Akinek nem olyan nemű lett a babája mint amire vágyott, hogyan tudta elfogadni, szeretni?

Én mindig is kislányt szerettem volna. Első gyermekem kisfiú lett, úgy voltam vele sebaj majd a második. Azóta megszületett és imádom, else tudnám képzelni, hogy egy kislány legyen helyette. Most várjuk a második babánkat és kiderült, hogy megint fiú. Azóta teljesen kivagyok, sírok mert nagyon lányt szerettem volna. Aki volt már hasonló helyzetben, hogy dolgozta fel, hogy élte meg ezt az egész terhességet és szülés után? ( Az olyan válaszok, hogy örüljek, hogy egészséges meg, hogy másnak babája se lehet és örüljek... kíméljenek)