Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Teljesen ki vagyok
Figyelt kérdés
28 hetes terhes vagyok. 2 napja elkellett altatni egyik hűn szeretett lovamat. Ma viték el a testét. Teljesen kilészültem. 2 napj alig ettem, aludtam. Tudom hogy nem szabad teljesen elhagynom magam a baba miatt de nehéz ennem le kell erőszakolnom azt a pár kanál ételt hogy mégis csak legyen bennem valami. A másik problémám a párom okozza. A lovam elszálítása miatt lapátolnom kellett a sárt és trágyát. Kb 5-6 órán keresztül lapátoltam anyámmal míg a párom csak állt és nézett minket. Egyszer kérdezte hogy segítsen de méregből rá vágtam hogy nem és utána nem is próbálkozot. Anyum megszolta emiatt hogy milyen lusta és hogy képes engem elnézni hogy terhesen pakolok majd elküldte hogy hozzon embereket segíteni. Nem jött vissza mert megsértődött. Ez nagyon szarul esett. 3 éve vagyunk együtt és akkor mondta hogy nem fog nekem segíteni a lovak körül és én nem is erőltetem ezt azért is próbáltam figyelmen kívül hagyni őt. Azóta ma jöttem haza és ordíbált velem hogy még csak át se fog jönni értem többett oda nem teszi a lábát és ami a legrosszabb azt mondta ne intézzem az apaságival kapcsolatos ügyeket (nem vagyunk házasok) mert ha telebeszélik a szüleim a fejem és le lépnék a gyerekkel akkor biztos hogy nem fog fizetni semmit. Ez nagyon szarul esett de szeretem és nem tudom mit csináljak. Legszivesebben azt mondanám hogy szedem a cuccom és lépek de nem tudom megtenni de ha így folytatja tudom hogy ezt kell tennem de addigis valami tanácsok a bánatra és erre a helyzet kezelésére? A babára milyen hatással van ez a sok lelki teher?
Kedves 29-es válaszoló. Nem mártirkodom nem szokásom. És igen elhiheted hogy aggódom a baba miatt. Nem játszottam sértődöttet sem, nem amiatt utasítottam vissza. Nem kértem a segítségét mert már többször mondta hogy nem segít és máskor is nézte ahogy trágyázom. Azt mondta hogy hoz segítséget nekem és anyámnak de e helyett inkább ott hagyott és még másnap se jött vissza. És én kicsit jogosnak érzem a felháborodásom. Nekem az a ló olyan volt mint a saját gyermekem. Minden mozdulatát ismertem több volt számomra mint egy állat. És ezt ő jól tudja. Ennek fejébe még a fejemhez vágja hogy nem vállalja a gyereket?!
Beszéltem vele csak a gyerekről és még mindig ehez tartja magát. Én szeretem és nem akarom elhagyni. De ha rosszabodik a helyzett akkor muszály lesz mert idegileg fogom magam és a gyerekem kicsinálni. Nem vagyok aza könnyen feladós tipus. Véleményt kértem hogy más mit csinálna ebben az adott helyzetben nem ez alapján fogok döntéseket hozni. Nagyon sokan írtak üzenetet hasznos tippekkel amik viszont segítettek és köszönöm is nekik.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
