Megtartanátok egy olyan magzatot, amelyik súlyos rendellenességgel fog születni?

Ezen a teruleten dolgozom. Az ertelmi fogyatekos, vagy Downos babak, emberek nem szenvednek, sokszor speciel sokkal boldogabbak mint egy atlagos 100as IQval rendelkezo egeszseges ember. Nem ugy fogjak fel az allapotukat es nem ugy nezik a vilagot ahogy mi. Aki ezert veteti el a gyermeket, az nem a beteg gyereknek tesz szivesseget, hanem sajat maganak, a konnyebb utat valasztva. (Nem itelem el, de teny.)

Ugyhogy nem az az onzo, aki vallalja egy ilyen emberke gondozasat, nevelgeteset akar egy eleten at is, sztem ez a legonzetlenebb dolog a vilagon. Az az onzo, aki nem vallalja be ezt..ha ebben a helyzetben barkit leonzozunk, gondolkodjunk mar.

Megtartanám. Nem tudnám megölni. Mióta emberséges az ölés? Vajon mi fáj jobban, élni bizonyos keretek között vagy az, ha valaki fog egy csipeszt és fogót, és szétszaggatja a testrészeimet? Köszönöm, a második mártírság, az ókorban a cirkuszban szaggatták így szét az embereket, tették ki a Taigetoszra meghalni a beteg csecsemőket. Na nem emberségből, hanem épp azért mert azt hitték, hogy választani kell a két élet között: az enyém és a másiké között.

A másik dolog, amit már előttem hozzászólók is írtak, hogy tudok a tágabb környezetemben olyan anyáról, aki az abortusz során szembesült azzal, hogy a gyereke egészséges lett volna, ha nem szaggatták volna szét, pedig 2 klinikán is azt mondták, h annyira rosszak az eredményei, hogy biztos, beteg lesz, vetesse el.

Igen, születnek beteg gyermekek. De igen, születnek olyan sérült gyermekek is, akikről magzat korukban úgysem lehet kimutatni, hogy valami gond lenne. És vannak, akik balesetet stb. szendvednek. Nincs garancia, és nem is lehet, de egy szeretettel körülvett gyermek akkor is tud boldog lenni, ha sérült.

Megtartanám. a nagyobbik kislányom keresztszüleinél is az történt, hogy a babájukra először azt mondták súlyos Down-szindrómás lesz, aztán tetézték, hogy ez Edwards-szindróma. A végletekig mentek, hogy megtudják a BIZTOS (99,9%-os) eredményt, így genetikai szűrésre mentek. Ott akkor sok hét vizsgálat után először az jött ki, hogy negatív. És valóban, egészséges kislányuk született. De ehhez magánkórházba mentek, és ők maguk jártak utána mindennek. A Doki a 11. héten abortuszt javasolt. A kislány mamája ezek után persze nem ennél a Dokinál szült...

És ismerek több olyan családot, ahol nagyon súlyos beteg gyerek van... ráadásul mindegyik esetében egészségesnek is nézték végig a babákat, csak mikor megszülettek nem úgy fejlődtek, nem úgy reagáltak stb. És az a fantasztikus, hogy ezek a babák (van ahol már kiskamasz) boldogok! Nagyon boldogok, mindig mosolyognak!

És akkor a szülési sérülésről ne is beszéljünk + szerintem szinte ugyanez a kategória az olyan borzalmas tragédia is, amikor a kisgyerek súlyos beteg lesz, vagy baleset miatt történik vele nagyon súlyos baj, ami miatt soha többé nem lesz már képes "normális" életet élni.

Ha meg attól félsz, hogy "nem lenne sosem normális élete" ebben hála Istennek javultunk az utóbbi időben, vannak már olyan játszóterek, ahol a fogyatékkal élők is jól boldogulnak,vannak szuper fejlesztők, és ha pici korától viszed közösségbe ott el fogják fogadni a "nem fogyatékos" gyerekek is, hiszen a (2-5 éves korig)kicsiket ez még nem érdekli, és nagyon befogadóak. EZt a saját gyerekeimen látom :)

SZülőknek is már sok "pihenési" lehetőség van, ha attól félsz, hogy a családi életeteket tenni tönkre, pl Érden a Tábita ház, ahol olyan gyerekeket látnak vendégül, akik 24 órás ápolást és figyelmet igényelnek, de a szüleik, családjuk kicsit szusszani akar, ezért egy nyaralás erejéig, pihenés idejére leveszik a súlyt a szülők hátáról. És nemcsak a Tábita ház az egyedüli.

Szóval én megtartanám ;)

Igen, megtartanám, bármilyen is a Baba. Az élete nem attól lesz teljes, hogy a többi emberhez hasonló képességekkel bír és nem lóg ki nagyon közülük. Attól lesz teljes és boldog, ha befogadja a rá irányuló szeretetet, és a maga szintjén tudja viszonozni azt, tud rá válaszolni. :)

Plusz a sok kirekesztés miatt nem lenne jó döntés szerintem már előre egészen kizárni még az életből is, mert lehet boldog, s nem véletlenül él. <3 :)

Ráismerhet olyan igazságokra, amikre mások nem vagy csak ritkán, felfedezheti a valódi értékeket, amik valóban lényegesek. Plusz nem a tömeg "válasza" a fontos -amennyiben feltételezzük, hogy a többség kirekeszti-, hanem a barátai szeretete. Biztosan lesznek barátai, szeretetkapcsolatai, és ezektől sem szabad előre megfosztani, elvenni tőle/tőlük. Engem ("normális" élettel) sem azok véleménye éltet vagy öl meg, akik távol állnak tőlem és esetleg rossz véleménnyel vannak rólam, mert csak egy felszínes deformált képet látnak, ami kevésbé vagyok valóban én, mint amit a hozzám közelálló emberek látnak. Épp így ő is megtalálná azt a közösséget, ahol -bár számunkra szokatlan módon esetleg, de- normálisan, boldogan tud létezni, élni. A betegség által kapott lényeglátás miatt talán még sokkal egészebb boldogsága lesz. De amúgy egy pl: Nick Vujicic

A Pici feltétel nélkül értékes, s ajándék. Attól, hogy valamiben más, sokat fog tudni adni az embereknek. :)

Ilyen nehéz esetben is nyugodt szívvel válaszd az életet! Mindig. :)

Azt valahogy mindenki elfelejti, hogy a Down-szindrómának különböző fokozatai vannak. Én is ismerek olyat, aki önellátó, és szinte ugyanolyan élete van (dolgozik, saját keresettel rendelkezik), mint más egészséges, de gyengébb képességű emberek. Vannak viszont rettenetesen súlyos fokozatok is, akik önellátásra képtelenek, állandó felügyeletet igényelnek, és pokollá teszik a család életét.

Nem igazán értelmezhető ezért az, hogy "láttam egy-két-három Down-os embert", és ott jó volt / rossz volt a helyzet. Bármi benne van a pakliban és annak az ellenkezője is.

36#

Tudom, hogy vannak fokozatok. De ameddig megvan a 0-24-es ápolás esélye is, én nem kockáztatnék. Én ezek szerint súlyosabb eseteket láttam, és tudom azt is, hogy ők nem boldogtalanok, mivel gyakorlatilag föl sem fogják a helyzetet, hacsak nem az, amelyik kevésbé súlyos rendellenesség.

Kedves Kérdező!

Nehéz ügy, attól függ, mégis milyen sérült lesz az a gyerek? Mert ha pl. hallássérült, vagy látássérült, akkor még lehet élete.

Viszont,ha értelmi sérült... az már más tészta.

Én látás-és hallássérült vagyok, igaz, a koraszülöttségem miatt, de ez most nem lényeges.

Rokonok rengeteget cseszegetnek ezzel a gyerek témával - noha még párkapcsolatom sem volt soha. De már van egy kialakult képem erről a kérdésről:

Én a saját állapotomból indulnék ki.

Akármilyen sérült is a gyerek, de ép az elméje, előbb utóbb - minél nagyobb lesz - le fog esni neki a tantusz, hogy ő "más", és ez egy bizonyos törést fog okozni.

Ha meg értelmi sérült, állandó felügyeletre szorul, az senkinek sem jó.

Tehát: kicsi az esélye, hogy megtartanám. A gyerek érdekében főleg. Nem éri kockáztatni, hogy esetleg taccsra vágsz egy életet. (Én a hallássérülésem miatt tartanék ilyen esetben - lehet, hogy genetikai. Na OK, de egy hallássérültnek lehet élete, de ugye a fentebb említett "leesik a tantusz" dolog.)

De nyugi, a testi bajokat már kimutatja az ultrahang.