Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Teljesen ki vagyok

28 hetes terhes vagyok. 2 napja elkellett altatni egyik hűn szeretett lovamat. Ma viték el a testét. Teljesen kilészültem. 2 napj alig ettem, aludtam. Tudom hogy nem szabad teljesen elhagynom magam a baba miatt de nehéz ennem le kell erőszakolnom azt a pár kanál ételt hogy mégis csak legyen bennem valami. A másik problémám a párom okozza. A lovam elszálítása miatt lapátolnom kellett a sárt és trágyát. Kb 5-6 órán keresztül lapátoltam anyámmal míg a párom csak állt és nézett minket. Egyszer kérdezte hogy segítsen de méregből rá vágtam hogy nem és utána nem is próbálkozot. Anyum megszolta emiatt hogy milyen lusta és hogy képes engem elnézni hogy terhesen pakolok majd elküldte hogy hozzon embereket segíteni. Nem jött vissza mert megsértődött. Ez nagyon szarul esett. 3 éve vagyunk együtt és akkor mondta hogy nem fog nekem segíteni a lovak körül és én nem is erőltetem ezt azért is próbáltam figyelmen kívül hagyni őt. Azóta ma jöttem haza és ordíbált velem hogy még csak át se fog jönni értem többett oda nem teszi a lábát és ami a legrosszabb azt mondta ne intézzem az apaságival kapcsolatos ügyeket (nem vagyunk házasok) mert ha telebeszélik a szüleim a fejem és le lépnék a gyerekkel akkor biztos hogy nem fog fizetni semmit. Ez nagyon szarul esett de szeretem és nem tudom mit csináljak. Legszivesebben azt mondanám hogy szedem a cuccom és lépek de nem tudom megtenni de ha így folytatja tudom hogy ezt kell tennem de addigis valami tanácsok a bánatra és erre a helyzet kezelésére? A babára milyen hatással van ez a sok lelki teher?