Ti is voltatok úgy hogy csalódottak, szomorúak voltatok amiatt, mert kiderült nem olyan nemű a gyerek amit szeretettek volna?

A párom kislányt szeretett volna de kisfiú lett végül, aki 13 hetesen missed ab. lett. Ezek után nálunk nem számít, csak legyen egészséges!

A gyerek viselkedése pedig a szülőn fog múlni, nem azért lesz valaki agresszív mert fiú és mézesmázos mert kislány.

Próbálj meg kisfiús dolgokról olvasni és kívánom, hogy lásd meg ennek is a szépségét :)

Nah,akkor még egyszer...

Vannak dolgok,amiket nem lehet befolyásolni és azok általában úgy vannak jól,hogy nem befolyásolhatjuk őket!

Neked ez az első pofára esés a gyerekeddel kapcsolatban. Majd jön a többi is,mert ugye nem úgy működnek,ahogyan azt elképzelted,se a szülés,se a szoptatás,se a gyereknevelés stb.

Bár sosem értettem ezeket a meg nem született,de feltételezem mindennél jobban vágyott gyermekek felé irányuló elvárásokat (lsd.fiú/lány legyen)

Úgyhogy tessék kicsit elgondolkodni!

És most írhatod,hogy bunkó vagyok,meg ítélkezem blablabla. Nem! Se bunkó nem vagyok,se nem ítélkezem,csak nem értem a jelenség okát! Gyereket akartatok,nem? Akkor tessék elfogadni,hogy a gyerek lehet fiú/lány,ahogy egy fiú is lehet angyal,úgy egy lány is ördög!

Nem. Mindig olyan nemű gyerekem született, amire vágytam.

Megnyugtatásként írom: van egy fiam is (meg lassan 2 lányom) és nagyon örülök neki, büszke vagyok rá. Egy vagány gyerek, a nők és lányok már most odáig vannak érte, pedig csak 5 éves. Egyáltalán nem agresszív, nem verekedős. Mondjuk eleven, és borzasztó sok energiája van. Hisztizni sosem szokott (ellenben a nagylánnyal). Okos, intelligens, illemtudó. Ja és nem focizik ;D A születendő kistesójáról pedig sokkal több kérdést tett már fel, mint a nővére. Remélem mindent megcáfoltam :)

Mindig is fiút akartam. 5,5 éves a fiam.

Nem focizik, nem agresszív. Imádja az autókat, fut, biciklizik, úszik. Nagyon szófogadó, nyugodt gyerek. Nagyon vicces, együttműködő, segítőkész.

Imádok fiús anyuka lenni. Én nyafka lányt nem szerettem volna...

AMúgy a gyerek olyan lesz, amilyen a szülő. A hobbidat, viselkedésedet, tulajdonságodat simán átveszi. Tehát abszolút "formálható".

Ne általánosíts.

Lány-fiú-lány. Egyiknél se voltam csalódott,habár ez is volt a vágyam :D

Én is elképzeltem,hogy hűűű ,de nagylányom nem volt babázós,szép frizurákat se lehetett neki csinálni, a szoknyákat se szerette, eléggé akaratos hisztérika volt mindig is,de rendkívül talpraesett és most,hogy kamaszodik :S Fiam egy rendkívül nyugodt és jó természettel megáldott gyerek és ő volt a leganyásabb. A kisebbik lány meg a kettő keveréke :D

Két nagylányom van. Imádom a lányos ruhákat, a pónikat, a hercegnős ruhákat, csattokat, a hosszú hajfonást, a körömfestést (kamaszok már...)....

És most babát várok. Egy fiúcskát :) A közelembe sem volt fiúbaba, de izgatottan várom. Igazi kihívás lesz :) Lassan kezd átállni az agyam a kamionokra, repülőkre :) Jó lesz majd vizipisztoly-csatát játszani, sárban dagonyázni...

Nem hiszem, hogy társadalmi elvárás, egyszerűen azt gondolom, hogy a saját gyerekem, akartam, vártam őt, kihordtam, megszenvedtem érte a szülésnél és ne szeressem vagy kevésbé szeressem, kevésbé örüljek neki, mert egyik vagy másik nemű lett és én mást akartam? Kizárt!

Nekem van mindkettő, kislányom és kisfiam is és őszintén mondom neked, hogy mindkettőt egyformán szeretem, nem azért, mert ilyen vagy olyan tulajdonságaik vannak, hanem feltétel nélkül, mert az enyémek!

Kétségem sem volt afelől, hogy fiam lesz. Nem szerettem volna jobban egy fikarcnyival sem fiút, mint lányt, de mégis tudtam, hogy fiú.

Szóval nem voltam a helyzetedben... de ne ostorozd magad! meglátod, ha megszületik, mindjárt ő lesz a minden. Igazi szerelem lesz első látásra. Olyan kapocs van anya és fia között, ami anya és lánya között soha nem lehet!