Feleségem nem akarja a gyereket. Mit csináljak? Ezért a kérdésért tuti megköveztek. De kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.

Kedves Kérdező!

Ne törődj a negatív kommentekkel, pláne ne a téged hibáztatókkal. A kétdiplomás, maximalista feleséged nyilván elég nagylány volt már ahhoz, hogy önállóan dönthessen a kérdésben, és ő döntött a megtartás mellett. Te meg valóban nem tudhattad. A nőknek ideje lenne leszokni arról, hogy gondolatolvasást várjanak tőletek, férfiaktól, és őszintén megmondani, mről mit gondolnak, akkor is, ha konfrontációval jár, nem megjátszani magukat, majd hisztizni, hogy nem olvasta ki a férfi az elméjéből, hogy csak tetteti magát. Amúgy meg lehet, hogy az elején még tényleg ő is úgy gondolta, hogy akarja most ezt a gyereket, és csak későn jött rá, hogy mégsem. Azt írod, kész vagy egyedül is nevelni. Nos, ha a párodban nem alakulnak ki később sem az anyai érzések, akkor lehet, hogy ez marad...jobb a gyereknek valamelyik szülője nélkül felnőni, mint úgy, hogy ott van ugyan az a szülő, de gyűlöli, netán bántalmazza is. Sajnos az állatok szeretete nem garancia a gyerekek szeretetére, sőt, gyakran kimondottan harcias állatbarátoktól olvasni a legggyerekgyűlölőbb megnyilvánulásokat (természetesen ezzel nem állítom, hogy ez az állatbarátok általános jellemvonása lenne, én is szeretem őket is, meg a gyerkőcöket is.)

A párodat sem akarom bántani, hiszen nem ismerem. Ha szeret téged, a te kedvedért igenis beszélhetne pszichológussal a problémáiról. Szülés után semmiképpen sem szabad őt ilyen lelki állapotban magára hagyni babázni, tényleg te maradj otthon inkább a babával.

Ez már túlmegy azon hogy a hormonokra lehetne fogni. Egyik sem èsszerű magyarázat rá amiket próbálsz felhozni a mentsègére.

Tudom bizol benne, de valami lehet a háttérbe, akár egy másik férfi is lehet ès a lelkiismerete a babán csattan. Ha meg nincs oka akkor pszichiáter, mert ez baromira nem normális.

Attól fél, hogy "véget ér az élete": innentől nincs spontán program, nincs nyaralás kettesben, mindenben a babához kell igazodni. Attól, hogy teljesen megváltozik az élete.

Beszéljetek arról, hogy ki milyennek képzeli a babás életet.

Az első fél év lesz nagyon nehéz, amikor tényleg rá van szükség, mert ő szoptat, keveset alszik, nyűgösek lesznek mindketten. Onnantól egyre könnyebb.

Addig is mozduljatok ki a babával minél többet! Nekünk most lesz egy éves a legkisebb. Tavaly nyáron még picike volt. De ugyanúgy mentünk a tesókkal mindenfele. Strand, múzeum, kisvasút, kirándulás, fagyizás. Kezdettől hordoztam kendőben. Lehet, hogy ez most csúnyán hangzik, de nem zavart több vizet, mint egy kis hátizsák. :) Néha felkelt szopizni, nézelődött, aztán odabújt a mellkasomra és aludt két órát. Majdnem ugyanúgy telt a nyár, mint az előzőek.

Ezt kéne nála valahogy erősíteni, hogy minden megy tovább. Pár hónap, és nem terhes. Újabb pár hónap, és már nem is baba. Mire észbe kaptok, napokig elvan a nagyinál és haza se akar menni.

Mikor az ismerősök még éjszakáznak és pelenkáznak, ti rég túl lesztek az egészen. Ott lesz egy nagyfiú vagy nagylány, aki napközben oviban van. A feleséged pedig építheti a karrierjét, tanulhat, barátnőzhet, mehettek kettesben moziba, étterembe, mint most.

Valahogy azt kellene látnia, hogy nem elvesz dolgokat, hanem hozzátesz az életéhez.

Nincs egy olyan nőismerős (rokon, barátnő), aki nagyon magáratalált anyaként? Vele tudna beszélgetni a félelmeiről, jobban rálátna, hogy nem hogy nem ér véget az élet gyerekkel, hanem akkor kezdődik csak igazán.

"Attól fél, hogy "véget ér az élete": innentől nincs spontán program, nincs nyaralás kettesben, mindenben a babához kell igazodni. Attól, hogy teljesen megváltozik az élete."

Ahogy minden kismama. Mègse mondanak ilyeneket ŕs nem viselkednek igy.

Eléggé drasztikusnak hangzik amit írsz. Valóban pszichológus tudna segíteni. Csak nagyon enyhe tanácsom van, ha nem sikerül szakemberhez fordulnotok. Tudatosítsd benne, hogy egy egy IDEIGLENES ÁLLAPOT! Igen, megváltozik a teste, de csak ideiglenesen! Szülés után 1-2 év és akár visszanyerheti az alakját! Igen megváltozik az élete, de csak ideiglenesen lesz "úgymond vége mindennek" 2-3 év és a pici már nem pici és újra élheti a saját életét, építheti a karrierjét, mindezt úgy, hogy közben rengeteg szeretetet kap a gyermekétől :)

Szerintem mindenképpen ezt kellene elfogadtatni vele, hogy ez csak ideiglenes állapot, ami megváltozik! Nem marad örökké nehéz! És az emberi élet 60-80 évéhez képest mi ez a 2-3 nehéz év?

9 hkm