28 évesen nem korai még szülni? Vagy csak megijedtem? Normális ez a félelem?

"Nincsenek anyagi problémáink,most várom a 2. babánkat,"

Gondolom van mögötted/mögöttetek egy jó szülői háttér.

Akiket én ismerek velem egyidősek nem nagyon van 2 gyerekük,de még 1 sem.

Meg gondolom főiskolára is úgy járhattál gyerek mellett,hogy anyuci vigyázott a babára.

De a te dolgod.De majd 10 év múlva ne lepődj meg,ha a fiatalságodat nem élted meg és depis leszel,már a férfiak sem fognak olyan vonzónak találni,mint most.

A fiatalságot nem megélni szerintem idővel visszaüt.

"Én 25 vagyok, az elsőt várom és úgy érzem teljesen felkészültem. Nem érzem, hogy lemondásokkal fog járni az életem, stabil kapcsolatban élek 2és fél éve vagyunk házasok, van saját házunk, dolgozunk, biztos anyagi hátterünk van. Mire várnék? "

Látom te is azok közé tartozol,aki alá aláraktak a szülők mindent.

Akinek nincs szülői segítsége aligha fog 25 évesen saját házba költözni.

Én 25 éves koromig csak tanultam.

Házasodni pedig nem fogok 35 alatt.

Nem leszek olyan buta "tini",aki gyerek fejjel,szerelemből házasodik.Ez egy komoly dolog és felelősség,és 2 és fél év nagyon kevés 20on egynehány évesen arra,hogy megtapasztald ki is a párod,vagy te ki vagy,és mit akarsz az élettől.

Ez nem csak anyagiak kérdése.Ha nekem adnának pénzt lakásra,akkor sem vállalnék gyereket,és házasodnék 35 alatt.

Pont az ilyen fiatalon házasodott emberek növelik a válási statisztikákat.

Persze feleslegesen mondom ezeket.

Még most nem vagytok abban a szakaszban,most még csak a cukiságról szól minden.

"anyósomék háza volt a fedezet a hitelünkre mikor házat vettünk. "

Én nem is mernék ilyet kérni,még a szüleimtől sem.

Nem fogok jelzálogot tetetni a szüleim lakására.

15.28 te egy nagyon irigy ember vagy! :) de ezzel magadat minősíted.

En vagyok a 25 êves.

1. Az en szuleim semmit nem raktak a segg.m alá, úgy mehettem főiskolára hogy magamnak fizetem a felmerülő költsêgeket. Ezért dolgoztam mellette. A leírásod alapján inkább te vagy akinek anyuciék mindent finanszíroztak. És semmi közöd hozzá, de azért képzeld el, hogy tudtunk annyit keresni hogy megvegyünk egy házat. Ne gondold hogy minimálbérből. De te olyan irigy vagy, hogy a saját megkeseredett életeden kívül nem látsz mást. Tudod mit? Inkább ne is szülj 35 êvesen se, úgyis akkor is az fog elkeseríteni, hogy másnak milye van ês neked mi nincs. Csak sajnálni tudom a szánalmas életedet. :)

28 évesen szültem az elsőt, most várom a másodikat, 33 vagyok.

Én 25, a párom 24 éves volt, amikor házat vettünk. Igaz, neki a szülei tettek félre valamennyi pénzt, így nem a nulláról indult, nekem viszont csak annyi volt, amit a keresetemből félre tudtam tenni. Hozzáteszem, egyikünk sem végzett főiskolát, így már 21 évesen mindketten dolgoztunk.

Azt a legegyszerűbb mondani, hogy aki fiatalon házat vesz, annak biztos a szülei teszik a feneke alá. Az elképzelhetetlen, hogy van, aki rengeteget dolgozik azért, hogy előrébb jusson? Nem ijed meg a munkától, mindent elvállal (a főállása mellett) ami adódik? Nem köpködni kell a másikra, hanem a saját életünkben szétnézni, hogy mit tehetnénk többet, hogy jobb legyen.

Véleményem szerint kedves kérdező, ha gyerek nélkül kellene lenned, akkor most nem lenne a pocakodban az a kis élet. :) Én az elsőt nagyon akartam, most a másodiknál már nekem sem volt az a "nagyon kell" érzés. Ráadásul ez a terhesség jobban megvisel, mint az első, úgyhogy a "kicsattanó boldogságtól" is messze vagyok, de szeretem ezt a kis manót a pocakomban, és várom, hogy a karomban tarthassam. :)

A hormonok egész végig játszani fognak veled, de ez normális állapot, ahogy a bizonytalanság és a (nem túlzott mértékű)félelem is.

Olvasd el Vicki Iovine: Barátnőim a terhességről c. könyvét. Jól fogsz szórakozni, garantálom. ;)