Mikor tudom feldolgozni? Nemrég volt Missed ab műtétem.

Őszinte részvétem!

Nekem nem volt ilyenben részem, de amennyire lehet, át tudom érezni. Szerintem ösztönösen jól érzed, el kell gyászolni azt a picit, és ha Neked a levél ebben segít, akkor tedd meg. Én nem nézlek hülyének, de nem kell megosztanod azokkal, akikről azt gondolod, hogy furcsán néznének Rád emiatt.

És adj magadnak időt! Lehet, h Neked több kell, mint másoknak, de ez normális!

Ha mások hülye kérdéseket tesznek fel, akkor nyíltan válaszolhatsz: "most nem aktuális, hogy erről beszéljünk", ha meg épphogy beszélni akarsz, akkor tedd meg.

Mihamarabbi jobbulást Neked, és remélem, amikor eljön az ideje, újra egészséges babának adsz majd életet!

Részvétem... :( Nekem is 8-9 hetes terhességem ért véget missed ab-al. Első baba lett volna. Ha őszinte akarok lenni, akkor sehogy nem tettem túl magam rajta eddig. (2007-ben volt). A legeslegszebb álmom vált valóra, mikor kiderült, hogy terhes vagyok, már nagyon régóta vágytam rá és derült égből villámcsapás volt, hogy nem maradhat. Átérzem a fájdalmad. Egyrészről persze jó, hogy van már egy gyereked, aki erőt ad, de másrészről viszont nem tudod igazán meggyászolni mellette a "kicsit", mivel a gyerek előtt gondolom erősnek kell látszani. Nekem a műtét után 2 hónappal sikerült újra teherbe esnem és már 2 éves múlt a fiam. :) De az elsőt nem tudom soha elfeledni... Egyébként nekem a műtét sem volt egyszerű, testileg-lelkileg kikészültem! Ne foglalkozz azzal ki mit mond! Ez a te gyermeked volt, gyászold meg úgy, ahogy a szíved súgja!!! Ha el akarod temetni az "emlékeket", tedd azt, senkinek semmi köze hozzá, el sem kell nekik mondanod! Én most is gyújtottam érte gyertyát... a terhességi teszt és az első uh kép pedig el van rakva... Az idő majd segít, hogy enyhüljön a fájdalmad, de megszűnni szerintem sosem fog, főleg, ha annyira vártad a babád mint én. A mai napig szíven üt, ha ilyesmiről olvasok, mint most, ahogy neked írok. Egyből eszembe jut min mentem át és potyognak a könnyeim a gyermekemért, a tiédért és minden meg nem született kisbabáért...

Szívből kívánom, hogy mihamarabb enyhüljön a bánat és legyen egy gyönyörű, egészséges kisbabád megint!

Tiszta szívből sajnálom,amin most keresztül mész!

Márciusban veszítettem el a babámat,12-héten derült ki legalább 2,5 hete hordtam a halott babámat a hasamban:(

Nagyon,nagyon megviselt..pszichológus lett a vége és nyugtatók,bezárkóztam ,nem beszéltem senkivel,nem vettem fel a telefont stb....nem bírtam emberek között lenni..én így gyászoltam,de van akinek jobb ha emberek között van.

Csak az idő segít majd..

Én közben teherbe estem..de soha nem fogom Őt elfelejteni...és a kislányomnak,akit most hordok a szívem alatt elfogom mondani,hogy volt egy icipici testvére....

Nagyon sajnálom ami veletek történt.

Én az első babámat veszítettem el,borzasztó volt!Az orvos annyit mondott,hogy nem volt életképes és ezt nehezen dolgoztam fel.Befelé fordultam,kikészültem.Pszichiátriára jártam,gyógyszereket szedtem de az sem segített.A belgyógyászom tanácsára hipnózisra jártam és a baba elvesztése után egy évvel ismét teherbe estem.Most 30 hetes vagyok és a legboldogabb a világon.6 évet vártunk rá.Nehéz volt,de végre egy kis csoda van a pocakomban.:)

Most még nagyon nehéz Neked,de hidd el az idő megold mindent.Kívánom,hogy hamar feldolgozd az egészet és akkor biztosan készen fogsz állni egy újabb terhességre.

Nagyon sajnéloma mi történt, de hidd el hogy mindennek meg van a maga oka. Nem volt életképes a magzat és ezért történt. A természet tudja mit csinál és nem engedi tovább fejlődni azt a magzatot, ami nem lenne életképes. Ezt ne úgy éld meg, hogy meghalt a babád, hanem úgy, hogy a magzat nem volt életképes, nem jobb ha beteg babát kell kihordanod. Remélem nem bántottalak meg, csak segíteni akarok, hogy másként lásd. Nekem is így sikerült. Sjanos az nagyobb baj, ha ezek a magzatok életben maradnak és mondjuk a 20-25 héten derül ki, hogy valami nagy gond van. Akkor 100szor rosszabb a döntés! ÍgY megoldotta a természet. Lesz majd egészséges babád, nagyon sok nőnek elmegy a baba a 12 hét előtt, sokan nem is tudnak róla, csak erősebben véreznek.

Kitartást és kívánom, hogy minnél gyorsabban legyen babád!!!

Szia! Én is szeretném részvétemet kifejezni, iszonyatos dolog... Nekem a harmadik ment el, 2008-ban. 2 hétig volt bennem a halott magzatom, mire megműtöttek. A mai napig majd' minden nap eszembe jut, tudom, mennyi idős lenne. Én akkor a férjemen kívül senkinek sem mondtam el, ami még nehezebbé tette a dolgot, de mivel volt oka, muszáj volt. Sajnos ezt érzem a mai napig, úgyhogy ha úgy érzed beszélned kell róla, beszélj!! Én megtartottam a tesztet, és a két uh képet is róla. Szoktam még nézegetni...

Sok erőt, kitartást kívánok neked, és én is azt javaslom, hogy ha az segítene rajtad, írd meg a levelet, írd ki magadból!!

Szia!

Hidd el, hogy el fog jönni az az idő, amikor már nem fogsz sírni ha az elveszített babádra gondolsz. Előbb-utóbb, de el fog jönni.

Nekem 9 hetesen volt a missed ab, nem volt szívhang. Bennem a kisfiam tartotta a lelket, ha Ő nincs, lehet hogy bele bolondulok. Igaz, még kicsi volt, és nem értette anya miért ölelgeti egyfolytában és miért sír közben, de a közelsége sokat segített. Elhatároztam, hogy erős leszek, és megmutatom a világnak és főleg magamnak, hogy igenis képes vagyok még egy gyermeket kihordani és megszülni, felnevelni, szeretni, .... Az elhatározást tett követte, nagyon sokat beszélgettem a barátnőmmel és a párommal. kb 2-2,5 hónap múlva már gond nélkül tudtam beszélni róla, és az első védekezés nélküli hónapban megfogant a babánk. Most 13 hetes vagyok, és hiszem, hogy a mi kis elveszített angyalkánk egy egészséges kisbabát küldött nekünk. Nem maga helyett, mert Őt nem pótolja senki. A szívünkben élni fog mindig is.

Kitartást kívánok, és ne fojtsd magadba a bánatodat!

Abszolút uígy érzem magam, sajna egy cipőben járunk szinte szószól szóra. Ha nem lenne a fima, el sem merem képzelni mi lenne.

Mi a férjemmel kibeszéltük, kisírtuk magunkat. De én biztos vagyok benne h eltart még egy darabig, amíg eljutok odáig, hogy ne szoruljon el a torkom, és ne sírjak hacsak Rá gondolok, és majdnem mindig Rá gondolok. Sírva fekszek és sírva kelek, emberek közé nem akarok menni, ismerősöket-családot nem akarom látni, legszívesebben elmennék a világ végéig.

Amit meg fogunk tenni, megbeszéltük, h valahogy elbúcsúzunk Tőle, még nem tudom hogy.

Mielőbbi lelki gyógyulást kívánok Neked!!!

Ugyan nekem nincs gyerekem, de engem is értek már az életben komoly veszteségek, ezért próbálom átérezni a fájdalmadat. Ha úgy érzed, hogy nem megy egyedül feldolgozni a történteket, akkor keress fel egy pszichológust. Biztos sokat tudna neked segíteni, hisz nem te lennél az első ilyen esete. Arról pedig amit te írtál. Nem egy hétköznapi dolog, de ne foglalkozz azzal, hogy ki mit gondol majd. Ha a te lelked ettől nyugodtabb lenne, akkor tedd úgy, ahogy jónak látod.

Minden jót kívánok neked.