Mondjam meg a mamámnak a véleményem, vagy hallgassak a családi béke érdekében?

Mamámnak 3 gyereke van, köztük apukám. Van 3 unokatestvérem, 1 lány és 2 fiú. A két srácot imádja, mindkettő kedvenc, főleg a kisebb. Mert az anyjuk (nagynéném) támogatja a mamát. Régebben is az volt, hogy én magasról le voltam tojva, a névnapomat sem tudta (naponta nézegeti a naptárt!).

Jövőhéten lesz a születésnapom. Mama azt mondta ad 10 tojást + egy meggy befőttet, és süssem meg magamnak a meggyes piskótát, mert ő rosszul fogja érezni magát, és nem tud semmit sütni. Fura volt, hogy 2 héttel előtte már tudja, hogy szarul lesz, de mindegy. Rá 2 napja hallom vissza (apukámtól), hogy a mama egész héten pogácsát fog sütni (nem tudom hány kg lisztből, talán 4 vagy 5), mert megy orvoshoz, bankban meg valami kisboltba, és mindenkinek visz egy tepsi pogácsát. Ja meg kapnak a ház körül mászkáló hajléktalanok, a takarítónő, a varrónő meg az összes "barátnője".

Teljesen kiakadtam, hogy nekem nem süt, vadidegeneknek igen... Megbántottnak érzem magam.

Ennek tetejébe még azt is üzente a mamám, hogy a születésnapomra amit szokott adni pénz, az idén nem lesz...persze van 2-3 hajléktalan, akiknek vett pulcsit, kesztyűt, sapkát sálat a piacon. Nem nagy összeg, meg nem is az a pár ezer ft érdekel...

De maga a tudat, hogy a vadidegen emberek fontosabbak neki mint én, nagyon rossz.

Persze elvárja, hogy én legalább havonta 2x hívjam fel. Mikor hívom délután, lecsesz, hogy hivjam délelőtt, mert ő ebéd után pihen. Az, hogy én iskolába vagyok nem érdekli, oldjam meg a telefonálást, ha beszélni akarok vele.

Szóval szívesen megmondanám neki, hogyha ennyire nem szeret, és nem tekint unokájának (névnapomra kaptam egy tábla csokit meg 1000 ft-t, és még 2 hónappal később is azt hallgatta a család, hogy azon a pénzen mennyi élelmet vehetett volna az a hajléktalan...), akkor felejtsük el egymást egy életre.