Olyan nagy bűn, hogy majd az újszülöttet külön szobába akarom vinni a pelenkázót pedig a fürdőszobába?

Nálunk most 11 hetes a kis picur, és a kezdetektől kezdve külön szobában alszik. Valójában nekem kicsit nehéz volt, de úgy érzem, hogy így neki a legjobb. Így megvan a saját kis szobája, ami csak az övé. Őt aztán egyáltalán nem zavarta/zavarja a dolog :) Jó alvó, mosolygós baba :) Másrészt a férjem is hajnalban jár dolgozni...

Ez a Ti döntésetek. A védőnő ott lesz nálatok heti egyszer (az első hat hétben), elmondja mit gondol, kimegy az ajtón és utána úgy csináljátok, ahogy Ti szeretnétek.

3 hónapos korában költöztünk, addig egy másfél szobás lakásban voltunk. Ott értelemszerűen nem volt külön szobája. Aztán rájöttünk, hogy a mózesben ragyogóan elfér, így abban aludt. Hol a dohányzóasztalon, hol bevittük a hálóba és az ágy mellett a földön volt (nyáron született, így igyekeztünk hűvösebb helyen, padló közelében tartani).

Amikor átköltöztünk, ment a saját szobájába. Betettünk mellé bébiőrt, amivel bárhol hallottuk, az udvaron is. Már 3 elmúlt, eddig csak betegségek alatt (pl. hányós, vagy extrém magas lázas állapot) aludt az ágyunkban - de akkor indokolt volt, hogy éjjel is folyamatosan figyelhessük.

Azt nem számolom ide, hogy néha hétvégén az ágyon döglünk és ő is bealszik mellettünk napközben, meg mi is.

43,

lányom durván refluxos volt, "mégis" külön szobában alszik születése óta. Igaz, hallótávolságon belül, ugyanis egybenyitható szobák és nyitott ajtónál aludt sokáig, s majdnem 2 éves koráig a légzésfigyelő is alatta volt (tudtuk volna, mit kell tenni, ha jelez).

Jól alszik egyedül, köztünk ritka szarul, elaludni szeret csak mellettünk, utána kell neki a tér, mostanában az ajtót is csukjuk, mert úgy tovább alszik. Nyaraláskor szoktunk együtt aludni (nem túl pihentető). Ha beteg mi megyünk az ágya mellé.

Nagyon szorosan kötődik, ugyanakkor nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek (2 múlt).