Aki elvesztette csecsemőjét mikor vállalt újra gyermeket?

Nekem az ismerősi kôrömben 2 eset volt.. Mind ket esetben amint lehetett vállaltak babát.

Pszicholőgus,,és az orvosok is ezt javasolták..

Az egyik esetben nem ismerem annyira az anyát...nekik biztosan nagyon nehez, de nem látszik.

A másik esetben az első és a második terhességre is emlékszem.

Az első kislány 3 hónapig élt, már 23 éves lenne. A második is lány lett ő 22 volt a nyáron. Igazából szokták amai napig emlegetni a kicsit.. Épp nemrégen beszélgettünk róla (szülési komplikáció történt az orvos hanyagsága miatt.) felemlegették, hogy mi is volt.

Szóval nem volt egyszerű, napi szinten jártak a kórházba, ami 30km..anyatejet vittek stb..kislány voltam mégis emlékszem.

Imádják a lányukat, csak egy gyerekük lett...magunk között,..szerintem még jobban szeretik, mintha nem törtent volna a tragédia..azt a szeretetet is rá vetítik, amit a kicsi felé nem tudnak...

2 hónapja történt..hagyj időt magadnak.

Hidd el, hogy szeretni fogod..ha nem is ugyanúgy, de ugyanannyira minimum.

Szörnyű ilyet hallani, olvasni, kimamaként különösen.

Őszinte részvétem.

Részvétem

Én olyat ismerek ahol a baba egy hetes volt, álmában nem vett levegőt és meghalt. A szülők rettenetesen gyászoltak, majd egy év után nagyom vágytak egy kisbabára. A nő viszont nem állt készen egy újabb terhességre. Sikerült örökbe fogadniuk egy down kórós kisbabát. Első pillanattól teljes volt a szerelem. Az anyuka teljesen kivirult. Persze szokták emlegetni az első kisbabájukat, a gyerekeiknek is beszélnek róla. Azóta született két közös babájuk.

Az ikerbabáim 20. hétre születtek meg az én méhszáj elégtelenségem miatt. Teljesen egészségesek voltak, de túl kicsik ahhoz, nélkülem tudjanak élni...

Ez idén, márciusban történt. Most 7 hetes terhes vagyok.

Mindkét terhességem lombik program segítségével fogant.

Pszichológus és perinatális tanácsadó segített valamennyit, de kitörölni senki és semmi tudja a történteket.

Nekem a folytatás, újrapróbálkozás kellett, minél előbb. Új esélyeket akartam az élettől, szabadulni a rám szakadt tehertől és a semmi közepén új jövőképet szerettem volna kapni. Ez csak úgy ment, hogy próbálkoztunk tovább.

Nagyon hiányzik a kisfiam és a kislányom, de most egy másik élet fejlődik bennem, és ő a legfontosabb. Már most nagyon szeretem és kötődöm hozzá, hiszen hihetetlen mélységekből most ő ad új reményt nekünk.

Részvétem :(

Nem sajàt tapasztalat, hanem környezetemben élőké. Minél hamarabb. A te esetedben annyi, hogy konzultàlni kell dokival is, hogy fizikailag mikor eshetsz úgy teherbe, hogy a lehető legkevesebb gond legyen, hiszen majdnem végig hordtad a terhességed. Màs lenne ha mondjuk az első trimeszterben vetéltél volna el.

De annyit tudok mondani, hogy sok sikert, mielőbbi gondtalan babàzàst és remélem azidő enyhíti a fàjdalmad.

Egy család egy balesetében vesztette el 3 gyermeket. Egy őrült autós bele hajtott az autójukba. És a hatul ülő 3 piciből 2 azonnal szörnyet halt. A 3.pici a kórházban halt meg. 8 hónapos 2 éves és 4 évesek voltak úgy tudom. Anyuka apuka először öngyilkos akart lenni. Nem sikerült nekik. Életben maradtak. Aztán megbeszéltek hogy ha nekik még élni kell akkor vállalnak még babát. Anyuka hamar terhes is lett. 3 ikrekkel áldottá még őket a joisten. Ugyanúgy 1 kislány 2 kisfiú született. Mindennap beszélnek róluk. Nem fogják soha elfelejteni őket. És most már nagyon boldogkő. Azt mondták hogy ahhoz hogy a 3 uk gyermek megszülethessen, az előző 3.nak el kellett mennie. Így fogjak fel. Ez segít nekik.

Őszinte részvétem. És kitartás. Próbáld meg mielőbb feldolgozni a tragédiát. És szerintem minél előbb vallasz új babát annál könnyebben megy a feldolgozás majd. Elfelejteni soha nem fogod. De könnyebb lesz ha lesz másik baba.

Mi a 8 hetes embriónkat vesztettük csak el. Kiderült hogy méhen kívül tapadt meg szegény. Egyből próbáltuk újra a babát de azóta sem jön. Ennek 11 hónapja. Nagyon nehéz ezt is átvészelni. Nem hogy egy már meg levőt elveszíteni. Melyen együtt érzek veled.

Kedves Kérdező! Fogadd őszinte részvétem. Siettetni nem szabad, de ezt te is tudod.

Tavaly a környezetemben volt olyan, hogy egészséges 38 hetes magzat halt meg. Mivel akkor még mi is gyerekvállalás előtt voltunk borzasztóan lesújtott mind a kettőnket a hír. Orvosi hiba történt, nem küldte el az orvos a hölgyet rendesen ctg-re. Én biztosan erősködtem volna, sőt váltottam volna orvost. Azt akarták, hogy szülje meg a babáját, nagy nehezen megműtötték végül. Köldökzsinórral volt valami baj, nem rátekeredett hanem talán elvékonyodott. A lényeg, hogy úgy tudom a hölgy megint kismama, valószínű még egyszer nem fog megismétlődni az eset.

Most én is kismama vagyok, 36. hetes. Nekem időközben kijött a sérvem , így császár lesz. Nem is bánjuk a párommal, nagyon féltjük a kislányt és valószínű 38. héten lesz a császár. Tudom, nem szabad ilyenekre gondolni, de amikor a környezetben történik ilyen igen is lesújtó. Sajnos a magzatelhalást is tabuként kezelik még nálunk, pedig jó lenne beszélni. Én pl mai napig végigrettegem a terhességem, akkor leszek nyugodt, ha már meglesz a kislány.