fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Csajok, csak én vagyok ilyen...

Csajok, csak én vagyok ilyen gyenge? Hogy lehet feldolgozni az egyedüllétet?

Figyelt kérdés
24 hetes terhes vagyok és a párom teljesen elhidegült tőlem mióta tudja a babát. Már nem is akarja velem rendezni a kapcsolatát, ezért úgy döntöttünk, hogy én albérletbe költözöm. Már amúgy is külön szobában élünk 8 hetes terhességem óta. Fogalmam sincs, hogy leszek meg egyedül. Én még mindig nagyon szeretem őt és ez a legrosszabb. Tudom, hogy most a baba a legfontosabb és azért is választottam az albérletet, hogy mire megérkezik a fiam, be tudjak rendezkedni, nyugodt körülményeket biztosítva neki. Olyan sok kismama maradt egyedül és mndenki, olyan keményen kiáll a kicsiért én meg olyan szerencsétlennek érzem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy velem ez megtörténhet, tökéletes családunk lehetett volna, mindenünk megvolt és egyik pillanatról a másikra összeomlik minden. Úgy érzem elrontottam a fiam életét már mielőtt megszületett volna, hiszen nem tud boldog családba születni. Sokan vannak, akiknek a párja külföldön dolgozik és ők is egyedül vannak a terhesség alatt, én meg annyira félek az együl éléstől. Hogy rakjak rendet a fejemben?
2010. máj. 25. 16:31
1 2 ❯
 1/13 anonim ***** válasza:
57%
Talán ő nem akarta a gyereket csak te?
2010. máj. 25. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
65%

Szerintem minden dologhoz két ember kell.

Ha csak az egyik van benne az már régen rossz...

Gondolok itt arra,hogy kívánt terhesség-e a Tied vagy becsúszott.

Hány évesek vagytok?Ez is fontos apuka szempontjából.

2010. máj. 25. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 A kérdező kommentje:
4 éves kapcsoaltba jön a baba, tehát nem egy éjszakás. Sokáig nem akart sikerülni és mire összejött váratlanul, addigra már ő úgy döntött, hogy nem akar családosdit velünk. Mindenben támogatni akarja a fiát és a nevére is akarja venni, de nem akar vele élni. Nem érdekli. Én nem értem. Állítólag rá jött, hogy ő soha nem akar családot, de velem meg elhitette, hogy ő is akar babát. Valóban az elején mondott ilyeneket, de aztán megbeszéltük, hogy nem védekezünk és ha jönni akar jön. Beszélt arról, hogy ő majd nem így fogja, meg nem úgy fogja nevelni a gyerekét, most meg sehogy sem fogja. És csak azt hajtogatja, hogy ne tegyek már úgy mintha nem tudtam volna, hogy ő nem akar gyereket. Úgy érzem átvágott engem, egyszerüen csak öszintén el kellett volna mondania, hogy elhagy ha baba lesz és ezek alapján döntsemm el hogy vállalom-e vagy sem, vagy vele akarok-e maradni még a gyerek előtt, vagy sem. Nem így lett volna korrekt? Teljesen össze van zavarodva. Nem vagyok egy buta liba, de ezt én egyszerüen nem tudom feldolgozni. Egyébként én 28 ő pedig már 31 éves.
2010. máj. 25. 16:50
 4/13 anonim ***** válasza:
Hát figyelj lehet elképzelhetetlen de az ember ilyen gyorsan is meggondolhatja magát akkor is ha akarta. És akkor jobb ha megmondja mégha mindjárt szülsz is mint hogy így éljetek.
2010. máj. 25. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
100%

szia!

először is nagyon sajnálom. másodsorban pedig nem neked kell, hogy ilyen érzések keringjenek. nem akarom elitélni a párod sem, mert nem ismerem az előzményeiteket. ő nem akarta, hogy a gyereke egy boldog család része legyen. ha meg ilyen nyilatkozatokat tett, akkor valószínű ő is akarta ezt a picikét. szerintem próbálj ne foglalkozni az exeddel, mégha fáj és szereted is. ő ezt így akarja, lezártnak tekinti. mégha azt is mondja, hogy ő gondoskodik a fiáról, már nem teszi, hisz az esélyt sem adja meg, hogy esetleg a szülésig vele legyetek, mert ha meglátnám lehet minden megváltozna benne. de ne idegeskedj, mert az nagyon sokat árthat. inkább próbálj örülni, mert olyan szép ez a terhesség. tudom, most elég bután hangzik, mert minden nehéz, de ahogy mondják csak a kezdet. már mocorog a pici, beszélj hozzá, mert érzi feszült vagy. mesélj neki az érzéseidről mikor nagyon egyedül érzed magad. élvezd kicsit, hogy nő a pocid, ő mozog, szép lesz az idő, reméljük mostmár, lehet sétálni kicsit, fagyizni és hasonló. kis gondolatelterelés. szerencsére az én kapcsolatom jó, de mindenhol vannak gondok, hidd el. még olykor nálunk is. és nem tudsz esetleg szüleidhez költözni, ne albiba? nehéz fenntartani egy picivel. remélem jobban leszel. ha nagyon egyedül érzed magad, priviben bármikor cseveghetünk. vigyázz magatokra!!!!! és fel a buksival! 26h km

2010. máj. 25. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
Velem ugyan ez történt!!Csak abban volt más hogy én olasz országban éltem a párommal és amikor kiderült hogy baba lesz elhagyott!Gondolhatod milyen szar volt.....külföldön egyedül és terhesen!!Azt sem tudtam mihez kezdjek!!Persze ő is támogatni akart meg a nevére venni a gyereket!!De én nem engedtem!Nincs rá szükségem!Ha neki nem kell úgy a gyerek hogy együtt él vele akkor máshogy se kelljen!Fel tudom én nevelni a gyereket egyedül is!!És ennek már lassan 1 éve!A babám meg már 6hónapos!:)
2010. máj. 25. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 A kérdező kommentje:

17:15-ös, anyuékhoz hazaköltözhetnék, de ők falun laknak és alig vártam, hogy kiszakadjak abból a környezetből. Sikerült beköltözni egy nagyvérosba és most itt dolgozom-De ha minden kötél szakad akkor ők szívesen fogadnak. Ja és egyébként mindenem benne van a lakásba amit közösen újítottunk fel a "volt" párommal, de az ő nevén van. Nem akarok mindent itt hagyni, így az albérletet ő fizeti, nekem a rezsit kell állnom. Lehet, hogy szemét dolog, de nem értem teszi hanem a piciért. Ha egyedül lennék már rég leléptem volna egyedül egy szó nélkül, de ez már nem "csak" rólunk szól.

Utolsótól kérdezem, hogy már itthon vagy? Gratula a babához. Biztos nekem is sokkal könyebb lesz ha már a kezemben tarthatom a picurt. De olyan lassan vánszorog az idő, pedig dolgozom, lefoglalom magam és még is. És mindeg hétvégén kibukok. Amúgy is olyan hihetetlen sírós lettem mióta kismama vagyok. :-)Szóval te hamar átvészelted? Lelkileg. Azóta sem látta az apja a picit?

2010. máj. 25. 19:20
 8/13 anonim ***** válasza:

18:31-es vagyok!:)

Nem,nem jöttem haza!A munkám is ide köt ahová vissza várnak és számítanak rám!!Az apuka azóta csak képről látta a gyereket!(amikor megszületett).Nagyon nehezen tettem magam túl rajta....egyedül éltem át amikor megmozdult a babám és sírva hívtam anyukámat hogy :jaj mocorog a picike!

Szóval nem volt egyszerű!Viszont van jó is a dologban!:)

Az orvosom akihez jártam terhes gondozásra ma már a párom is!:) (amúgy is már rég óta ismertük egymást). És mire szülni mentem már nagyon jóban voltunk és a kicsi születés után 1hónappal összeköltöztünk!:)

Amúgy apuka nem is érdeklődik a gyerek után de nem is bánom!!És örülök hogy nem vette a nevére mivel hogy nem ismerte el gyerekének így joga sincs hozzá!!Legalább nyugtom lesz tőle!:)

2010. máj. 25. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
első sorban nagyon gratulálok a babához, és sajnálom ami történt veled.és totál jóindulatból megkérdezném hogy nincs esetleg más valakije? tényleg nem akakrok gonosz lenni és nyugodj meg a kisbaba a gyermeked sosem hagy el mindig veled lesz ö a véred, és igen egy rész a volt párodból is benne van de csodálstos életed lesz Vele! higyj nekem. és az is előfodulhat ogy csak berezelt, nem gondolta át hogy és msot leesett neki h ez egy komoly dolog. de lehet hogy ha meglátja az édes kis pofiját és a kis hurkás combjait el fog olvadni, de te ismered Őt, igyhát te tudhatod hogy van e erre esélyed. fel a fejjel, és örülj hogy megadta ezt neked az élet, tudom msot nehéz de sokan szeretnének babát és másnak pedig nem akar össze jönni. lásd pl én:( nagyon sok örömöt kívánok Nektek!:)
2010. máj. 25. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 A kérdező kommentje:

Jaj, olyan aranyosak vagytok.

18:31-es, megmosolyogtam a sztoridat. Bocs, nem kinevettelek, csak annyira jó olvasni az ilyet. mindig ad egy kis bizakodást arra, hogy van eddélyem új életet kezdeni a fiammal. Örülök, hogy jól alakult végül az életetek. Szinte hihetetlen és fiilmbe illő a történetetek. :-) De hidd el át tudom érezni, hogy milyen egyedül átélni a terhességet. Nekem sem volt itt apuka, aki simogassa a pocakom csak azért, hogy hátha egérzi végre, hogy a pici mozog. Igazábóé meg sem kérdezi soha hogy hogy vagyok. És a gyerekről még csak beszélni sem lehet vele, mert kerüli ezt a témát. Szóval mindenben egyedül döntök és ez már valószínű így is marad.


utolsónak nagyon köszönöm a válaszát, sajnos az hogy majd mikor meglátja a picit is megváltozik már egy lezárt dolog nálunk. Mert nemrégen kifejtette, hogy ez a legnagyobb hülyeség a világon és, hogy ne is várjam, hogy vele ilyen történhet, mert nem fog.:-(

2010. máj. 25. 21:13
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Terhesség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!