Ti is voltatok úgy hogy csalódottak, szomorúak voltatok amiatt, mert kiderült nem olyan nemű a gyerek amit szeretettek volna?

Én mindig fiús lány voltam, felnőttként se vagyok az a tipikus nőcis nő, farmer-póló-tornacipős fajta vagyok, sok férfi baráttal. Ennek ellenére mindig is kislányt képzeltem el magamnak. Nincs oka, csak én mindig cukibbnak láttam a kislányokat, ennyi. Elsőre mázlim volt, lányom lett, nagyon örültem. Most 12 hetes vagyok a másodikkal, ha minden jól megy, jövő héten megtudom a nemét már. Hát, én megint lányt szeretnék, még mindig nem tudok mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy esetleg fiam lenne. Nem segít az sem, hogy lánynév már most is van fix, ahogy az elsőnél, fiú nevet meg most se vagyunk képesek találni, valahogy nem tetszik egyik sem. Ugyanakkor érzem magamon, hogy annyira nem esnék azért kétségbe, ha fiú lenne, szerintem már hazafelé megállnék valahol venni valami fiús cuccot :D elsőre valahogy ijesztőbb volt, hogy nem úgy lesz, ahogy szeretném, most már annyira nem, meg tudnék vele barátkozni hamar.

Adj magadnak egy kis időt, természetes egy kis csalódottság, ha egyszer elképzeltél valamit, és nem úgy lesz.

2. Fiam után terhes lettem és 100%ig biztos voltam hogy a 3. Már lány.

Máshogy voltam vele mint a fiúkkal.

18 hetes uh-on mikor kimondták:Fiú!

Rosszul esett,kellett egy hét mire bele törödtem3 fiam lesz,de én ezt nem szégyeltem senki elött kimondani vagy kimutatni.

Most már 5 éves és 100 lányért nem adnám.

Jelenleg kismama vok.

Mivel majdnem elvetéltem semmi nem számított csak hogy egészséges babánk szülessen.

Azóta már tudjuk hogy ő is kisfiú!

És örülünk.

Csak legyen minden rendbe! :)

Boldog babavárást.

Lehet, hogy csalódtam volna, ha egy ultrahangos vizsgálat során közlik velem, hogy fiam lesz, de mivel egy érzelmileg nagyon meghatározó szülés végén, a hasamon sírdogálva, a hajas buksiját simogatva és a gyönyörű arcocskájában gyönyörködve hallottam meg, amikor a szülésznő azt mondta: "Gratulálok, kisfiú!", ezért egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen nemű. Lányt szerettem volna, egész terhesség alatt csak lányos babaruhákat nézegettem, kislányra járt az agyam, de nagyon jól tettem, hogy csak semleges színű ruhákat vásároltam előre. Szóval így, egy ilyen szülésélmény után közvetlenül megtudni nem volt csalódás. Ha terhesség alatt derül ki, akkor talán még el is bőgöm magam. De azóta is imádom az én okos, gyönyörű 14 hónapos fiacskámat.

Ne félj, te fogod nevelni, te fogod ismerni, lesz közös témátok, téged fog ismerni a legjobban. A serdülőkor meg a lányokkal is nehéz.

Kislányt akartunk. A 18. hétig meg voltunk győződve róla hogy az is lesz.

Most van egy kisfiam akit ezer lányért se adnék, sőt el sem tudom képzelni, még azt se, hogy a jövőbeni testvére lány legyen.

Aztán majd kiderül 😊