Hogy mondjam meg a véleményem erről?

Nem mondj neki semmit. Helyette vegyél róla példát mert valószínűleg egy tehén vagy. Hihetetlen hogy attól jobban lennél ha ő is az lenne.

A pilates egy rendszeresen sportoló embernek olyan, mint neked a légzőgyakorlatok. Kicsit sem megterhelő. Jómagam is sportos életvitelt élek, kiskorom óta versenyszerűen sportoltam és később is az életem része maradt. Konditeremben sosem jártam, de a mai napig heti rendszerességel úszom és biciklizem, a sziklamászást terhesen és utána pár évig nyilván hanyagoltam. Én sem ettem csokit, nem mert egészségmániás vagyok, hanem mert zsigerből gyűlölök mindent ami édes, évtizedek óta egészségesen étkezem, mert azt szeretem, a szemét le sem megy a torkomon, de nem szólnék be annak sem, aki másképp étkezik, mert ahogy másnak az enyémhez, úgy nekem a máséhoz nincsen közöm. A második gyerekem születése után 1 héttel kezdtem én is újra a mozgást, jógával, semmi megerőltető, ugyanúgy szoptattam másfél éves koráig. 40 múltam, de 57 kg fölött csak a terhességeim alatt voltam, a magam 171 centijével és soha különösebb erőfeszítésembe ez nem került, ilyen az életvitelem. Akinek az aktív sport nem épült be az életébe nem tudja elképzelni egyáltalán, hogy ez mennyire természetes dolog, feltölt, regenerál. Köze nincs a fanatizmushoz. Nyilván nem szülés után kell elkezdeni annak, aki sosem sportolt, de nekem (4 éves koromtól úsztam) fura is lett volna, ha több évtized után pont várandósan, vagy szülés után állok le vele. Tekintettel voltam a megváltozott állapotomra, ahogy nyilván a sógornőd is és konzultáltam az orvosommal, ha kétségeim támadtak. Pont ez a lényege, hogy minél többet mozogsz, annál több erőd marad minden másra is, hiszen ilyenkor már ez nem lefáraszt, hanem energetizál, olyannyira az életed része. A korommal egyenes arányban én is változom, finomítok a mozgásokon, de felhagyni evvel sosem fogok, remélem nem is kényszerít rá semmilyen élethelyzet. A családomban ennek mindenki örül, nincsen egyetlenegy okoskodó megmondóember sem, a sógornődnek viszont sajnos jutott egy ilyen rokon, mint te, akinek az irigységen kívül semmilyen észérve az ellen nincsen, hogy ugyan miért is nem kéne úgy élnie az életét, ahogyan teszi és ahogy neki és a közvetlen családjának tökéletesen megfelel. Biztos lehetsz benne, hogy hálás lesz az a kicsi a fitt anyukájáért, aki majd nem a kanapé után kiáltozik egy random hétvégi reggelen, hanem ágyúgolyóként lő ki a nappaliból, hogy a hátára kötött gyerekkel túrázzon naphosszat a hegyekben. Én senkit nem kritizálok hogyan éli az életét, de hidd el, sokkalta jobb egy aktív családban felcseperedni, ahol anyu/apu kirándulni visz, biciklizni, úszni, mozogni, felfedezni, mint egy olyanban, ahol az a vasárnap délelőtti program, hogy benyomják a plazmát gyereknek, vagy leülhet a gép elé. Azt tapasztalom, hogy az ismerős szülők zöme próbál minőségi időt tölteni a gyerekeikkel, akkor is, ha ez áldozatot, vagy erőfeszítést igényel tőlük, még azok is, akik teljesen más beállítottságúak. De olyat még az életemben nem láttam, hogy valakit azért kritizálnak, mert úgy tudja élni az életét, ahogy a többség is szeretné, de nincsen rá energiája.

Szerintem is fura, de állítsd le magad, ha nem akarsz össze veszni a családdal...Már kint van a baba és egészséges! A nőt meg hagyjad békén. Azt hiszem egy "kis" féltékenység is közre játszik nálad.

Szerintem meg szimplán te vagy az idióta és elmondhatatlanul féltékeny és irigy vagy rá! Azért idióta, mert a terhessége alatt végig figyelt az alakjára és figyel most is? Mert nem tömte magába halom számra a csokit, csak az "egészséges vackait"? Süt belőled a rosszindulat és az irigység, foglalkozz a saját életeddel és ne máséval, ugyanis nincs hozzá semmi közöd, a véleményedet meg tartsd meg magadnak, mert kötve hiszem, hogy egy kicsit is érdekelné a sógornődet! Sőt, ha hevesebb természetű, el is küldene a jó fenébe, hogy ne szólj bele az életébe és igaza is lenne, legalábbis én biztos megmondanám kinek osztogasd az irigy "tanácsaidat"...!

Ah de irigy hárpia lehetsz. Vagy nagy kamukérdés írogató.