Szerintetek önző vagyok, vagy mi van velem, hogy nem akarok gyereket szülni?
23Éves vagyok,a férjem 32. Egy éve vagyunk házasok. Én gyógyszerész vagyok,patikában dolgozok,párom pincér,plusz egy másik állása is van,minijob-nak hívják itt. Ez kb.több pénz,mint a minimálbér magyarországon,és ez csak egy kis 3-4órás munka.
Több,mint 3000ezer euróból élünk ketten. Saját lakás,panel,kocsijaink vannak.
Párom gyereket akar,én nem. Szeretnék magammal foglalkozni,adni magamra,szép cuccokat vásárolni,a legjobbat mindenből,még ha nem is mindenből,de majdnem. Fodrászhoz járni havonta,stb. Párom,csak nézett,(persze nem szó szerint így adtam elő)de nem mondott semmit,csak annyit,hogy ő már azért benne van majdnem a korban,és nem akar túl öreg lenni az első gyerekhez. Én meg annyit mondtam hogy,ugy beszél,mint aki már 50 éves,és hogy még van időnk,nem vagyunk lemaradva semmiről,és hogy nincs ez beprogramozva,hogy.mikor igen,és mikor nem! Szerintetek? Én látom rosszul? Rossz ember vagyok emiatt? Azóta olyan bűntudatom van.;(
Nincsenek mellettem a rokonaim. Említettem már fentebb,hogy é külföldön élek,ők meg Magyarországon,és nem nagyon foglalkozom velük. Évben egyszer meglátogatom őket,ők néha fölhívnak,de tudom,hogy csak kíváncsiságból!
Csak azért írtam pár sort,mert sok embernek fingja sincs arról,hogy mások min mentek keresztül,és mi az életútjuk,ezért fölhatalmazzák magukat,a tudatlanság ellenére is,hogy másokat,mások életét bírálják! Hát ez nem így működik!
Én nem alapozol egyetlen emberre,te valamit nagyon félreértettél,nem tudod értelmezni a mondatokat! Éltem már Párizsban,Londonban,és Németországban is,úgyhogy,ne magadból indulj ki légyszíves!
Én egyedül is megállnám,megállom,és ahogy mindígis megálltam. De ő a lelkitársam,sok hasonlóság van bennünk,és hasonlók,az életútjaink is!
Teljesen megértem őt is,hogy jött evvel a gyerektémával,de engem most ez nem érdekel,és már megbeszéltük egyébként,hogy várunk még. Öt év múlva sem leszünk lekésve semmiről!
válasza:Én is latom hogy egymas mellett elbeszelunk..
A gyerekvallalasra ertettem hogy egy emberre alapozni nem szerencses
Szoval egyedul gyerekkel sokkal kiszolgaltatottabb az ember egy kulfoldi (lazán eltűnő) ffi mellett.es még az engedelye nelkul gyerekkel nem is ugrálhatnál sehova ha épp lelépett
Egy,nem fog lelépni soha,mert ő akarja inkább a gyereket,nem is én!
Kettő,még ha úgy ie lenne,hogy elválnánk,(ami nem lesz úgy,és ne magadból,és a magyar kúltúrából indulj ki),mindíg támogatni fog minket.
Három,én egyedül is el tudnám látni a gyerekemet,egadva neki mindent!
Egy,nem fog lelépni soha,mert ő akarja inkább a gyereket,nem is én!
Kettő,még ha úgy ie lenne,hogy elválnánk,(ami nem lesz úgy,és ne magadból,és a magyar kúltúrából indulj ki),mindíg támogatni fog minket.
Három,én egyedül is el tudnám látni a gyerekemet,egadva neki mindent!
Négy,nem tervezem,hogy valaha is visszamegyek Magyarországba élni.
válasza:Ha te ezeket készpénznek veszed..te tudod. Én alapbol ovatosabb tipus vagyok.
Az nem garancia semmire hogy ő akarja..
válasza:Egy nő mindig magának szüli a gyereket (legalább tucatnyi olyan családot ismerek,ahol apuka verte a blattot a gyerekért, aztán 1. letojta 2. lelépett).
Tehát mindenképpen várj, amíg TE nem akarsz.
Uram bocsá', előfordulhat, hogy soha nem akarsz - akkor NE szülj egyáltalán. A TE tested megy szét, TE kerülsz kínpadra/mészárszékbe a szülészetre, a TE egészségedet veszélyezteti, és MINDEN téged fog érinteni. Apuka ezeken a dolgokon bár tud enyhíteni, de megszüntetni nem.
válasza:Anno a párommal 20 évesen jöttem össze, ő akkor 25 volt.
Nagyon nem éreztem magamban azt, hogy gyereket szeretnék, nem is érdekelt a téma, akkor páromat sem. Teltek az évek, ő 29 lett, amikor is szembesült azzal, hogy alig egy év múlva jön a harmadik X, el kéne gondolkodni a gyerektémán. Megmondom őszintén, mindig is az volt a normális a családban, a környezetemben, hogy idővel jön a férj, gyerek, ez az élet rendje. El is kezdtünk próbálkozni, fél évig nem jött össze, ezalatt én mélyen magamba néztem és rájöttem, hogy én tényleg, igazán, nem akarok gyereket. Nem állok készen, vagy sosem akarok, nem tudom, az viszont biztos volt, hogy 24-25 évesen még korai. Gondoltam.
Aztán sok vita kerekedett az egészből, hogy nem sikerül, meg közben ugye elmondtam az őszinte érzéseimet is ezzel kapcsolatban. Rá egy évre különváltak útjaink, sok-sok marakodás, sikertelen puhítgatás és megcsalások (ő részéről) után.
26 évesen elkezdtem újra ismerkedni, akkor jött képbe egy 35 éves úriember. Egy hullámhossz, órákig beszélgettünk, mintha csak percek lettek volna, éreztem, hogy ez valami más lesz. Tanulva az előző kapcsolatomból ugye szóba hoztam a családalapítást, hogy is áll ezzel. Nem akart sosem, most sem és talán sosem.
15 év eltelt, most leszek 41 éves (azóta már férjem, 50) és még soha nem voltam ilyen boldog. Minden nap úgy kelünk fel, hogy egymáshoz bújunk. Figyelünk a másikra, meghallgatjuk, még mindig azt a szerelmet érezzük, mint az első átbeszélt éjszakánkon. És továbbra sem szeretnénk gyereket.
Azért írtam le a történetem, mert soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Lehet, hogy fellobban a vágy benned egy év múlva, lehet, hogy soha. Azt kell megtalálnod, aki partner ebben. Csak a társadalom megszokott vágányára nem szabad lépnünk, ha úgy érezzük, nem teljes szívvel tennénk azt. Egyik sem kevesebb a másiknál, csak meg kell találnunk a társat hozzá. Az is biztos, hogy akiben elkezdett csírázni a családalapítás utáni vágy, az nem múlik el, egyre jobban fog ragaszkodni hozzá. Párodtól függ, hogy mennyi időt képes várni rád, ezt tisztázzátok. Ha utána sem érzed őszintén, hogy csatlakoznál a döntéséhez, akkor más úton kell járnotok. Ne akadályozzátok egymás életét, mert nem biztos, hogy így boldoggá tudjátok egymást tenni.
Minden esetre sok kitartást Neked.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!