Feleségem nem akarja a gyereket. Mit csináljak? Ezért a kérdésért tuti megköveztek. De kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Sziasztok!
Ezért a kérdésért tuti megköveztek...de kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Szóval férfi vagyok, párommal babát várunk. Vagyis itt a bökkenő - ő nem várja. Amikor kiderült, ő sírt, kétségbe esett. Korábban tervezte, hogy családot szeretne, én is így álltam a kérdéshez, bár a babát nem mostanra terveztük... de így alakult. Én örültem neki az elejétől kezdve, ő viszont bepánikolt. Végül a 12. héten úgy döntöttünk, hogy nem vetetjük el. Ennek ellenére ő folyamatosan azt mondja, hogy neki ez teher és utálja minden pillanatát - és a gyereket is. Rám is haragszik, mert úgy gondolja én is tehetek róla. Azt mondja utálja, hogy nem lesz élete, ő nem akar felelősségel tartozni senkiért, ő nem szereti. Néha olyat mond, hogy inkább otthagyná a korházban (fontos, hogy én akkor is inkább egyedül, de felnevelném), vagy örökbe adná, de ő nem akarja. Közben minden adott, lakásunk van, esküvő oké, szóval nem ez áll a háttérben. Együtt járunk tehresgondozásra, nőgyógyászhoz, mindenhova. Támogatom mindenben, amikor fáradt elmosogatok, ha kell kitakarítok, elviszem dolgozni...bármit megteszek érte. Azt mondja, hogy engem szeret, de közben a babát utálja. Minden babával kapcsolatos dolog felbosszantja, ideges tőle és egyből dühös. Szerintetek miért? Mit csináljak? Tudom, hogy az ilyen hangulat a babának se tesz jót...ezért is félek.
Amikor összejöttünk, nem erről volt szó, fe se merült ilyen. Egy nagyon kedves lányt ismertem meg benne, aki nagyon érzékeny, közben maximalista, 2 diplomás, és aki bármilyen kisállatot imád és félt - szóval akkor egy saját gyerekkel se lehetne probléma, hiszen sokkal többet jelent és sokkal nagyobb kötődésnek kellene lennie mnden téren. Dokihoz, pszihológushoz nem fog eljönni velem, ezt tudom. Én ha kell, egyedül is felnevelem tisztességesen, eszembe se jut örökbe adni, vagy hasonló.
Szóval ilyen nem túl jó helyzetben vagyok. Kérlek páromat se bántsátok!
válasza: válasza:"Mondjuk abba biztosan nem gondol bele, hogy eshet nekem az, amit mond...hogy szeret, szeretem, mindent megadok neki, de boldogtalan....
...próbálom megnyugtatni, támogatni, de néha komolyan nem tudom, mibe csöppentem bele."
Figyi màr, lehet ideje lenne elmondani neki, hogy TE hogy érzel ezzel az egésszel kapcsolatban! Egy kicsit "bekeményíteni", abbahagyni a tutujgagást, és felrázni egy kicsit.
Úgy döntöttetek, közösen, hogy megtartjàtok, ez van, ideje lenne nem azon keseregni, hogy mit nem akar, és arra fókuszálni mi az amit igen. Az életetek olyan lesz a baba után IS amilyennek alakítjàtok.
Ha van kedved majd írj, hogy hogyan alakul, öszintén drukkolok nektek!
Sziasztok!
Láttam, többen érdeklődtetek, hogy hogyan alakul a helyzet. Már a terhesség végén járunk, kedvesem már 38 hetes.
A helyzet néha jobb, néha rosszabb. Vannak jó napok, jó időszakok, amikor kicsattan, nevetgél, abszolút idilli napokról beszélek - és vannak olyanok, amikor sír, nem tudje mi lesz, kétségbe van esve, nem tudja mit csináljon. Fél a szüléstől, retteg a szoptatástól, nem szereti a testét, erős megfelelési inger vezérli a családja, főként édesanyja felé, aki mindenbe beleköt, amibe bele lehet. Szóval így az utolsó időszakban eléggé hullámzó a helyzet. Remélem a szülés majd változtat ezen.
De ha nem, akkor nem tudom mi lesz. Van, hogy mondja, hogy nem szeretne gyerekkel élni, sajnálni a korábbi életét, stb.
Nem tudom még, hogyan fognak alakulni a dolgaink. Én szeretem őt is, és már a gyerekkel is van érzelmi szál - már amennyire egy apa tud, tudhat szeretni egy pocaklakót. A feleségemmel nagyon szeretjük egymást.
Remélem minden jól alakul majd.
válasza:Lehetséges, hogy a szülés utáni első időszak is nehéz lesz, de én azt mondom, hogy mikor majd úgymond megszokja a gyereket, nagyon fogja szeretni, és elmúlik az a depresszió. De reméljük már a szülést követően sem lesz probléma.
Esetleg majd a későbbiekben is írhatnál, hogy mi van veletek, hogy viseli a picit. :)
válasza:Még az érzelmileg stabil nőknek is sokszor iszonyat nehéz elképzelni az életet egy gyerekkel.
180 fokos fordulat. Ha megszokja, rájön, hogy a gyerekes élet is szuper, szerintem megnyugszik.
Pszichológusnál volt? Jól sejtem, hogy az önértékelésével sincs minden rendben?
Nagyszerű férj vagy, hogy ilyen kitartóan támogatod őt. A legjobbakat kívánom nektek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!