöttem, hogy csak engem nezhet, a fejemet, semmi mast!!!!! :D :D

Így is volt! Ő foghatta meg először a kicsit. Azt mondta, hogy újra megjobban belém szeretett azon a napon! Mindenkinek azt mesélte, hogy milyen csodálatos dolog volt az egész! Nekem pedig rengeteget számított, hogy mellettem volt. Most a következőnél nem is kérdés, hogy be fog jönni! :)