Hogyan éljem túl? Túl lehet egyáltalán?

Túlélni??Sehogy,úgy érzed,hogy megszűnt a világ,mindent és mindenkit vádolsz miért történt ez így.Én az a típus vagyok aki,majd maga megoldja a gondjait.Nekem 18 hetesen kellett megszülnöm a babát,(első baba!!!)ha a dokik(mert akkor még nem volt fogadott orvosom)és a nővérke aki bent volt velem éjszaka nem segítenek,nem magyarázzák el mi fog velem történni nem tudom hogy vészeltem volna át azokat a kórházi napokat.Itthon,már könnyebb volt,de mindenkinek mesélni aki kérdez,feldolgozni iszonyú nehéz.Nőgyógyászt választottam aki kivizsgált és kivizsgáltatott alaposan engem is és a páromat is ,de a lelki sebek nem kezelhetők(hittem).De egy angyali ember segített és fel tudtam tárni a bennem lévő nagy fájdalmat.Rá egy hónapra terhes lettem nemsoká megszületik a pici és remélem minden a legnagyobb rendben lesz.De azt a másik kis angyalt soha nem fogom elfelejteni és valahol mindezek ellenére feldolgozni sem.

Veled más a helyzet,persze hogy fáj,egy ilyen dolog borzasztó,de van két gyönyörű gyermeked,párod és velük élj,nekik élj.Ami történt azt pedig próbáld elfogadni.

Ő már mindig az életed része marad,de el kell engedni.

Kívánom a legjobbakat!!!!

Szia!

Sajnálom...:-(

Nekem is 13 hetesen kellett elvetetnem, tavaly tavasszal, mert genetikai rendellenessége volt a drágának, meghalt volna, mielőtt megszületik...

Borzasztó volt dönteni is, maga a "műtét" nem, de a lelki része nagyon gáz volt.

Utána annyira kivoltam, hónapokig még a páromhoz sem bírtam hozzábújni.

Márciusban történt az abortusz, és először novemberben voltunk utána együtt...:-(

Akkor azonnal babás is maradtam!!!!!! :-DDDD

Most 31 hetes várandós vagyok, nagyon nagyon féltünk az első 4 hónapban, azóta egyre inkább az öröm veszi át a helyet...

Csak azt tudom írni, mint a többiek...az idő segít majd...

De miért ne próbálhatnátok meg újra???

Üdv