Megtartanád ebben az esetben a babát?

Valószínűleg nem tartanám.

Ha otthon lakik, nem lehet valami fényes a keresete. Az én családom nem tudott volna ilyen helyzetben támogatni. 29 éves koromban éppenséggel egyik szülőm már nyugdíjas, másik nyugdíj előtt álló munkanélküli volt, nem szültem volna a nyakukra.

Kérdés, hogy az ő családja mit tud és mit akar tenni érte.

DE szerintem a felelősségvállalás ott kezdődik, hogy NEM a másik pénztárcájára támaszkodom. Ha egyedül nem megy, az abortusz a felelős döntés.

Én már csak arra lennék kíváncsi, hogy TE miből tartanád el a gyereket a helyében nulla támogatással?

Hogy lehet ennyire szent az élet maga, és hogy lehet ennyire jelentéktelen a szemedben az adott életnek a minősége?

Miért jobb éhezésre, nélkülözésre szülni?

Megtartanám.

A munka és az iskola nem kérdés, én is gyerekkel értem el ezeket. Simán lehet, csak az emberek többsége lusta és bele sem tud gondolni. Másnak is kell gyerek után élet, nem csak annak, aki még nem tarolt - ez nem Szaúd-Arábia, ahol otthon marad mindenki egy életre gyereket nevelni... :D

Ház sem feltétlenül kell, lehet hogy azt gyerek nélkül sem érné el. Most a 30 milliós hitelbe belebukni jobb? Inkább albérlet normális munkával és több hónapnyi megtakarítással (simán lehet, csak nem kell a semmire rázni azt a bizonyos rongyot) és nem adós. Bár ha a család is támogatja hellyel, ez nem is lesz gond. Ha meg lesz sajátja idővel, pláne.

A gyerek nem akadály, hanem motiváció - ha ő is akarja. :) Nálunk is előbb jött és ők a legjobb hajtóerőm. Soha nem jutottam volna nélkülük idáig, nagyon nagy lett a lendületem mellettük... :) Életem legnagyobb baklövése lett volna nem megtartani, pedig én is nehéz helyzetben voltam akkoriban.

" Van munkája, mint írtam, 200 nettó körül keres, szerintem abból már meg lehet oldani a dolgokat, ha valaki akarja. "

Egy dolgot nem értesz csak, de valószínűleg azért, mert nincs gyereked. A gyerekvállaláshoz nem csak pénz kell. Arról nem beszélve, ha táppénzre megy vagy már megszületik a gyerek, ennek a keresetének csak a töredékét fogja kapni.

Az anyagiakon túl stabil érzelmi háttér kell a gyerekvállaláshoz, ami abban merül ki, hogy a szülők jóban vannak egymással, közösen akarják kivenni részüket a gyerekvállalásból és mindent megtegyenek egymásért, a gyerekért és a kapcsolatukért. Szerinted ebből egy 2 hónapos, szinte szakítás szélén álló kapcsolatban mi van meg? Ja, semmi.

És tudod nem olyan könnyű ám a gyereknevelés. Iszonyatosan meg tudja terhelni az embert még akkor is, ha együtt vannak a szülők, de ha egyedül, akkor meg pláne. Ugyanis anyukának semmi ideje nem lesz magára, a nap 24 órájában csak anya lesz, az idegei pattanásig feszültek, ha nincs módja és lehetősége kikapcsolódni, ha nincs ott apuka, aki egy kicsit kiveszi a részét a napi teendőkből. Illetve ha nincs megtakarított pénze, akkor még nehezebb lesz. Ugyanis ha majd vissza kellene mennie dolgozni, mert megszűnnek a gyerek után járó támogatások, akkor is meg kell ám oldani, hogy az a gyerek eljusson az óvodába, iskolába, ha beteg, akkor legyen kire bízni és nem veszítse el azért anyuka a munkahelyét, mert örökké táppénzen van a gyerekkel.

Szóval kérdező inkább ne alkoss tapasztalat nélkül valamiről véleményt, vagy alkothatsz, csak ne szóld le a másikat, aki viszont tapasztalatból beszél.