Feleségem nem akarja a gyereket. Mit csináljak? Ezért a kérdésért tuti megköveztek. De kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Sziasztok!
Ezért a kérdésért tuti megköveztek...de kérlek se a páromról, se rólam ne fogalmazzatok nagyon negatívan.
Szóval férfi vagyok, párommal babát várunk. Vagyis itt a bökkenő - ő nem várja. Amikor kiderült, ő sírt, kétségbe esett. Korábban tervezte, hogy családot szeretne, én is így álltam a kérdéshez, bár a babát nem mostanra terveztük... de így alakult. Én örültem neki az elejétől kezdve, ő viszont bepánikolt. Végül a 12. héten úgy döntöttünk, hogy nem vetetjük el. Ennek ellenére ő folyamatosan azt mondja, hogy neki ez teher és utálja minden pillanatát - és a gyereket is. Rám is haragszik, mert úgy gondolja én is tehetek róla. Azt mondja utálja, hogy nem lesz élete, ő nem akar felelősségel tartozni senkiért, ő nem szereti. Néha olyat mond, hogy inkább otthagyná a korházban (fontos, hogy én akkor is inkább egyedül, de felnevelném), vagy örökbe adná, de ő nem akarja. Közben minden adott, lakásunk van, esküvő oké, szóval nem ez áll a háttérben. Együtt járunk tehresgondozásra, nőgyógyászhoz, mindenhova. Támogatom mindenben, amikor fáradt elmosogatok, ha kell kitakarítok, elviszem dolgozni...bármit megteszek érte. Azt mondja, hogy engem szeret, de közben a babát utálja. Minden babával kapcsolatos dolog felbosszantja, ideges tőle és egyből dühös. Szerintetek miért? Mit csináljak? Tudom, hogy az ilyen hangulat a babának se tesz jót...ezért is félek.
Amikor összejöttünk, nem erről volt szó, fe se merült ilyen. Egy nagyon kedves lányt ismertem meg benne, aki nagyon érzékeny, közben maximalista, 2 diplomás, és aki bármilyen kisállatot imád és félt - szóval akkor egy saját gyerekkel se lehetne probléma, hiszen sokkal többet jelent és sokkal nagyobb kötődésnek kellene lennie mnden téren. Dokihoz, pszihológushoz nem fog eljönni velem, ezt tudom. Én ha kell, egyedül is felnevelem tisztességesen, eszembe se jut örökbe adni, vagy hasonló.
Szóval ilyen nem túl jó helyzetben vagyok. Kérlek páromat se bántsátok!
válasza:Édeseanyámmal is ugyan ez volt a terhesség alatt(velem volt várandós), mint #18-asnak.
Nem lehet, hogy esetleg terhességi "depresszió" miatt ilyen feszült?
A hormonok miatt ilyenkor nagyon meg tud kattanni az ember.
válasza:En is hasonlo keppen gondolkodtam mint a parod.
Sosem tudtam mit kezdeni gyerekek kozelebe, kellemetlenul es feszultnek ereztem magam. Sosem ertettem valaki hogy tudja oket szeretni, babusgatni, ugynezni rajuk mintha csoda lenne.. Mikozbe en csak problemat lattam, es nem tudom miert de duhot ereztem irantuk. Azt gondoltam a gyerek tonkreteszi az ember eletet, elveszitem miatta a barataimat, otthon kell ulnom napi 24 oraban es minden pillanatban a gyerek "kivansagait" figyelnem mikor ehes mikor almos..
Akarhanyszor nevetett egy gyerek a kozelembe ( legjobb baratnom babaja pl) o pedig vissza gugyogott neki.. Undorotonak talaltam az egeszet, nyalasnak kozbe annyi volt a fejembe hogy tenyleg ez lett beloled?( gondolok a baratnomre)
Sok idobe telt mire rajottem hogy ez az egesz nem roluk hanem rolam szol.. Nagyon rosz csaladba nottem fel, kicsinek bantalmaztak, molesztalas, szuleim egymas vertek napi szinten.. Stb..
Ravetittetem a haragod az undort a gyuletetett a gyerekekre amikor azt lattam hogy boldogok ok is es szulei is miatta.
Nem ertettem hogy 1 gyerek hogy tudja boldogga tenni az embert, mikor en csak azt lattam hogy tonkre teszi, hogy ugy nottem fel hogyha nem csusztam volna be, ha idobe eltudtak volna vetetni, nem ment volna at senki ennyi szenvedesen.
Nem ertettem...
Aztan lett egy ferjem, aki teljesen mas kepet alakitott ki bennem a csaladrol.
Van a ferjem csaladjaba egy kis fiu 2 eves volt akkor, megszerettem.. Az elso kisgyerek volt akivel szerettem jatszani, oszinten tudtam ra mosolyogni es boldog voltam mar csak attol ha ram nezett a nagy szemeivel es visszamosolygott..
Eltelt 1-2 ev, es sajat csaladot akartam. Sose hittem volna ezt elotte, de akartam.
Boldog voltam, terveztuk, stb.. Sorra jottek a negativ tesztek ami minden alkalommal letort, majd egyik reggel pozitivat teszteltem... Bepanikoltam. Egyszere borult ram a 2 erzes, es elbizonytalanodtam.. Milessz ha az eddig tokeletes hazassagom tonkremegy? Ha a gyerek miatt megy tonkre? Ha egyedul maradok vele vagy egy rossz hazasagba miatta es utalni fogom ezert egesz eletembe? Nem akartam olyan lenni mint az anyam.. A ketsegbeeses tul not rajtam, es akarmenyire szerettem volna, akkor azt ereztem hogy nem tarthatom meg.
Teltek a hetek, meg mindig ugyan igy gondoltam, feltem, cikkaztak a gondolatok a fejembe, viszont nagyon vigyaztam ra, nem dohanyoztam stb.. minden este simogattam a hasam rexfel szeruen de kozbe azt motyogtam hogy nekem ez nem megy..
Megszerettem, igazabol mar a legeleje ota szerettem csak rettentoen feltem.
A honapok alatt talan osztonbol nem tudom, de o lett a legfontosabb nekem. A felelmeim persze megmaradtak mi lesz ha.. De mar tudtam hogy akarmi legyen, o lesz az elso nekem. Es ha ugy alakul hogy tonkre megy az eletem, vagy barmi tortenjen, akkor is megerte mert o van nekem.
válasza:Sziasztok,
újra jelentkezem. A helyzet igazából valamelyest látszólag javult. De csak látszólag. Párom elkezdte elfogadni, már mocorog a baba, érzi, múltkor meglepő módon épp akkor mozdult, amikor rajta volt a kezem a pocakján - összenéztünk, volt nagy öröm, mosolygás.
Viszont néha elkapja a negatív hangulat, és közli, hogy ő igazából nem akarta, nem akarta feladni az eddigi életét, a kvázi szabadságát, mert a jövőben már nem lesz ilyen, és mindig-mindenhova vinni kell a gyerkőcöt, és sose leszünk már egyedül. Szóval vannak ilyen mélypontok, és vannak nyugodtabb időszakok. De szerintem csak elnyomja magában, de nem tudok mit csinálni vele, pszichológushoz nem tudtam elvinni...szóval ez van jelenleg.
Kicsit tartok tőle, hogy mi lesz később, de csak bízni tudok a helyzet javulásában.
válasza:Megint kibukott... nem tudom mi lesz így... mivel pesszimista típus, mondtam neki, hogy próbáljon meg picit optimistábban állni a dolgokhoz, bár tudom, hogy nehéz. (nem a gyerkőcre értettem, hanem úgy általában... mivel nagyon ideges típus).
Ebből kijött az, hogy mit várok én, utálja az életét, nem akart így élni, nem akart gyereket (pedig nekem ugye mást mondott), nem akarja feladni az állását, nem akar otthon lenni a gyerekkel, és teljesen boldogtalan. Azt mondja nem velem van baja, engem szeret.
Mondjuk abba biztosan nem gondol bele, hogy eshet nekem az, amit mond...hogy szeret, szeretem, mindent megadok neki, de boldogtalan....
...próbálom megnyugtatni, támogatni, de néha komolyan nem tudom, mibe csöppentem bele.
válasza:Sajnálom ezt a helyzetet, de tényleg. Abba tényleg nem gondol bele, hogy neked ezzel milyen lelki fájdalmakat okoz. Elkéne menni tanácsadásra, vagy valamit tenni ezzel a helyzettel. Bár gondolom ő elég makacs ehhez.
Tudom, rossz lesz ezt most így olvasni, de ha a gyermek megszületése után sem változik a helyzet, és nem is akar változtatni, akkor semmi esélye sem ennek a kapcsolatnak.
válasza:55-ös vagyok. Hát nagyon szomorú ez a helyzet!
Nem is tudok értelmeset mondani rá.
Nagyon negatív a feleséged. Mindenképpen egy pszichológussal kellene beszélni,ha másképp nem megy,akkor menj el Te egyedül,és kérd ki a véleményét ezzel kapcsolatban. Nagyon nem lesz jó vége ennek,ha nem változtat a párod. Kifordul magából,és megkockáztatom azt is,hogy egy egy ilyen alkalom során annyira eluralkodik benne a pánik,kétségbeesés,hogy azt sem fogja fel,mit mond. :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!