Feleségem nem akarja a gyereket. Mit csináljak? Ezért a kérdésért tuti megköveztek. De kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Sziasztok!
Ezért a kérdésért tuti megköveztek...de kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Szóval férfi vagyok, párommal babát várunk. Vagyis itt a bökkenő - ő nem várja. Amikor kiderült, ő sírt, kétségbe esett. Korábban tervezte, hogy családot szeretne, én is így álltam a kérdéshez, bár a babát nem mostanra terveztük... de így alakult. Én örültem neki az elejétől kezdve, ő viszont bepánikolt. Végül a 12. héten úgy döntöttünk, hogy nem vetetjük el. Ennek ellenére ő folyamatosan azt mondja, hogy neki ez teher és utálja minden pillanatát - és a gyereket is. Rám is haragszik, mert úgy gondolja én is tehetek róla. Azt mondja utálja, hogy nem lesz élete, ő nem akar felelősségel tartozni senkiért, ő nem szereti. Néha olyat mond, hogy inkább otthagyná a korházban (fontos, hogy én akkor is inkább egyedül, de felnevelném), vagy örökbe adná, de ő nem akarja. Közben minden adott, lakásunk van, esküvő oké, szóval nem ez áll a háttérben. Együtt járunk tehresgondozásra, nőgyógyászhoz, mindenhova. Támogatom mindenben, amikor fáradt elmosogatok, ha kell kitakarítok, elviszem dolgozni...bármit megteszek érte. Azt mondja, hogy engem szeret, de közben a babát utálja. Minden babával kapcsolatos dolog felbosszantja, ideges tőle és egyből dühös. Szerintetek miért? Mit csináljak? Tudom, hogy az ilyen hangulat a babának se tesz jót...ezért is félek.
Amikor összejöttünk, nem erről volt szó, fe se merült ilyen. Egy nagyon kedves lányt ismertem meg benne, aki nagyon érzékeny, közben maximalista, 2 diplomás, és aki bármilyen kisállatot imád és félt - szóval akkor egy saját gyerekkel se lehetne probléma, hiszen sokkal többet jelent és sokkal nagyobb kötődésnek kellene lennie mnden téren. Dokihoz, pszihológushoz nem fog eljönni velem, ezt tudom. Én ha kell, egyedül is felnevelem tisztességesen, eszembe se jut örökbe adni, vagy hasonló.
Szóval ilyen nem túl jó helyzetben vagyok. Kérlek páromat se bántsátok!
Nem hangzik túl jól.
Viszont én megvàrnàm amíg érzi a magzat mozgàsàt.Az lehet,hogy vàltoztat a gondolatain.Addig türelem és ne erőltesd a témàt.Valószínűleg a bizonytalansàg okozza a dolgot.De ha utàna sem vàltozik a helyzet,akkor szakember!!!!
Remélem sikerül rendezni.
Szépen kértem, hogy kultúráltan válaszoljatok. Mivel személyesen nem ismerjük egymást, kerüljük már az ilyen viselkedést...ne személyeskedjetek, mindenki más!
Igen, dokihoz kellene menni, tudom. Írtam is. :)
Persze, nyilván doki kéne neki, de akarata ellenére ezt senkire nem lehet ráerőszakolni, akármilyen evidens tanács.
Mi tervezetük a babànkat, mégis estünk mindketten pànikba, el se tudom képzelni milyen sokk lehet egy tervezetlen baba.
Sokat nem tehetsz, vàrd ki mi lesz, reménykednék én is benne, hogy ha érzi majd mozogni helyrerázódik.
Addig is hagyd, ne faggasd, ne piszkáld ezzel, be kelts benne lelkiismeret furdalást, ne hibàztasd...
Ha ö hozza fel, biztosítsd a tàmogatàsodról, hogy mellette állsz, együtt megoldjàtok, minden rendben lesz. Család támogat titeket, nagyszülők vannak, megbízhatóak? Szàmíthattok segítségre?
Ebben a cikkben vannak érdekes dolgok a terhességi depiről, miértjeiről,hátha talàlsz benne hasznosat...
Nincs esetleg egy barátnője akit megkérhetnél hogy beszélgessen el vele? Hátha neki elmondaná hogy mitől is fél. Esetleg a védőnőtöket megkérhetnéd hozzon össze titeket pár kisbabás családdal, hogy lássa hogy egy gyerektől nem megy tönkre az élete.
Ha ez a helyzet a gyerek születése után se fog változni, te is tudod mit kell tenned, a gyerek érdekében.
Hány hetes terhes?
Amúgy nem bántásként, de lehet, hogy az lenne a gyerekednek a legjobb, ha egyedül nevelnéd. Sokkal jobban megviseli a gyerek pszichikáját az, ha az egyik szülője nem szereti, mint pl az, ha csak egy szülője neveli, jelen esetben az apja.
Amúgy le a kalappal előtted, biztos nagyon jó apuka leszel. És kitartást!
Az ilyen lelkiallapotu no veszelyes lehet a magzatra es kesobbiekben a vilagrajott gyermekre. Most is kart tehet benne, ha ennyire betegesen nem akarja. De ha megszuletik...be le sem akarok gondolni. En egy masodpercre sem mernem magara hagyni a gyerekkel.
Szemely szerint pszihiatert ajanlanek es nem pedig pszihologust, sokkal sulyosabb gondok vannak vele.
Kedves Kérdező!
Sajnos, azt kell mondanom, nem megnyugtató, amiket leírtál. Tapasztalataim szerint az alábbi gondolatok merültek fel bennem az eseted kapcsán.
1. Nem anya típus a párod, de írtad, hogy intelligens nő, gondolom, hogy nem hülye, ha nem akar gyereket, akkor ezt megbeszéli a párjával, vagy tesz azellen, hogy teherbe essen. Vagy ha besikerül, elmegy abortuszra (ha a férje nem erőszakolja rá a saját, ellenkező akaratát teljesen jogszerűtlenül!!!- feltételezem, Te nem ezt tetted).
2. Akar gyereket, csak nem most. Azonban azt gondolom, hogy HA alapvetően helyén van minden az életében (anyagiak, SZERETETT FÉRJ, támogató légkör), akkor a baba korábbi érkezése NEM KELLENE, hogy ekkora probléma legyen!!! Azt nem tudom elkepzelni, hogy egy nő, aki anya szeretne valamikor lenni, ilyen brutálisan kiakad, ha amúgy minden jó az életében, kivéve, hogy 2 évvel korábban jött a baba (amit amúgy is szeretne majd egyszer).
3. Egy nő szerintem akkor tud a 2-es pont ellenére így kiborulni (és most bocsáss meg, ha sz@rul hangzik), ha NEM ATTÓL LESZ TERHES, AKITŐL SZERETNE. Ebben tutira biztos vagy? (nekem sajnos ez villant át elsőre az agyamon, miközben a soraidat olvastam).
4. A hormonok közre játszanak, ez ellen nem sok mindent lehet tenni, de azok a tünetek szerintem ritkán ennyire állandóan rosszak, gyakoribb az, hogy egyszer fent-egyszer lent van a kismama, főleg, ha nincs állandó rosszullét az elején (én is átéltem, szerencsére hamar elmúlt).
4. Sajnos közre játszhat valamilyen pszichés baj, depresszió, sőt, pánikbetegség is, ami a hormonokkal együtt akár veszélyesen felerősödhet, akkor viszont nagyon oda kell figyelni, mert veszélyes lehet magára és a gyerekre is! Mindenképpen szükség lenne pszichiáter segítségét igénybe venni. Minél hamarabb, mert ennél a későbbiekben csak rosszabb lesz.
A feleséged végig fogja szenvedni a nyári meleget evvel a babával. Lábdagadás, aranyér, viszerek, alakváltozás, fáradékonyság, nehéz légzés, gyötrelmes mozgás az óriási hasa miatt, a szülési fájdalmakról már nem is beszélve. Ha megszületett a baba, annak állandó ellátása, az hogy sokszor ordít, hogy ő maga nagyon gyakran olyan lesz, mint egy zombi... Nagyon nem lesz neki könnyű! Sőt! Talán arra hivatkozva, hogy ezeket a nehézségeket könnyebben viselje, el lehetne rángatni pszichiáterhez, vagy legalábbis egy pszichológushoz.
Arról már nem is beszélve, hogy egyre több kutatás igazolja, hogy a magzat az anya méhében is érez! Kimutatták, hogy perinatális anya-gyerek kapcsolat kihat a gyermek további életére is. Googlizd le nyugodtan a témát. Ezért is fontos lenne őket (vagy Titeket együtt) kezelni! Vannak kimondottan perinatális szaktanácsadók (googli), akik ilyen problémákkal foglalkoznak.
A lényeg, hogy a feleséged ne azt érezze, hogy vele van a probléma és ő a deficites, hanem, hogy azt szeretnéd, hogy jobb legyen Nektek! Hogy a nehézségeket könnyebben viselje. Van ez a korábban jött baba probléma, de hátha a tanácsadás egy járható út arra, hogy ez a probléma megoldódjon. Fontos, hogy érezze, mindenben mellette állsz! Kizárólag az ő érdekeit és kívánságait tekintsd most elsődlegesnek! Gondoskodj róla, hogy mindenben királynőnek érezze magát és arról, hogy érezze, Rád mindenben szamíthat! Nem lesz könnyű, Tegyél meg mindent minél előbb, hogy szakszerű segítséget kapjatok. Reménykedj, de készülj fel lélekben mindenre!
Aztán lehet,hogy meglátja a picit, először magáthoz öleli és minden de minden megváltozik.
Kitartást és jó egészséget kívánok Nektek! (egy feleség és 2 gyerekes anyuka)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!