Feleségem nem akarja a gyereket. Mit csináljak? Ezért a kérdésért tuti megköveztek. De kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Sziasztok!
Ezért a kérdésért tuti megköveztek...de kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Szóval férfi vagyok, párommal babát várunk. Vagyis itt a bökkenő - ő nem várja. Amikor kiderült, ő sírt, kétségbe esett. Korábban tervezte, hogy családot szeretne, én is így álltam a kérdéshez, bár a babát nem mostanra terveztük... de így alakult. Én örültem neki az elejétől kezdve, ő viszont bepánikolt. Végül a 12. héten úgy döntöttünk, hogy nem vetetjük el. Ennek ellenére ő folyamatosan azt mondja, hogy neki ez teher és utálja minden pillanatát - és a gyereket is. Rám is haragszik, mert úgy gondolja én is tehetek róla. Azt mondja utálja, hogy nem lesz élete, ő nem akar felelősségel tartozni senkiért, ő nem szereti. Néha olyat mond, hogy inkább otthagyná a korházban (fontos, hogy én akkor is inkább egyedül, de felnevelném), vagy örökbe adná, de ő nem akarja. Közben minden adott, lakásunk van, esküvő oké, szóval nem ez áll a háttérben. Együtt járunk tehresgondozásra, nőgyógyászhoz, mindenhova. Támogatom mindenben, amikor fáradt elmosogatok, ha kell kitakarítok, elviszem dolgozni...bármit megteszek érte. Azt mondja, hogy engem szeret, de közben a babát utálja. Minden babával kapcsolatos dolog felbosszantja, ideges tőle és egyből dühös. Szerintetek miért? Mit csináljak? Tudom, hogy az ilyen hangulat a babának se tesz jót...ezért is félek.
Amikor összejöttünk, nem erről volt szó, fe se merült ilyen. Egy nagyon kedves lányt ismertem meg benne, aki nagyon érzékeny, közben maximalista, 2 diplomás, és aki bármilyen kisállatot imád és félt - szóval akkor egy saját gyerekkel se lehetne probléma, hiszen sokkal többet jelent és sokkal nagyobb kötődésnek kellene lennie mnden téren. Dokihoz, pszihológushoz nem fog eljönni velem, ezt tudom. Én ha kell, egyedül is felnevelem tisztességesen, eszembe se jut örökbe adni, vagy hasonló.
Szóval ilyen nem túl jó helyzetben vagyok. Kérlek páromat se bántsátok!
válasza:Ha valóban ennyire nem szereti azt a babát, én komolyan félteném is tőle! Itt szakemberhez kell fordulni, hátha ő még tud segíteni!
Szerintem te nagyon jó apuka leszel és ha minden kötél szakad, egyedül is megállod majd a helyed a baba mellett! Ha ilyen marad a hozzáállása szerintem rá nem lesz szüksége a babának!
válasza:szerintem ha meg eza no(?) a 12.heten aztmondta, hogy oke nemkell abortusz akkor most ne panaszkodjon mar... az o dontese volt. neked meg kerdezo megkene varni mig megszuletik a babo elvenni ettol a notol es felnevelni. en nemtudnam szeretni a parom ha utalna a gyerekunket.
15hkm
válasza: válasza:Megkérdezted tőle, hogy miért nem szeretné? Mi sz amitől annyira fél?
"Korábban tervezte, hogy családot szeretne..."
"Ennek ellenére ő folyamatosan azt mondja, hogy neki ez teher és utálja minden pillanatát - és a gyereket is."
Ez a kettő nagyon üti egymást. Itt valami más van a háttérben. És túl Fiatalok se vagytok, hogy az lehetne. Valaki írta már, tuti te vagy a születendő gyerek Apja?
válasza:Ha nem sikerülne elrángatni orvoshoz és nem változna, illetve nem is akarna a változás útjára lépni, és nem is lehetne kiszedni belőle, hogy mégis mitől fél, akkor bizonyítékokat gyűjtenék ellene, hogy majd a bíróságon nekem ítéljék a gyereket.
Már csak azért is, mert ott biztos, hogy akarni fogja majd, de nem azért, mert megszerette, hanem mert pl. mit gondol majd a környezete, ha lemond a gyerekről, meg ilyenek, és inkább harcolna érte és tönkretenné saját és a gyerek életét, csak mert... (mondjuk ehhez nagyon butának kellene lenni, de aki el van keseredve és esetlen depis, az bármilyen eszementségre képes).
Ha a tiéd a gyerek egyáltalán, mert lehet, hogy azért fél tőle, mert mi van, ha kiderül, hogy félrement.
A másik, hogy írtad, hogy maximalista. Vagyis olyan személy, aki szereti, ha minden úgy történik, ahogy eltervezi, hiszen akkor érzi magát biztonságban, amúgy meg képtelen lenne bármilyen kis problémával megküzdeni. A gyerek meg nem akkor jött, amikor kellett volna, így homokszem került a gépezetbe, és most kétségbe van esve, hogy most megint meg kell felelnie és bizonyítani, amikor végre sínen van az élete.
Amúgy elég nagy butaságra vall, hogy beleegyezett a gyerek megtartásába, mivel ezt nem lehet visszacsinálni, ezt két diplomával végig kellett volna tudnia gondolni.
Köszönöm a válaszokat, nagyon jók vagytok, azokét végképp, akikről érződik, hogy segíteni is akarnak!
A baba biztosan enyém, ebben 100%-ig biztos vagyok - tudom, ez hihetetlen, meg biztosan azt mondják sokan, hogy nem lehetek benne biztos, de én ismerem személyesen az egész történeket.
Aki a maximalzmusról ír, pont úgy írta le a dolgokat, ahogy én is látom részéről...elképzeli az ideálist, és ha nem úgy jön össze bármi, jelen esetben a baba érkezése (2 évvel jött csak korábban a tervezettnél), akkor valóban minden felfordul körülötte.
Azért viszont kicsit én is félek, hogy kárt tesz magában, vagy a gyerkőcömben. Nekem mindketten borzasztóan fontosak.
A dokiban teljesen igazatok van, tudom, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Megpróbálom ráterelni, bár tényleg úgy gondolom, nem fog bele menni és ez csak parázs lesz.
válasza: válasza:nekemis korabban jott... a parom megijedt milesz hogy lesz... ugy dontottunk velunk marad mert a mienk a mi szerelmunkbol lett..! mar most imadjuk mind a ketten.. 20hkm
ui.: gondolkozzal mar... hogy mondhat ilyet hogy utalja a gyereket?! fuj ilyen undorito noknek miert adatik meg, hogy teherbeessenek????!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!