Mit gondoltok arról amikor az apa nem akar ott lenni szülésnél?

Semmivel sem gondolok mást, mint azokról, akik ott akarnak lenni. Ez is döntés és az is döntés. Ettől senki nem lesz rosszab társ és apa. Pl az én édesapám sem volt bent anyuval, mikor én születtem (nem is tudom, talán akkor még nem is volt erre lehetőség? de ismerem, szóval nem is lett volna, ha lehetett volna sem), köszönjük szépen, az elejétől kezdve tökéletes a kapcsolatunk, jobb apja senkinek nincs, anyukámnak pedig példás férje. Emellett persze sok olyat is ismerek, aki bent volt, közülük sokan már nem hogy nincsenek együtt, de az apuka sokor sz.rik a gyerekre, harcolnak semmittelen 20 ezer Ft-os gyerektartásokon stb... NEM AZT MONDOM, HOGY AZÉRT, MERT OTT VOLT! Csak próbálok rávilágítani, hogy az semmit nem jelent társ/apa minőségi szempontból. :)

Én programcsászárral hoztam világra a gyerekemet, szóval szintén más tészta, de ha természetes szülés lett volna, nem akartam volna, hogy bent legyen a férjem. Pedig tökéletes a kapcsolatunk, csak egyszerűen nekem nem segített volna, oda én kellettem, a gyerek és az eü dolgozók, minden más zavart volna. Ilyen típus vagyok és pont.

Ezernyi dolog alapján lehet valakiről véleményt vázolni (mennyire képes ellátni a családot férfiként, mennyire hűséges a párjához, mennyit foglalkozik a gyerekkel, milyen körülményeket teremet nekik stb), de ez számomra pont nem az.

Én ebből nem csinálnék nagy ügyet, ha nem akar, akkor nem erőltetem. Engem jobban izgat, hogy a nevelésben mennyire veszi majd ki a részét, milyen apa lesz, és mennyit segít. Ha kint várakozik,az is teljesen jó. Nem ez dönti el, milyen apa lesz belőle.

Persze, az más eset lenne, ha pl. egyedül lennék ott, családtag nélkül. Akkor azért vegyen magán erőt, és segítsen lelkileg.

"de a nő fejénél kell lenni és nem az orvossal együtt nézni..."

Nálunk is ez volt a terv. Aztán amikor komplikáció volt, és félre lökték szinte, hogy hozzám férjenek, akkor végül premier plánba nézte végig, ahogy kibújik a fiunk.

Nálunk ez nem lett semmilyen rossz hatással a kapcsolatunkra, csak ezzel azt akartam mondani, hogy ha bent van, akkor esélyes, hogy lát olyat, amit nem akart.

Nálunk nehezebb volt azt feldolgozni a férjemnek, hogy veszettül szenvedek, és nem tud ellene tenni semmit. A tehetetlenség jobban megviselte.

Ez a dolog szerintem a 2 emberre tartozik, kívülről lehet okoskodni, csak nem érdemes. Nem ismerjük az okokat. Minden párnak magának kell ezt eldönteni, megbeszélni.

Nem olvastam el a válaszokat de az én férjem pont egy ilyen kategória ! Esze agaba nincs ott lenni a szülésnél, nekem meg eszem ágában nincs az akarata ellenére rákényszeríteni ....

vannak ilyen férfiak, és ezt bizony jobb tiszteletben tartani mert később a kapcsolat , család rovására mehet az az élmény amit ő ott akkor megélt !

És igen egy kismamának lelki tamaszra van szüksége ... pontosan egy LELKI TAMASZRA DE egy ilyen típusú férj csak plusz feszkot gerjesztene a vajúdó felesegeben amire aztán a nőnek nincs szüksége !

Legalábbis én a magam nevében beszélek ... ezért az anyukám lesz ott velem mert ő érte nem kell legalább aggódni hogy viseli a történéseket ! Mert nem arra van szükségem hogy meg azzal kelljen foglalkozzak hogy bírja a párom az ott zajló eseményeket

Szóval nekem az a véleményem hogy nem , nem szabad ezt ráerőltetni senkire és nem kell ezen egy nőnek sem megsértődni !

A párom ott lesz a kórházban a váróban és ahogy lehetséges be is jön hozzánk de ő a “horror részben” nem szeretne részt venni ! Ennyi !