Akinek nem olyan nemű lett a babája mint amire vágyott, hogyan tudta elfogadni, szeretni?

Az biztos, hogy már a meg sem született magzattal szemben is irreális elvárásokat támasztani nagy hiba, ezt abba kell hagyni. Mondom én úgy, hogy egy fiú és egy lány után a harmadikat várom, és bár mindenki azt hiszi, nekünk aztán teljesen mindegy most már a harmadik kisbaba neme, valahogy mindketten a férjemmel jobban húzunk most harmadikra egy bizonyos nem felé. Nagyon kell vigyáznom magamra, hogy eleve ne ezen nem szerint gondoljak rá, ne határozzak meg előre semmit, pont azért, hogy ne csalódjak, bármi is derül majd ki.

Az érzéseiket nem tudjuk befolyásolni, ez nem várható el, de felnőttként azt igen, hogy mennyire engedjük át magunkat ezeknek az érzéseknek. Illetve ha már így alakult, helyes lenne valószínűleg tisztázni akár szakember segítségével is, hogy pontosan mi miatt nem akarjuk az egyik nemet, és fel kell oldani az ehhez az érzéshez kapcsolódó gubancokat....

Van 2 fiam. Örültem nagyon nekik. Most ismét terhes vagyok, mindennél jobban szerettem volna 1 lányt. Hát nem jött össze, újra fiút várok. Hát na. Persze elfogadtam, de azért várom, már hogy megszülessen, várom, hogy újra eldöntsön az a mindent elsöprő szeretet, amit a 2 naggyal érzek, és ami még most nincs meg. Igen, s*ar embernek érzem magam most.

:(

Bennem fel sem merült, hogy akàr lányom is lehet, annyira kizártam a gondolatát is, hát nem volt öröm mikor kiderült, hogy márpedig az lesz... Kellett egy kis idő, hogy ne úgy nézzek más kicsi fiúkra, hogy ne legyen sìrhatnékom, de miutàn megszületett pár hónap múlva már 'jóban voltunk'.

Másodjára már lányt szerettem volna, fiú lett.

Nem tudom, hogy azért, mert mindig fiú volt az álmom, vagy mert 1000x nyugodtabb, aranyosabb, mint a lány -aki iszonyúan hisztis, akaratos-, de őt sokkal jobban szeretem :/

Az elmúlt 5 évben nem tudtam megbarátkozni ezzel a felállással teljesen, de hátha létezik következő élet és ott bejönnek a dolgok

Nagyon szerettel volna kislanyt, hogy ugy szerethesd, ahogy anyukad nem tudott teged. Elhiszem, hogy csalodas, hogy ezt mar egy kislany iranyaban nem teheted meg.

Ha ezert szerettel volna kislanyt, akkor viszont talan vigasztal, hogy a kompenzalas a mult miatt sokszor pont, hogy teher a gyereknek. Persze lehet teher az ellenkezoje is a fiadnak, hogy nem az lett, aminek vartad. Gondolj arra, hathasegit, hogy igy viszont onmagaert szeretheted majd

Én elsőre lányra vágytam, lány lett, nagyon örültem persze. Most már 3,5 éves, imádom, anyás kislány, hihetetlen cuki. Másodiknak is lányt akartam, így, hogy lányos anya lettem, már pláne nem tudtam elképzelni egy fiút, rendesen féltem, hogy az lesz. És fiú lesz, heteken belül megérkezik :D Furcsa módon egyáltalán nem éreztem csalódottságot, sőt, valami azonnal átkattant, és elkezdtem örülni, hogy szuper, jut mindkettőből (több gyerek nem lesz). Elképzelni még mindig nem tudom, milyen lesz egy fiúval, a tágabb családban sincs nálunk fiú, de kíváncsian várom :)

Tudom, nem teljesen ugyanaz a helyzet, mert én azért "megkaptam" a lányomat is. De biztos, hogy szeretni fogod őt is, hiszen a te gyereked :)

3 fiam van,mindharmat lanynak vartam😂

az elsonel ugy voltam mint Te,sebaj,majd a teso.

a masodiknal par hetig pityeregtem a bababoltban a sok lanyos ruha elott.de aztan ugyan ugy orultem a fiunak is.

a 3.nal mar az eselytelenek nyugalmaval mentem az uh ra.😆😆

imadom mindharmat.

nem mondom,hogy neha nem jut eszembe,hogy jo lenne egy lany,de egyiket sem cserelnem le kislanyra.